Többségünknek bizonyára kedves emlékei vannak a Balatonról. A magyar tengerként is emlegetett tavat sokan szeretik, ámbár az utóbbi években egyre gyakrabban hallhatunk a vendéglátás hiányosságairól és a szálláshelyek horribilis árairól. Én azonban mégis azt mondom: időnként el kell engedni a fogyasztói társadalom diktálta elvárásokat, mert a nyaralásnak nem feltétlenül a féktelen fogyasztásról és költekezésről kell szólnia.
Az emberek többségének a nyaralás fogalma annyit jelent, mint naphosszat ülni a vízben és a parton, s természetesen ebben nincs is semmi kivetnivaló, végtére is a pihenéshez kikapcsolódás szükséges. Ám azon sorstársaim, akik hozzám hasonlóan szeretik az aktív pihenést, és egy-két nap fürdőzés után úgy érzik, hogy nyeltek már elég vizet, kipróbáltak mindenféle akrobatikus mutatványt a vízben, és kellőképpen lebarnultak, felkerekedhetnek, és felfedezhetik a Balaton – akár gyalogosan is bejárható – környékét, egész biztosan nem bánják meg!

Legutóbbi kiruccanásom alkalmával Balatonboglár és környéke szépségét csodálhattam meg. Ahogy a helyiek vallják magukról, borkedvelő népség lakja a környéket. Erről saját magam is meggyőződhettem, ugyanis a balatoni táj rendkívül gazdag szőlőtermelő gazdaságokban, és elsőre úgy tűnt, hogy még a helyi „laikusok” is jobban értenek a borokhoz, mint mi. Nálunk, Székelyföldön, a pálinkás reggeleké a főszerep, míg a Balaton vidékén a reggeli mellé pezsgőt öntenek a pohárba. Mindig csodálva figyelem azokat a mesterembereket, gazdákat, akik a saját munkájukban annyira örömüket lelik, hogy amikor az avatatlanoknak betekintést engednek, sokszor magukról megfeledkezve ontják a szavakat a már-már életfilozófiával felérő hivatásukról.

A Balatonnál töltött pár nap levett a lábamról: a vitorlás hajó, a kulináris élvezetek és legfőképpen a rabul ejtő történetek, amelyekkel vendéglátóink lépten-nyomon szórakoztattak, felejthetetlen élményt nyújtottak. Siklottunk a vitorlással, mindeközben a hajó múltjával is megismerkedhettünk. (Manapság már elképzelni is nehéz, hogy egykor a Balaton annyira befagyott télen, hogy lovas szánnal átjárást biztosított a partok között.) Sajnos végül a naplementenéző vitorlás utunk elmaradt, ugyanis a magyar tengeren az idő viharosra fordult, és számunkra, hegyvidéki népek számára túl veszélyes lett volna tovább maradni.
Ahogyan már gyermekkoromban alázat és szeretet kettős érzése kavargott bennem a hegyek és lakóik iránt, úgy éreztem most is a Balatonnal és az ott élőkkel kapcsolatban.