Hirdetés

A Csíki-medence alkonya

Vlaicu Lajos
A Csíki-medence alkonya
Fotó: György Lóránt

A helyre, ahová születtem, és ahol élek, büszke vagyok, mélyen él bennem a lokálpatriotizmus. A Csíki-medence különleges vidék, különösen az évnek ebben az időszakában. Ritka az olyan hely a világon, amely egyszerre elég tágas és mégis kellően zárt ahhoz, hogy néhány hétre elűzze a napsugarakat, és helyette sűrű ködöt és fagyot hozzon.
Számomra azonban ennél sokkal többről van szó. Az éghajlati és földrajzi körülmények mellett ezt a jelenséget sokkal mélyebb személyes jelentéssel is társítom. Az itt élők – köztük én is – az évek során ellenállókká váltak, ahogy errefelé mondják, a táj szívóssá formálta őket. Ősszel és télen, alkonyatkor és pirkadatkor olyan érzés fog el, mintha a sűrű ködben éjszaka és nappal is csodák történnének. Bár nem láthatjuk ezeket, mintha mindannyian éreznénk ezt a titokzatos valóságot, amely körülölel minket. Ha csupán gyermekkori emlékeimre gondolok, az év ezen időszakában mindig hajnalban keltünk, hogy az adventben részt vehessünk a roráté misén, vagy ahogyan mi mondtuk, a hajnali misén. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Sokszor azt érzem, a táj ösztönöz arra, hogy akarva-akaratlanul is a belső világommal foglalkozzam, és számomra ehhez elegendő csupán néhány méternyi látótávolság a ködben. Mi más lenne ez, ha nem csoda? Büszke vagyok a helyre, ahová születtem. Az idő múlásával egyre inkább nő bennem a hála, hogy itt és így élhetek, ahol a mindennapos intrikákkal tarkított életünkben legtöbbet attól a helytől tanulhatok, amit otthonomnak nevezek.

A Csíki-medence alkonya
Fotó: Veres Nándor

Az év ezen időszakában jó érzés a szabadban sétálni, s talán nem véletlen, hogy az év vége felé a Mikulás-járással és a karácsonnyal nyitottabbá válunk embertársaink felé is – ami csakis úgy lehetséges, ha előbb saját lelkünkben teszünk rendet. Itt, a Csíki-medencében minden pillanatnak megvan a maga varázsa, a táj és az itt élő emberek egyaránt formálták azt, aki vagyok. Az évről évre megújuló természet, a téli alkonyat és a friss hóval borított táj mindig új érzéseket és gondolatokat ébreszt bennem. Talán éppen ezek az egyszerű, de mély pillanatok teszik különlegessé a helyet, ahol még ha csak rövid ideig is, de mindannyian otthon vagyunk.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!