– A szakmád neve még csak angolul létezik, nincs rá magyar kifejezés. Mit takar pontosan a 3D generalist?

– Arra mondják, aki a háromdimenziós tartalomgyártás mindegyik folyamatában dolgozik. Modellezés, textúrázás, fényelés, riggelés – csontvázrendszer kiépítése –, animálás, renderelés (képpé alakítási mód, amiben egy program a grafikát teljes mértékben szoftveres úton állítja elő – szerk. megj.), és kompozitálás. Van, aki csak egy folyamatban dolgozik, de azt nagyon jól csinálja. A 3D generalist nem tud olyan profi munkát végezni mindegyik folyamatban, de mindent meg tud oldani.

– Mindennek az alapja a rajzolás. Hogyan, kitől tanultál meg rajzolni?

– Mindig is nagyon szerettem rajzolni, és mivel édesapám itthon faragott, ezért láttam, hogyan készül el egy faragott tárgy. Figyeltem, ahogyan rajzolt, vázlatolt, és már óvodásként a műhelyben farigcsáltam, rajzoltam. Általános iskolásként elvégeztem néhány rajztanfolyamot, de nem mentem a művészeti suliba, mert autodidakta módon szerettem tanulni és rajzolni.  

– Mikor készítetted az első animációdat?

– Ötödikes koromban. Azelőtt láttam filmeket, amelyben bemutatták, hogyan készültek el animációk, például A Notre Dame-i toronyőr, ami nagyon érdekesnek tűnt, és kíváncsi voltam, hogy működnek ezek a programok. Közben megnyílt Domokoson a számítógépes terem, ott volt internet, úgyhogy elkezdtem böngészni a programok után. Letöltöttem, fele vírusos volt, de külső adathordozón hazahoztam, itthon feltöltöttem a gépre és dolgoztam velük. A szüleim meg támogattak, látták benne a lehetőséget, úgyhogy nagy áldozatot hozva vettek még egy számitógépet nekem, amin csak az animációkészítés fejlesztésével tudtam foglalkozni, de a számitógépbe nem volt lehetőség, hogy videókártyát vegyünk, hiszen nagyon drágák voltak, így a legfontosabb alkatrész nélkül, de boldogan folytattam a tanulást. A technikai korlátok viszont nagyon behatároltak, és az is nagyon hosszú út volt, amíg megtanultam, hogy milyen programokat kell használni. Ráadásul az sem volt, akit ezzel kapcsolatban megkérdezhettem volna, hogy mit ajánlana. Szóval ötödikes voltam, amikor elkészült az Arni, életem első animációja, amelynek volt eleje és vége. Ez volt az első mérföldkő számomra. Több magyarországi animációs filmfesztivára is beneveztem ezzel az animációval, és mindegyiken nyert valamilyen díjat. Akkor kezdtem érezni, hogy ezt folytatnom kell, mert ennek van értéke.

– Hogyan folytattad a munkát?

– Készítettem még kísérleti filmeket, azokkal is beneveztem több helyre, de nem volt nagy jelentőségük. A következő nagy mérföldkő nyolcadikos koromban volt, amikor beneveztem egy gyergyószentmiklósi szervezésű animációs filmfesztiválra, és a szervezők nem hitték el, hogy valaki Csíkszentdomokoson 3D animációt készít. Vissza is írtak a jelentkezésemre, hogy „ezt te készítetted?” Ezen a fesztiválon is különdíjat nyertem, sok felnőtt között én voltam az egyetlen gyermek. Sokan kétkedve fogadták, hogy ezeket az animációkat valóban én készítem. Tévések jöttek, hogy filmezzék le, ahogyan animálok. Végigkövették a napomat, amíg suliban voltam, és ahogyan itthon animáltan. Ezután többen kezdtek megismerni, ez hozta az első munkáimat is, introanimációkat és modelleket rendeltek tőlem, amit sikerült is megcsinálnom. Bukaresti meg kolozsvári egyetemi tanárok ismertek meg engem és a munkáimat, és azt mondták, hogy Romániában ne is próbáljak egyetemen animációt tanulni, ha magamtól, technikai szempontból nagyon is korlátolt környezetben ennyire megtanultam. Középiskolában számítástechnikát tanultam, de továbbra is készítettem a kisebb animációkat és neveztem fesztiválokra. Ekkoriban készültek az Albét s Gergé animációk, amelyek nagyon ismertek lettek. Egyébként kiskorúként könnyen learattam a babérokat, de amikor betöltöttem a tizennyolcat, olyan volt, mintha mindenki elengedte volna a kezem. Már nem figyeltek fel rám, felnőtt kategóriában versenyeztem a munkáimmal, és a stúdiókkal esélyem sem volt versenyezni. Rájöttem, hogy fejlődnöm kell, és ebből valahogyan pénzt kell csinálnom, úgyhogy létrehoztam egy referenciacsomagot, portfóliót, amely alapján tudtam reklámozni magam, és létrehoztam a saját weboldalam is.

– És mindezt középiskolásként, diákként csináltad?

– Igen, és az amatőr programozástól a design-on át, a fotózásba, filmezésbe is belekóstoltam, hiszen iskola közben már dolgoztunk a Kábel TV-nek a testvéremmel, operatőrként és vágóként, de nekem nem az volt a célom, hogy ez legyen a munkám. 

– Mi változott az érettségi után? Több időt, figyelmet tudtál az animációkészítésre szánni?

– Ahogyan végeztem az iskolával, az Albét s Gergé animációk még több munkát hoztak, ekkor keresett fel Fazakas Szabolcs, hogy készítsünk egy egészestés animációt. Rövid volt az első beszélgetésünk, naivan tekintettünk erre a tervre, akkor még mi sem tudtuk, hogy mekkora fába vágjuk a fejszénket, mert végül öt-hat éven át tartó munkafolyamat lett belőle. Ezalatt jöttem rá, hogy milyen irányba kell haladnom, mit kell még tanulnom, és arra is rálátást nyertem, hogyan működik a show-business. Egyedül készítettem a grafikai munkát, nagyon sokat dolgoztam, rengeteget tanultam, de nem lett remekmű az animáció. Időközben újabb kapcsolatok alakultak ki, a Csíki Sör termékeinek reklámozásához készítettem animációkat, és kísérletképpen jelentkeztem a budapesti DIGIC Pictures-höz, a jelenlegi legnagyobb magyarországi animációs stúdióhoz. Később viszont úgy döntöttem, hogy inkább nem költözök ki Budapestre, túl nagy változás lett volna akkor.

– Miért nem akartál elmenni itthonról?

– Azért, mert falusi gyerkőcként jól éreztem magam itthon. El is engedtem a tesztmunkát, nem szántam rá elég időt, de nem bántam meg, hogy így döntöttem. A Legendárium csapatából is kiléptem, végül a Csíki Sörnek készítettem design és grafikai munkákat: plakátokat, animációkat, háromdimenziós tartalmakat, filmeket, óriásmolinókat. Ez a kapcsolat nyolc-kilenc éve máig tart, időközben egy profi stáb állt össze több grafikussal, és én csak a 3D-s látványok, termék grafikákért és animációkért felelek.

– Az otthonod azóta sem hagytad el, de a munkáid bejárták a világot. Az épületfestésekhez készített animációidat többek között San Franciscóban, Rijádban, Dzsiddában, Monzában vetítették ki. Ennek mi a története?

