Ha valaki szívének a szelíd dombok kedvesebbek, mint a hegyek, ha a fás lege­lőket jobban szereti, mint a sűrű, medvés erdőket, akkor könnyen szépnek tudja látni akármelyik borvidéket. Míg avatatlan szem csak puszta, kiégett barnaságot lát kopasz dűlőkön, meg-megszakítva a szőlősökkel, amelyek legalább valami színt visznek abba az egyformaságba, a borvidékkedvelő lelki ízlelőbimbóival már muskotályt ízlel, vagy rizlinget, s csettintgetve gyönyörködik.
A legszebb borvidék tehát feltehetően az, ahol a legjobb borok teremnek, vagyis ahol a számunkra leginkább kedves borokat készítik és palackozzák.
Jó borhoz szőlő kell, minőségi szőlő pedig megfelelő éghajlatú és domborzatú vidékeken termeszthető. Szőlő a hegyekben csak lugasnak jó, azt mondják, bornak kevésbé, esetleg még mustot készítünk belőle a gyermekeknek s öregeknek, s szemelgetjük, ha más nincs.
Erdély hivatalosan számontartott borvidékeit – ha az Erdélyi-medence borvidékeit értjük alatta – az egyik kezünkön meg tudjuk számolni: ide tartozik a küküllőmenti, a gyulafehérvári, az apoldi, a nagyenyedi és a lekencei hegyalja. Mindegyik borvidék természetesen a maga szülöttjeinek a legkedvesebb. A küküllőmentiek például esküsznek arra, hogy a legjobb borok a náluk termett szőlőből készülnek. Minőségi fehérborok ezek, amelyek a déli, délkeleti, délnyugati és nyugati kitettségű dombságok verőfényes, meredek lejtőin termő szőlőből készülnek. Jellegzetes szőlőfajták a fehér leányka, királyleányka, sauvignon blanc, rajnai, rizling, muskotály, chardonnay. Leghíresebb és legnagyobb pincészetük a Jidvei (Zsidve).
A tágabb értelemben vett Erdélyhez számított, bánsági borvidékek közül a rékási a leghíresebb. A körösvidéki borvidéken pedig négy hegyalja – a ménesi (itt található az egyik leghíresebb erdélyi borász, Balla Géza pincészete is), a diószegi, az érmihályfalvi és a szilágysomlyói – működik. Szőlőfajtáik főleg a leányka, a királyleányka, az olaszrizling, a furmint, a szürkebarát, a kadarka és a burgundi.
Jó, jó, de mégis van a székelyeknek is valamijük, ha nincs is benne a nagyokosok borvidékeit s szőlőfajtáit taglaló értekezésekben! A pityókabort a szőlőtermesztés számára túl mostoha időjárású háromszéki vagy felcsíki lankákon élő székelyek találták fel afeletti búslakodásukban, hogy náluk nem él meg a szőlő, vagy ha meg is él, olyan savanyú, hogy enni se jó legtöbbször, nemhogy bornak. Enni is csak mártásnak a csürkéhez, ha nincs a kertben egres.
Szóval kitaláltuk, hogy mivel nálunk van pityóka, abból készítünk bort. Ennek a receptje a következő: egy utánfutót megtöltünk pityókával, elhúzatjuk a hegyen túlra, becseréljük jóféle szőlőre, azzal visszajövünk, s kifőzzük a bort belőle. S ha karcos lesz, nem bánjuk, mert legalább a kilátás a tornácról ejsze kicsit jobb, mint egy alföldi pincészetből!
Számodra melyik a legszebb erdélyi borvidék? Írd meg a gyorgy.emoke@hargitanepe.ro e-mail-címre. Várja leveled, kommented a Székely Csürke.