Hamarosan fejek hullnak

Lapos fejű, vékony levelű és karácsonyra megérik. Mindezek a kitűnő tu­laj­donságok jellemzik a messze földön híres, a helyi mikroklímának kö­szön­he­tő­en kiváló minőségű szépvízi káposztát. A takaros csíki településen nincs ősz káposztavágás nélkül. Becze Enikő helyi kistermelő már gyermekkorában – szülei, nagyszülei által – elsajátította a káposztatermelés minden csín­ját-bínját.

Létai Tibor
Becsült olvasási idő: 7 perc
Hamarosan fejek hullnak
Káposztavágás a Nád-dűlőben. Elkapták Fotó: László F. Csaba

Hamarosan itt van október, közeledik Szent Gál napja. Szép­ví­zen is készülődnek a jeles eseményre, mert a Nád-dűlőben az ismert ír szent napjához kötik a káposztavágást.

– Már nincs egy hónap sem az eseményig, a káposzták is szépen fejesednek, de az elkövetkező időben a reggeli harmatnak köszönhetően még sokat fejlődnek majd a növények

– tudtuk meg Becze Enikőtől, aki családjával, asszonyként már több mint három évtizede termeszt káposztát és egyéb zöldségeket a dűlőben egy közel kilencáras területen.
Mint megtudtuk, jellemzően inkább egy-két áras területen termeszti a helybéli gazdák többsége ezt a sokrétűen felhasználható konyhanövényt.

László F. Csaba
Becze Enikő káposztáit gondozza

Káposztáskert századokon át

A szépvízi Nád-dűlőben emberemlékezet óta termesztenek káposztát, hogy pontosan mikortól, arra vonatkozó történelmi adat nem látott még napvilágot, viszont a Gyulafehérvári Érseki Levéltárból előkerült egy 1748-ban köttetett földcseréről szóló dokumentum, aminek szövegében már káposztaföldnek nevezik Szépvíz „falukertjét”. Mint az eredeti szövegben fogalmaznak: „Ada a fent nevezett Miklós József Uram Szépvízen a falukertjében lévő Nád nevű helyen egy darab örökös helységet káposzta földnek a mindenkori actuális plébános és mester számára (…). Talán ez lehet az első ilyen formájú megemlítése a szépvízi nádi káposztaföldnek” – számol be egy régebbi írásában a helyi lap, a Nádi Suttogó. A Gál Hunor által jegyzett írás a többi között megemlíti, hogy a földcsere Miklós József szépvízi lakos és a csíkszentmiklósi plébánia között jött létre. Tehát „bizonyára őseink hamar felismerték a jó termőtalaj adta lehetőségeket, és használták a területet a jó káposzta termesztésére. Talán éppen ennek köszönhető, hogy ez a terület értékesebbnek számított a többi szántóföldnél. Ebből adódik, hogy nemcsak a szépvíziek, hanem a szomszéd falvak lakói is vásároltak, avagy cseréltek földet a Nád-dűlőben. Még a csíkszentmiklósi plébánosnak és az egyházi alkalmazottaknak is volt káposztatermelésre alkalmas földje, amely nagy értékkel bíró területnek számított századokkal ezelőtt is” – írja a helyi kiadvány, s érdekességként azt is megemlíti, hogy az államosítás előtt, 1957-ben a szépvíziek három vagon káposztát gyűjtöttek a gyulafehérvári teológia részére.