– Felvettem a kapcsolatot egy budapesti animációs stúdióval, a Maxin10sity-vel, amely többek között háromdimenziós panoráma mozgóképes épületfestéshez készít animációkat, illetve óriás LED animációkat. Itthonról dolgozom, külföldi megrendelésekre készítünk munkákat, így jutnak el a mi animációink az Amerikai Egyesült Államokba, Szingapúrba, Németországba, Olaszországba és Szaúd-Arábiába. Romániában is rendeznek vetítést az országházán – ez a világ legnagyobb épületvetítése –, de ezen csak pár másodpercig jelent meg az én munkám. Több szakember munkáját vetítik ki ilyenkor, és változó, hogy ki hány percet kap. Ráadásul a megrendelőknek más-más igényeik vannak. Az amerikaiaknak mindegy, hogy mi van az animációban, csak nagyon színes legyen, az európaiaknak a mozgás a fontos, komolyabb színvilággal, de az arabok minden részletre odafigyelnek, nekik minden fontos, nagyon professzionális munkát várnak el, de nekik van a legfurcsább ízlésük.

– Mennyi ideig dolgozol mondjuk egy olyan épületfestéshez készített animációval, amely egy percig tart?

– Három hétig. Nagyon nehéz munkák ezek.

– Eközben pedig kisebb munkákat is vállalsz, és továbbra is dolgozol a Csíki Sör termékreklámozásában. Mikor van időd minderre?

– Már nem csak egyedül dolgozom, ketten besegítenek. Két évvel ezelőtt hoztam létre a saját vállalkozásomat, és az a tervem, hogy olyan animációs stúdiót alakítsak ki, amely tényleg székelyföldi, csak székelyföldiek dolgoznak benne.

– Hogyan tudod tartani a lépést a gyorsan fejlődő technikával, az újabbnál újabb szoftverekkel, frissítésekkel, hardver eszközökkel?

– Az évek során mindig hátrányt jelentett, hogy sosem voltak megfelelők azok a technikai eszközök, amiket használtam. Két éve engedhetem meg magamnak, hogy a legújabb processzort vagy videókártyát vegyem meg, viszont ebben a tekintetben a határ a csillagos ég, és nehéz tartani a lépést a legújabb eszközök piacra dobásával. Úgy, ahogyan a hardver fejlődése zajlik, úgy a szoftverek is fejlődnek, ezért muszáj folyamatosan tanulnom. Minden második nap rászánok fél-másfél órát a tanulásra, fejlődésre, mert mindig van valamilyen újdonság. Használom a mesterséges intelligenciát is, habár nem pártolom, de például háttérgenerálásban tud segíteni és az ötletelésben is. Még nem félek, hogy elveszi a munkámat, mert az, amit a mesterséges intelligencia készít, nem egyedi, még nem találékony.

– Mi a nehézsége ennek a szakmának?

– – Az animációkészítésnek fontos része a megfigyelés és az állandó önfejlesztés. Nehéz jó animációt készíteni, mert minden apró részletre figyelni kell. A különböző mozgások részleteit is látni kell, mert egy nagyon dinamikus mozgás is lassan történik, majd felgyorsul, újra lelassul, és a végén még lehet egyfajta rugózás, hullámzás, amit fontos megjeleníteni, mert ettől lesz autentikus. Az amatőr animációkban például a mozgások gyakran robotszerűek, ezért fontos az elasztikus mozgásokat alkotni. Az a legjobb animáció, amelyikben észre sem veszed a mozgást, csak megtörténik. Ha viszont feltűnik, akkor valami nincs rendben. Ehhez sok tapasztalat kell, ismerni kell a hibalehetőségeket, és tudni kell, hogy mitől rossz egy animáció. 

– Csíkszentdomokoson élsz, itt dolgozol, és online is többnyire a munkáid helyezed előtérbe. Te miért maradsz a háttérben?

– Nem magam akarom promoválni, hanem a munkámat, és azt, ahogyan elkészült. Nincs marketingstratégiám, az egyik munka hozza a másikat. Online bemutatom, hogyan készülnek az animációk, és a portfóliómat folyamatosan bővítem. Optimalizáltam a weboldalam, nagyon sokan ott hagynak üzenetet, felkéréseket. Mindezzel az animációkészítést is akarom népszerűsíteni, mert szép ez a szakma. Szeretek dolgozni, szeretem a munkám.