Az 1880-as évek Párizsában a szabadon gondolkodó nők helye a Salpêtrière kórházban van – az Őrült nők báljának alapgondolata elég okot adott ahhoz, hogy kezembe vegyem Victoria Mas debütáló regényét. A felkavaró történet valóságelemei és a fordulatos, meghökkentő cselekmény feledhetetlen olvasmányélményt nyújtott. 
A regény valóságelemei szerint a párizsi Salpêtrière kórházban Jean-Martin Charcot francia neurológus hisztériakutatásokat végez a 19. század végén. Az orvos meggyőződése, hogy a hisztéria egy neurológiai probléma, amelyet az idegrendszer öröklött rendellenességei okoznak. A később Sigmund Freud tanáraként is ismert neurológus hipnózist alkalmaz betegein, hogy előidézze a hisztéria jellegzetes tüne­teit a pácienseknél, és megvizsgálhassa őket. A tör­ténelmi tényekhez az írónő transzcendens elemeket kapcsol: a holtakat látó és velük beszélgető főhős, Eugénie ezen képessége révén jut az őrültek osztályára, ahol embertelen körülmények, sivár kórtermek és borzongató emberi sorsok között próbál – képességeit felhasználva – menekülési útvonalat keresni.

Victoria Mas karakterei olyan nők, akiket trauma ért odakint a nagyvilágban, akik túlságosan egyedi gondolkodás mentén próbáltak élni, és ott, a világtól elzárva, egy másik valóságban kénytelenek folytatni életüket, ahol ráadásul minden évben egy bál alkalmával kénytelenek találkozni Párizs elitjével. Az őrült nők bálja Párizs egyik legjelesebb eseménye, ami egészen abszurd módon rúg fel minden emberi és szabadságjogot: az akaratuk ellenére négy fal közé zárt nőket szép ruhába öltöztetve mutogatják a nagyvilágnak neves orvosok és kutatók. Az olvasóban mégsem a felháborodás mozdul meg elsőként, hanem a borzongás, a helyzet lehetetlenségén való töprengés és valami furcsa, égető bosszúvágy az összes, nők ellen elkövetett igazságtalanságért. A kiváltott érzések azt bizonyítják, hogy az írónő remekül érzékeltette annak a világnak a működését, amelyben a nők teste és lelke felett is férfitársaik rendelkeztek.

Eugénie, a középosztálybeli fiatal lány, akit a szellemvilággal való kapcsolata miatt apja a Salpêtrière-be száműzött, és Geneviève, a tudományban hívő főnővér a regény központi alakjaiként fontos üzeneteket hordoznak. Egyikük a fiatal, haladó gondolkodású, markáns véleményű lány, aki ráadásul a szellemvilággal is kapcsolatban van, családja számára elfogadhatatlan, vállalhatatlan a nagyvilág előtt. Egész lénye, a kórházban tanúsított viselkedése, elszántsága ma is különösen időszerű. A korábban a tudományban elszántan hívő, istenhit nélkül élő Geneviève évekig segíti az orvosok munkáját, mígnem találkozik ezzel a különös lánnyal, aki egész addig felépített, jól körülhatárolt értékrendjét borítja fel és ad más távlatokat az életének.
A két nő sorsán keresztül Victoria Mas szabad akaratról, hitről, testi és lelki megpróbáltatásokról, hatalomról, kiszolgáltatottságról mesél nekünk kegyetlen és fájó őszinteséggel.