A kettős hasz­nosítású nagyfehér fajta kü­lönösen előnyös a hegy­vidéki gazdaságokban. Szí­vósságának és jó takar­mány-hasznosításának köszönhetően Székelyföld ég­-hajlatához és gaz­dál­ko­dási szerkezetéhez is jól illesz-kedik, legyen szó ház­táji vagy családi gazdaságról – ismertette lapunknak a fajta tulajdonságait Kovács Ákos, a MATE keszt­helyi tangazdaságának állat­tenyésztési vezetője (medalionképünkön).

A yorkshire sertés és a kínai szál

A nagyfehér sertés nemesítése Angliában, a 18. században kezdődött, Yorkshire környé­kén. A nemesítés tuda­tos, szelektív tenyésztői mun­ka eredménye volt: a te­nyész­tők helyi ser­téseket kereszteztek kínai faj­tákkal, hogy a ter­mé­kenységet javít­sák. Erre azért volt szük­ség, mert a kínai fajták ren­delkeztek az úgynevezett szu­perszaporaság génjé­vel. Az így kialakított, nagyfehér néven is­mert típus hamar az angol mezőgazdaság büszkesége lett. A fajta elterjedését az angol nemesi-földbirtokos réteg versengése és a kiállítások is segí­tették: a tenyésztés szin­te sporttá vált, és ez a ver­senyszellem év­tizedeken át fenntartotta a minőségre való törekvést.
A fajta fejlődésének új lendületet adott a tejipar tér­hódítása: a sajtgyártás so­rán keletkező savó kiváló ta­karmányforrásnak bizonyult, így a hússertések gyorsabban és gazdaságosabban fejlődhettek. A fogyasztói igények is vál­toztak – a zsírosabb húsokat felváltotta a sovány, úgynevezett baconszerű hús iránti kereslet. A nagyfehér tökéletesen meg­felelt az új elvárásoknak: jó húskihozatallal és -minőséggel, valamint szaporasággal reagált a piac igényeire.

Angolból magyar nagyfehér

A nagyfehér fajta a 20. szá­zad első felében érkezett Ma­gyarországra, ahol a keszthe­lyi tangazdaságban kezdődött meg a tudatos tenyésztése. Az új nyugati fajta a Kárpát-me­dencében honos mangalicát szorította háttérbe, miután az 1920-as évektől megváltoz­tak a fogyasztói igények, a piac a soványabb, húsosabb ser­té­seket kezdte keresni, a zsírtípusú fajták iránt csökkent a kereslet. A hűtőszekrények elterjedése is hozzájárult ehhez a váltáshoz, hiszen a húsokat már nem kellett zsírban tar­tósítani.
Az 1950-es években dr. Kovács József professzor ve­zetésével Keszthelyen olyan ne­mesítőmunka indult, ame­lynek célja az volt, hogy a nagyfehér a Kárpát-medencei viszonyokhoz alkalmazkodjon. A tenyésztők angol, svéd és holland vonalakat használtak, de az új generációk már ma­gyar környezetben fej­lődtek, így kialakult egy erős, ellenálló, stabil szervezetű, hazai vál­tozat.
A MATE tangazdasága ezt a hagyományt viszi tovább. A család- és vonalszelek­ció ma is alapelv, hiszen a genetikai stabilitás a faj­ta egyik záloga. A ma­gyar nagyfehér sikerének tit­ka az, hogy nemcsak telje­sít­ményben, ha­nem vi­­selkedésben is ki­egyensúlyozott: 
– A kocák nyu­godtak, jó anyák, gon­dosan nevelik a ma­lacaikat, és egyszerűbb tar­tási körülmények között is biztonsággal termelnek – húzta alá Kovács Ákos.

Térhódítás Székelyföldön

A fajta alkalmazkodóképessége Székelyföldön – ahol a gaz­daságok többsége kisüzemi vagy családi jellegű – kedveltté teszi a nagyfehért. Ezekben a gazdaságokban minden egye­det ismernek, a gazda látja, hogy melyik koca hogyan viselkedik, mennyire gondos az utódaival. Ez az odafigyelés sokszor többet ér bármilyen technológiánál, mondta a szak­ember. Megjegyezte: a nagy­fehér jól viseli a hűvösebb, hegyvidéki klímát is, és ha a takarmány összetétele nem mindig ideális, akkor sem veszít teljesítményéből. Az állat „kompenzálóképessége” révén képes kiegyensúlyozottan fej­lődni gyengébb körülmények között is. Ez különösen fon­tos ott, ahol a gazdaságoknak nincs ipari szin­tű infrastruktúrájuk. Sta­bil genetikai alapjainak, ellen­álló szervezetének és ki­egyen­súlyozott viselke­dé­sé­nek köszönhetően a szé­kelyföldi tenyészetekben is gazdaságosan fenntartható fajta.
Megtudtuk: a magyar nagy­fehér húsminősége valahol a mangalica és a modern hib­ridek között helyezkedik el. Márványozott, de nem túl zsí­ros, jól szeletelhető és jóízű húst ad, amelyből a feldolgozók minőségi füstöltárut, sonkát és kol­bászt tudnak készíteni. A fa­jta gazdaságosan hizlalható 150–160 kilogrammos élősú­lyig, miközben a takar­mány­értékesítése kiváló marad. A mo­dern hibridek többsége 120 kilogrammnál már veszít hatékonyságából, a nagyfehér viszont tovább is jó arányban alakítja hússá a takarmányt.

Megbízható nemesítés

A MATE keszthelyi tangaz­daságában tudatosan töreked­nek arra, hogy a fajta meg­őrizze természetes viselkedését és stressztűrését. Az állo­mány­ban nem végeznek farok­kurtítást, mivel az állatok nyugodt vérmérsékletűek, és nem mutatnak agresszív visel­kedést. Ez a tulajdonság a kisebb, vegyes állattartású gazdaságokban is nagy előny.
Az antibiotikum-felhasz­ná­lást az elmúlt években a felére csökkentették, az állatok szer­vezete ugyanis erős, ön­állóan is képes megbirkózni a kisebb fertőzésekkel. A kocák hosszú, hasznos élettartamúak – át­lagosan hat, de nemritkán tíz-tizenöt fialást is megérnek. A tenyésztés célja nem az extrém szaporaság, hanem az életképes, erős malacok ne­velése – fogalmazott Kovács Ákos.