Azt a csillagos egit! – zsörtölődik a Székely Csürke felesége, miközben éppen odateszi a kályhára a medvehagyma-főzeléket csalánlevéllel. Ott fenn, a Bálványoson gyűjtötte még szezonban, mikor zsenge volt. Most már inkább medve- vagy Nagy Medve-nézni érdemes felmenni a hegyre. Olyan társsal, aki tudja, merre az arra, fent is, lent is, akinek nem száll inába a bátorsága, de aki inkább fél, mint hogy megijedjen.
Csillagnéző hely van elég Erdélyben: az alacsonyabb hegyek és dombok nagyjából mind alkalmasak arra, hogy onnan vizsgáljuk az égboltot tiszta időben. Csak arra kell ügyelni, hogy többen legyünk, beszéljünk jó hangosan, legyen nálunk jó pár erős fényű elemlámpa, zajkeltésre alkalmas (ám a környezetben kárt nem tevő) eszköz, például kereplő a petárda helyett. A Somlyó hegye, az Óriáspince-tető, a Tatárdomb, a Perkő, a Székelykő: lépten-nyomon találunk olyan magaslatokat, ahol a mesterséges fényforrások fényszennyezésétől valamennyire mentesen, a nyári éjszaka bűvöletének átadva magunkat csodálhatjuk az égi fénypontokat, távcsővel vagy anélkül. 
Őseinknek nem volt messzelátójuk, és az égbolt isteni mivoltában hittek, amelyet hősök, istenek és mesebeli alakok népesítenek be, és amelyet a Tejút – a Hadak útja, a Csillagösvény, Csaba útja, Lelkek útja stb. – köt össze a Földdel. Nemcsak elnevezték a csillagokat vagy más égitesteket, meg is személyesítették őket, és hálásak voltak nekik, hogy segítségükkel mérni lehet az időt.
Régi neveik részben vagy teljesen feledésbe merült történetekből maradtak fenn. Tudja már valaki, hol találjuk a Virrasztócsillagot, a Határjáró csillagot, az Őszicsillagot, a Zúzmaráscsillagot vagy a Szélvészcsillagot? A Vénusz bolygónak, amit szintén csillagnak neveztek, közel tucatnyi neve volt: Hajnalcsillag, Virradócsillag, Hajnal Hírmondója, Alkonycsillag, Esthajnalcsillag, Vacsoracsillag, Álomhozócsillag, Pásztorok serkentő csillaga s még ki tudja, hány. Csillagászok, néprajzkutatók próbálják összegyűjteni ezeket a régi neveket az utolsó utáni pillanatban.
Ami biztos: a Nagy Medve hét legfényesebb csillagának népi neve a Göncölszekér. Tudtad, hogy a mondák szerint Göncöl egy csodatevő táltos volt, vagy az is lehet, hogy maga az Öregisten? És azt, hogy ezt a csillagképrészletet a világon nagyjából mindenhol, minden kultúrában külön névvel illetik? Kutatók valószínűsítik, hogy a Nagy Medve lehet a legrégebbi, külön névvel rendelkező csillagkép: mivel a Föld népeinek nagy része hasonló formában ismeri, a hozzá kapcsolódó legenda magva legalább harmincezer éves lehet. Így kötnek össze minket is csillagok és medvék az indiánokkal...
A túl magas hegycsúcsok egyébként azért kevésbé alkalmasak csillagnézésre, mert gyakran ködbe, felhőbe, párába burkolóznak. A fennsíkok, medencék pedig viszonylag sűrűn lakottak, nehéz fényszennyezésmentes és mégis könnyen megközelíthető helyszínt találni, hacsak, mondjuk, nincs egy saját kaszálód a Madarasi-Hargitán valahol. De el tudjuk azt is képzelni, hogy egy nagyvárosban, egy tízemeletes tetején, váratlanul beköszöntő áramszünetben is csodálatos lehet az égbolt Erdély fölött. Mindenképp írd meg nekünk (gyorgy.emoke@hargitanepe.ro), te hol (kikkel és miért) szereted leginkább nézni a csillagokat! Gyűjtsük össze együtt Erdély csodálatos csillagnéző helyeit. Várja leveled, kommented: