Rendkívül érdekes interjút olvastam a minap, amelyben Szendi Gábor, az ismert pszichológus és író egyik könyve apropóján azt nyilatkozta, hogy a 21. századra teljesen elnőiesedtek a férfiak és elférfiasodtak a nők. Állítása több okból is elgondolkodtatott a saját nőiességem, illetve a férfi és női szerepek megélésén. Az interjúban említett könyv egyébként A nő élete – Mit hoz a jövő? címet viseli, ebben a szerző többnyire a nők életét, evolúcióját kutatja. 
A szakember szerint az emberiség megváltoztatta az evolúció menetét, a génállományához nem megfelelő életformát folytat, s ennek következménye, hogy a nők kevésbé hasonlítanak az ötven évvel ezelőtt nőiesnek tartott nagyanyáinkhoz, s mindinkább férfias jellemvonásokat mutatnak a megjelenésükben, magatartásukban. Kisebbek a női mellek, szélesebb a derék, nőtt a testmagasság, de a külsőségekkel együtt a nők agyműködése is megváltozott. A nemi érés felgyorsult: az új életforma miatt a mai lányok nem 16 évesen, hanem 12 évesen kezdenek menstruálni, mondta a pszichológus. Folytatta: drasztikusan csökkent a férfiak spermiumszáma és tesztoszteronszintje, a nőknek pedig több mint egynegyede a gyermektelenség mellett dönt. Egyik kapcsolatból esnek a másikba, mert először a saját karrierjüket „ütik nyélbe”, csakis utána jöhet szóba a családalapítás. 

Bevallom, az interjút olvasva elég borúsan kezdtem látni az emberiség jövőjét. Milyen sorsra jut a nőiesség? Végleg eltűnnek a macsó férfiak? Az intézményes oktatás alapvetően koedukált, így az iskolában nincs arra lehetőség, hogy a lányok például főzni, varrni vagy táncolni tanuljanak, holott ezek a tevékenységek segíthetnének megélni a nőies szerepeket. Nem látok más lehetőséget: otthon kellene ezeket gyakorolni! De nincs erre idő, mert a mostani női szerepek a vállalatvezetésben, a reáltudományokban vagy a politikában teljesednek ki. A mai nőnek nincs kapacitása olyan „csajos” dolgokra, mint a főzés, kötés, tánc, hímzés és a többi. A hagyományos nőiség már nem kap annyi figyelmet. A külvilág továbbra is arra számít, hogy a nők nőiesen viselkedjenek, csak kevesebb elismerés jár érte. A férfiprincípium vezette társadalomban a nők is vállveregetést akarnak. A tömegszerűség egyenlővé tette a két nemet, a hasonlóságot már-már elvárásnak mutatja. Ebben a világban nincs helye a gyengébbik nemnek – a mai nőnek nem kell pártfogó, nem kell védelmezni, mert ez egy versengés, ahol nemtől függetlenül mindenki túl akar élni. Nehezebb ebben a világban a női oldalunkat megmutatni, beleengedni magunkat a hagyományos női szerepekbe.
Nyugodtan lehet arról beszélni, hogy miként alakul az evolúció, de valami nem változik: az élethez a férfiasság és a nőiesség egyformán fontos. A férfias nőket és a nőies férfiakat nem genderproblémának látom, a megoldás inkább abban keresendő, hogy mi, a 21. század emberei tudunk-e teljes életet élni, kiteljesedni a családunkban, a munkánkban és a hobbinkban. Több lesz a női autószerelő és a férfi kozmetikus? Ez egyáltalán nem számít, ha minél több ember azt az életet élheti, amiben boldog, amiben tehetséges. Talán ha boldogok leszünk, nem kutatjuk folyton a női és férfi agyműködést, s nem akarunk belelátni valamiféle törvényszerűséget a megváltozott nemi szerepekbe.