Az elmúlt fél évszázad során a levegő átlag­hőmérséklete év­tize­denként átlagosan körülbelül 0,2–0,4 Celsius-fokkal emel­kedett, egyes térségekben azonban a növekedés sokkal fokozottabbnak bizonyult – mu­tatta ki 1960 és 2023 közötti szatellit- és meteorológiai ada­tok feldolgozásával a ku­tatócsoport. A változás nem csupán a statisztikákban ér­hető tetten: olyan jelenségek is alátámasztják, mint az, hogy a korábban rendszeres -27, -28 fokos téli hidegek mára teljesen eltűntek. A Csíki-medencében például az elmúlt években sokszor mindössze két-három hétig tartott a havas tél.
A hőmérsékleti szélsőségek is gyakoribbá váltak. Az elemzések szerint bizonyos év­­tizedek összehasonlításában akár rövidebb periódusokban – heti feloszlásban – 7-8 fokos kü­lönbségek is mérhetők, ami Szép Róbert szavaival élve „már-már klimatikus ka­tasztrófa”. A Kárpátok külö­nösen érzékenyen reagáltak a változásokra: itt a felmelegedés átlagosan 1,2–1,5 fokot tett ki, míg a Kárpátokon kívüli területeken „csak” 0,7–0,8 fo­kot.

Nyomtalanul felszívódó csapadék

A csapadékviszonyok átala­kulása legalább ilyen riasztó. Míg a múlt század végéig a csapadék mennyisége vi­szony­lag kiegyensúlyozott volt, 2000 után jelentős hiány alakult ki. A Kárpátok vízutánpótló sze­repe gyengült, sok térségben a korábbi mennyiség fele esik csak. A hegyek közül is eltűnt a „mindennapos eső”, például a Bihar-hegységben, ahol valaha kétnaponta biztosan esett, ma már ennek fele sem jellemző. 
– Vannak térségek, ahol évi viszonylatban enyhe évi átlag­csapadék-növekedést is észlelünk, de azok rend­szertelenül alakulnak: nagy mennyiség esik rövid idő alatt, mint például a Kárpátok egyes magasabb hegycsúcsain – mondta a kutató.
Az aszály közvetlen kö­vetkezménye a talajvíz szint­jének meredek csökke­né­se. Szép Róbert példaként említette, hogy a Csíki-me­dencében a források több mint 30 százaléka eltűnt vagy ideiglenes forrásokká alakult, és a korábban szinte minden faluban megtalálható artézi viselkedésű forrásokból ma alig néhány mutat még hasonló jelleget. Az is beszédes, hogy akadtak gazdák, akik 75-80 méteres mélységig fúrtak ku­tat, de még ott sem találtak elég vizet a mezőgazdasági öntözéshez – pedig csupán pár hektárnyi területet szeretett volna ellátni.
A Duna vízhozama például 2025 júliusában történelmi mélypontra süllyedt – mind­össze 2000 köbméter másod­percenként –, ami a cernavodai atomerőmű működését is ké­pes volt veszélyeztetni, mi­vel a hűtővíz biztosítása kérdésessé vált.

A bizonytalanság a biztos

Az éghajlatváltozás a mező­gazdasági gyakorlatot gyöke­resen érinti. A korábban stabil termelési ciklusok ma egyre kiszámíthatatlanabbak.
A kukoricát a 2000-es évek elején a Csíki-medencében még csak takarmányként ter­mesztették, alacsony, 1,2-1,3 méteres szárakkal. 2019-re már szemes kukoricát is si­ke­rült betakarítani, sőt, volt év, amikor az intézményük hektáronként 12-14 tonnás ho­zamot ért el, természetesen egy nagyobb talajnedvességgel. Mostanra azonban a nö­vény ismét szenved: a csa­pa­dékhiány miatt a kukorica az optimális termelési zónából kezd kikerülni, alig fejlődik, és sok helyen már az öntözés lehetősége is elúszott a ta­lajvíz eltűnésével, közölte az igazgató.
A burgonya termesztése is átalakult. A növény sok­szor csak júniusban kezd egészségesen fejlődni, amikor viszont a gumóképződéshez érne, a hő- és vízstressz miatt leáll a fejlődés. Az intézet kísérleteiben 2025-ben mind­össze 15 tonna termést ta­karítottak be hektáronként, ami a szokásos 28–34 tonna felének felel meg. Sajnos sok gazda még ennél is kevesebbre, 11-12 tonnára számíthatott.
Az új kultúrák terén a klímaváltozás új lehetőségeket is hoz – legalábbis rövid távon. A szőlő számára kedvező hőmérséklet már a Csíki-me­dencében is megvan, többen próbálkoznak is vele, védettebb környezetben a szőlőfürtök meg­érnek, ami korábban el­képzelhetetlen volt. Egyes gaz­­dák már napraforgóval is próbálkoznak a térségben. Ugyan­akkor Szép Róbert fi­gyelmeztetett: ezek a kultúrák is hamar kikerülhetnek az optimális feltételek közül, ahogy a hő- és vízviszonyok to­vább változnak.

Baljós matematikai modellek

A talajvíz és a talajnedvesség csökkenése drámai. Még ha nagyobb mennyiségű eső esik is, a kiszáradt, fel­hevült talaj alig képes be­fogadni a vizet. Előfordult, hogy négyzetméterenként 30 litert hozó zápor után a víz mindössze 4-5 centiméter mélyre szivárgott le a talajba, a többi elpárolgott. Az evapo­transzpiráció (a víz el­pá­rolgása a talajból) tehát rend­kívül magas, és van, ahol a helyzetet tovább rontják a helyi anticiklonális hatások.
Matematikai modellek sze­­rint a következő évtize­dekben a hőmérséklet emel­kedése ta­lán nem lesz olyan meredek, mint az elmúlt évtizedben, de a növekedés folytatódik: év­ti­ze­­denként 0,1–0,3 fokkal. A víz­hiány viszont egyre nagyobb gond lesz, és a mezőgazdasági kultúrák folyamatosan kény­szerülnek alkalmazkodni vagy átalakulni. Arra, hogy mi­­ként lesz így fenntartható mezőgazdaságunk, hogyan ter­melünk élelmet, ha a víz eltűnik, a hőmérséklet pedig egyre nő, dr. Szép Róbert szerint a válaszokat közösen kell megtalálni.