Lassú advent
Nagyon szeretek gyertyát gyújtani. Mindannyiszor jólesik az illatuk, a színük, a meleg fényük, s mindig elgondolkodom azon, hogy egy ilyen apró dolog hogyan képes kizökkenteni a mindennapokból.
Szabó T. Anna verse szerint az ünnep azé, aki várja. Az adventi időszakban a legaktuálisabb a rákészülés, a várakozás, a magunkra és a másokra való odafigyelés. A gyertyák valahogy segítenek ebben… Meggyújtom, bámulom, rácsodálkozom, majd engedem, hogy csak úgy, különösebb ok nélkül átjárjon a kellemes otthonosság érzése. Talán mostanság nem is azzal van baj, hogy kevéssé tudjuk értékelni az apró csodákat, inkább a felgyorsult életritmust nem tudjuk elengedni. Körbenézek az ismerőseim között, és mindenki látástól vakulásig nyomja a gázpedált. Nincs megalkuvás, az ünnepi vacsorát is két telefonbeszélgetés között fogjuk elfogyasztani, és azt sem tudjuk elfogadni, hogy a bevásárlóközpontban a sorban állás, várakozás a karácsonyi időszak természetes része. Borzasztóan kontrollmániások vagyunk, már attól kiborulunk, ha öt percet késik a busz. Pedig az advent a várakozás mellett a lassítás időszaka is. Egy pszichológiai előadáson hallottam, hogy aki állandóan siet, az kudarcnak éli meg az életét. Magamon akkor veszem ezt észre, amikor már napok óta rosszul alszom és elégedetlen vagyok a munkahelyi teljesítményemmel. S hogy mi segít ilyenkor? Meggyújtok egy gyertyát, figyelem leégni a kanócát, nézem a vibráló lángját, és amíg csonkig ég, addigra elengedem aznapra az összes problémát.
A lassítás nagyon távol áll a mai társadalomtól, helyette sürgetünk, sietünk, siettetünk, s ez szövi át mindannyiunk életét. Pedig a karácsony van annyira fontos, hogy miatta megérje levenni a lábunkat a gázpedálról, és türelmesen várakozni a gyertyafény mellett. Kinek hiányzik egy újabb túlpörgetett karácsony? Nem dől össze a világ, ha nem sikerül minden ablakot megpucolni és kimosni a függönyöket. Ha türelmesen várunk valamire, akkor egyszer csak meg tudunk oda érkezni.
Advent nélkül csak belecsöppennénk az ünnep kellős közepébe. Nem tudnánk ráérősen sétálni a karácsonyi vásáron, kivárni, amíg megsül a mézeskalács, vagy nézelődni az ajándékok között, türelmesen csomagolni, üdvözlőlapokat írni. Habár a karácsonyi filmekben idealizálják az ünnepi készülődést, jobban belegondolva, sokunknak a kézzel készített dekoráció, a bíbelődés, a fényfüzérek, a mikulásvirágok, a forralt bor, a sült gesztenye és az illatgyertyák segíthetnek elmélyülni a várakozás szépségében. Ezek az apróságok nem kerülnek sok pénzbe, mégis teljesen felkészítik lelkünket a karácsonyra. Sok oldalról meg lehet közelíteni az adventi lassítást. A várakozás az egyik leglelkesítőbb dolog az életben, ugyanakkor az egyik legnehezebb is.
Nem mindegy, hogy miként éljük meg ezt az időszakot. Jó, ha az ember kreatív, és figyelmével, törődésével másnak is örömteli pillanatokat szerez. Ami a modern adventből hiányzik, hogy többet beszélgessünk és nevessünk egy forró tea mellett, gyertyafényben. Le kell lassítani, s beérik a várakozás jutalma: az ünnep valódi ünneppé válik.