– Mivel foglalkozik, miket készít vászonból?

– A vászonszövés elsősorban az alapanyag és a szerkezet miatt határolódik el a szalag- vagy a gyapjúszövéstől. Hagyományosan is leginkább lakástextileket és viseletdarabokat szőttek, és én is ezt viszem tovább, női és férfiviseleteket, ingeket, kendőket, hagyományos mintákat és formavilágot megelevenítő modern ruhákat készítek. Alapanyag szempontjából pedig most már pamutból dolgozunk, régen még kendert használtak vászonszövésre. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány csíkszeredai területi irodájában látogatható kiállítás anyagának fontos részei a székely viseletek és a kendők.

– Honnan ered a vászonszövés iránti érdeklődése, hogyan esett épp erre a szakmára a választása?

– Nyilván nagyon meghatározó számomra az, amiben felnőttem. Néptáncoltam, zenéltem, gyermekkoromban tagja voltam a csobotfalvi betlehemesek csoportjának, évekig én játszottam Mária szerepét, ismertem a szövést, a szövőszéket, az életemnek mindig fontos része volt a szokások ápolása. Aztán érettségi után úgy éreztem, hogy bár nem tudom konkrétan, mit szeretnék, nagyon sok dolog érdekelt, egész más is, mint a kézművesség, de az biztos volt, hogy valami különlegeset, valami mást akarok csinálni. Egy alkalommal egy családi ismerős adta az ötletet, hogy van nagyon jó szövőiskola, nem szeretnék-e odamenni, én pedig nekivágtam az ismeretlennek. Ez indított el ezen az úton. Valójában nem volt egy romantikus kezdet, inkább a különlegessége miatt választottam ezt. Később persze elmentem egyetemre, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán végeztem. Szükségét éreztem annak, hogy egyetemre is járjak, és az, hogy valami másra vágytam, abszolút bejött, nemcsak a tanulás időszakára, hanem az egész életre, mert egy nagyon különleges, változatos életformát ad.

– Mekkora az érdeklődés ma e mesterség iránt?

– Az, hogy mi iránt van érdeklődés, attól függ szerintem, hogy miként csináljuk, hogy kiket szólítunk meg. Ma már nagyon fontos szempontja az öltözködésnek – a viseletekben is – a kényelem, én a viseleteket is egy kicsit már átformálom ilyen szempontból. Nem olyan súlyos anyagokkal dolgozom, mint régen, mert számomra fontos volt tizennyolc évesen, amikor ezt elkezdtem tanulni, hogy valami nagyon korszerűt tanulhassak. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány csíkszeredai területi irodájában látható kiállítás inkább viseleteket mutat be, de általában arra törekszem, hogy használható, hétköznapi öltözeteket készítsek. Szerintem ezzel lehet bevonzani a fiatalokat. Valójában a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolában a mesteremtől, Galánfiné Schmidt Teréztől tanultam ezt a vonalat, ő az, aki ezt elindította: a hagyománytól elrugaszkodva, mégis visszafordulva a hagyományokhoz olyat készítsünk, amit bárki szívesen használ.

– Milyen a modern vászonszövő?

– Nagyon laza, kihívás- és szabadságszerető kell legyen az, aki ilyet vállal, mert abszolút nem egy sablonos életet biztosít. Ez egy folyamatos alkotómunka, nem nagyon lehet közben pihenni, nem egy tipikus munkahely, amivel a munkaidő lejárta után nem foglalkozik az ember, vagy megunja és otthagyja. Emellett általában vállalkozni is kell, ha valaki meg akar élni belőle, és az is egyfajta kihívás. 

–  Mik és milyenek az igények manapság a vászonszőttes termékekre?

– Ezt nagyon meghatározza az, hogy én mit szeretnék csinálni, vagy mi az, amit elvállalok. Ha valaki rendelni szeretne tőlem egy ruhadarabot, arra számíthat, hogy együtt alakítjuk, tervezzük, addig, amíg pontosan megfelel az elképzelésnek. Én most még a lakástextilek iránt nem érdeklődöm annyira, jobban foglalkoztat az öltözködés.

–  Mi motiválja a munkája során?

– Én mindig inkább elméleti beállítottságú voltam, azt is képzeltem magamról sokáig, hogy ilyen területen helyezkedem majd el. Ehhez képest a szövés, a gyakorlatiságával, annyi mindent megtanított, amit a hétköznapokban is tudok használni – például, hogy hogyan haladjak lépésről lépésre, ami nagyban megkönnyíti az életem több területét. Bár soha nem gondoltam, hogy ez lesz a foglalkozásom, most már nagyon örvendek, mert sokat tanított, és olyan életformát enged, ami nekem való, minden igényemnek megfelel. A szövés modern kérdésekre ad választ, fontosnak találom, hogy helyi értékeket vigyünk tovább, hogy teremtsünk, hogy természetes anyagokból dolgozzunk.

– Mi köti Erdélybe, Csíkszeredába?

– Csobotfalván nőttem fel, és ide is fogok visszaköltözni, itt képzelem el az életemet, mindig ide tartozónak éreztem magam. Jelenleg Nádudvar és Budaörs között ingázom, és szeretném, ha az utazás mindig megmaradna, de ez lesz a biztos helyem.