László F. Csaba
Betakarítás a Nád-dűlőben. Jó fejek

Nemzedékről nemzedékre örökölt mag

Napjainkba visszatérve, a káposztatermesztés folyamatába belemélyedve Be­cze Enikőtől – aki, mint már említettük, saját maga állítja elő a káposztamagot is, amit egykor őseitől örökölt – megtudtuk, hogy ősszel a legszebb káposztafejeket pincébe helyezik, majd következő tavasszal kiültetik azokat, amelyek alkalmasak a magtermelésre, majd a növény felmagzását követően augusztusban esedékes a káposztamag betakarítása.
Kulisszatitokként a gazdasszony elárulta, hogy meleg, száraz időben hamar szétnyílik a hüvely, ezért nagy figyelemmel kell kísérni a folyamatot, hogy a magvak ne szóródjanak szét.
Tavasszal Szent Antal búcsújának második keddjén előkészítik a ház melletti kertben az ágyásokat – a talajt fertőtlenítik –, majd elszórják a magvakat, és várják, hogy a palánták fejlődjenek. A túltrágyázott, de a sovány föld sem jó. Júniusban, Szent László hetében ültetik ki a palántákat a Nád-dűlőben az addigra már előkészített parcellákba. Az előkészítés szántással és többszöri boronálással történik, hogy a gyomok burjánzását megakadályozzák. Minden család maga műveli meg a területet. A palántázást is mindenki másképp csinálja. Van, aki kapával fészket vág, abba önti a vizet, majd szorítja meg a palánta tövét. Van, aki szúrófával és úgynevezett habarccsal – a vizes gyökeret földbe mártja, ami ráragad – ültet, és van, aki az eke után dugdossa el a palántákat a barázdába. Az ültetést követő második héten megkapálják és a kiszáradt töveket pótolják, majd újabb két hétre „felfészkelik” – ún. hompokat húznak köré, vagyis körbekapálják – a cseperedő káposztapalántákat. A veteményest szemmel kell tartani nehogy „megbogarasodjon”, vagy a káposztalepke hernyója nehogy megegye. Utóbbival kapcsolatban kiváló helyen fekszik a huzatos dűlő, mert így a pillangók nehezen maradnak meg.

László F. Csaba
A gazdasszony büszke a termésre

A tápláló harmat

A káposztavágás októberben van, Szent Gál napján. Az utóbbi esztendőkben a jeles naphoz legközelebbi szombaton tartják. Igaz, szeptember idusa már elmúlt, közeledik a vágás ideje, a káposzták is a megfelelő időjárásnak köszönhetően szépen fejesednek – viszont még e rövid idő alatt is sokat fognak fejlődni a harmatnak köszönhetően.

– A káposzta nagyon értékeli a hóharmatot

– jegyezte meg érdeklődésünkre Becze Enikő, akinek káposztaföldjeit látva, rögtön megállapítható volt, hogy szeretettel és nagy gondossággal művelik a területet.
Ottjártunkkor a szép, nagy­ fejű, hagyományosan lapos káposztái rendezetten, sűrűn egymás mellett zöldelltek a délelőtti szűrt napfényben. A „folt hátán folt” leveleken pedig csillogóan gyöngyözött a reggeli harmat, aminek az egészségtől duzzadó káposzták örültek a legjobban. A gazdasszonytól megtudtuk, hogy mostanság sűrűbben vetik a káposztát, mint egykoron. A nagyszülők még úgy tartották, hogy a sorok közé egy bárány be kell férjen. Manapság már nem ragaszkodnak ehhez a szokáshoz, de mindez nem is befolyásolja a termés minőségét, ami ugyanolyan kiváló, mint a régi időkben.

László F. Csaba
Nagy fejű és lapos a szépvízi káposzta

Szentestére megérik

A szépvízi káposzta sikerét és népszerűségét az adja, hogy lapos a feje, vékony a levele és a savanyításra eltett fejek karácsonyra megérnek, ami kiváló alapanyaga a mindenki által kedvelt hagyományos ételünknek, a töltött káposztának, de számos egyéb gasztronómiai fogáshoz felhasználható.
Becze Enikő elmondta, hogy áranként 350-400 káposztapalántát ültetnek. Betakarítás után egy részét értékesítik, a többit saját szükségletre használják. A nagyobb fejekből savanyú káposztát készít, a család részére körülbelül 60 fejet tesz el, de valamennyit savanyít eladásra is. Az öklömnyi „kutyahajigáló” káposztákat a pincében tárolják el, amiket levesekhez – csorbához, zöldség- és húsleveshez – ízesítéshez, salátákhoz, csalamádéhoz, párolt káposztához használnak fel.
Idén a kedvező időjárásnak köszönhetően jó termésre számítanak a gazdák. Bár az öntözés lehetősége adott a területen, az idén a sok esőnek köszönhetően nem igazán kellett locsolni. Igaz, a nedves időjárás kedvezett a kártevőknek, főleg a csupaszcsigáknak, de megfelelő védekezéssel meg lehetett előzni a veszteséget.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!