Eltelt a nyár. Persze tudom, még augusztus van, annak is a közepe, ami még javában nyár, meg ugye manapság az őszi hónapokban is olyan sokáig meleg van, hogy akár az október elejét is nevezhetnénk nyárnak, a pár napos lehűlésnek köszönhetően mégis az az érzésem támadt, hogy az idei nyárnak is hamarosan vége. 
Egyre gyakrabban van az az érzésem az évszakokkal kapcsolatban, hogy olyan nagyon hamar eltelnek. Míg gyermekként egy örökkévalóságnak tűnt az a három nyári hónap, ami alatt nem volt iskola, most, hogy igazából nincs olyan sok különbség a nyár és a tél között, mindkettőben dolgozunk, csak egy-egy rövidebb szabadság töri meg őket, kissé összefolynak a napok a hetekkel, és csak azt veszem észre, hogy elrobogott mellettem egy újabb nyár.
Amíg én a tömbházlakás negyedik emeletén töltöttem a napjaimat, munkával, a mindennapokkal, egy-két hétvégi kikapcsolódással, jóformán csak azt érzékeltem a nyárból, hogy meleg van. Persze néhány elmaradhatatlan nyári élményem azért nekem is volt: egy-egy grillparti, fesztivál és falu- vagy városnapi élmény, szabadtéri koncertek, de valahogy az a sokat emlegetett és hajszolt nyári hangulat idén elkerült. Gyermekként, emlékszem, annyira vártam a nyári vakációt, hogy tervet készítettem, mik azok a nyári programok, amik nem maradhatnak el egy-egy vakációban. Ilyenek voltak a szabadban való játékok, a strandolás, az augusztusi csillagnézés, rengeteg fagyi elfogyasztása, dinnyeevés és még sorolhatnám. Ha belegondolok, ebből idén egyben sem volt részem. 

Felnőttként persze már nem feltétlenül akarok a mezőn labdázni, de amikor a tökéletes nyarat elképzelem, akkor a szemem előtt lebeg a csillagnézés a langyos nyári estében, egy teraszon borozás, jegeskávék és hideg italok, ételek fogyasztása, vízparton egy letehetetlen könyv olvasása, nedves, reggeli harmatos fűben gyaloglás, a frissen vágott fű és a napon száradó széna illatában való fürdőzés, nyári zápor elől szaladás, patakban fürdés, hajnalig fennmaradás és a felkelő nap fényében hosszú beszélgetések barátokkal, barátnőkkel. Ezek nem azok az élmények és elérhetetlen álmok, amiket a közösségi oldalakat böngészve látunk, nem azok a jól beállított videók, amelyeket véleményvezérek töltenek fel a tökéletes nyárról. Ezek mind-mind olyan élmények, amelyeket kis erőfeszítéssel simán megvalósíthattam volna ezen a nyáron és minden nyáron. Akkor mégis miért nem tettem? Vagy miért nem teszi Ön, kedves olvasó? Miért nem látok patakparton fürdő gyermekeket, mezítláb szaladgáló felnőtteket? Ennyire belefásultunk volna a mindennapokba? Hagyjuk és hagyom, hogy elrohanjon mellettem a nyár, csak azért, mert épp más dolgom van? Vajon, ha most, augusztusban írok egy nyári bakancslistát, meg tudom még valósítani őszig? Ha minden napra kiválasztok egyet a vágyott élmények közül, vissza tudom hozni még az elvesztegetett nyári hangulatomat?
Miközben egyre inkább kezd elfogni a melankólia az elvesztegetett nyár miatt, eszembe jut, hogy idén is, mint az utóbbi években oly gyakran, augusztus végére hagytam a nyári szabadságomat. Lehet, hogy csak egy hónappal korábbra kellene időzíteni a nyaralást, és már nem is lennék ilyen negatív? Azt hiszem, rám fér már az a szabadság.