A Csíkborzsovai Férfikórus egyik koncertje után a tagok az új próbateremben jókedvűen ünnepeltek, névnapok és születésnapok miatt halaszthatatlan koccintanivalójuk volt. Mint mondták, fellépés után ennyi belefér, egyébként nem szokásuk az italozás. A próbateremben vége-hossza nem volt a jobbnál jobb történeteknek, vidám hangulat fogadott.

Népdaloktól a több­szólamú kórusművekig

Geréd István, a Csík­bor­zso­va­i Férfikórus elnöke elmondta, 2012 telén egy kosaras bálon alakult meg a férfikórus. Sokan voltak, és néhány jó hangú férfi – jó barátok, munkatársak, falubeliek – jóvoltából szépen szólt az ének. Felmerült az ötlet, hogy a hosszú téli estéket kihasználva népdalokat tanulhatnának, együtt énekelhetnének, így kórust alapítottak. Vezetőt kerestek önszerveződő, folyamatosan bővülő csapatuknak: a kántort, Bíró Zsolt-Imrét kérték fel szakmai útmutatásra. Több mint húszan voltak, fiatalok és idősek egyaránt tagjai a csoportnak. A legfiatalabb közülük tíz-, a legidősebb pedig hetvenéves. Geréd István hozzátette, hogy a szomszéd településekről is toboroztak jó hangú kórustagokat, így a Csíkborzsovai Férfikórusban nemcsak borzsovaiak, hanem szépvízi, csíkszentmiklósi, csíkszentmihályi, csicsói, karcfalvi és csíkszeredai tagok is vannak.

– A régi népdalok, katonadalok és nóták felelevenítése volt a célunk, és az is, hogy tanítsuk meg ezeket a dalokat a fiataloknak. Azonban 2014-ben a Száztagú Székely Férfikórus tagjai lettünk, és fel kellett vennünk a kesztyűt. Akkor már kórusműveket is kellett tanulnunk, új zenei stílusokat kellett megismerniük

– tette hozzá Geréd István.
Jelenleg klasszikus zeneszerzők darabjait, egyházi énekeket, sokféle kórusművet tanulnak és kevésbé ismert népdalokat is. Teszik mindezt úgy, hogy a spontán alakult csoportban egy olyan tag sincs, akinek zenei végzettsége lenne, de ahogyan Geréd István mondta, énekelni mindannyian nagyon szeretnek, és tudnak is. A kórustagok között csak páran vannak, akik már nyugdíjasok, a többiek dolgoznak vagy iskolába járnak, és vidékiek lévén, majdnem mindannyian gazdálkodnak.

– Nyáron jó pár hetes szünetet tartunk, mert több a munka, mint máskor. Van, hogy épp csak fáradtan beesünk a próbákra, de a zene, az ének aztán újjáéleszt. Amikor reggel ötkor kel az ember, egész nap dolgozik, és éjjel tizenegykor még kóruspróbán van, nem csoda, ha valaki éneklés közben elalszik

– mondta a kórus elnöke.

Több mint tíz éve kitartóan dalolnak

A kórus fennállásának tizedik évfordulóját kissé megkésve, idén ünnepelték meg, mert a közös mulatozást a járványügyi korlátozások és a kultúrotthonban zajló felújítás is akadályozta. A művelődési házban egyébként a kórusnak saját próbatermet különítettek el.

– Nem túlzás azt mondani, hogy nemcsak a faluban, hanem a környéken is etalonná vált a kórusunk. Kitartóan csináljuk már tizenegy éve, és a fellépéseink által messze vittük a falunk hírét. Olyan közösség alakult ki, amelynek meghatározó szerepe van a falu életében, mert Borzsovában nincs hasonló csoport, akik minden héten összeülnének. Példát akarunk mutatni a fiataloknak és az idősebb falustársaknak is

– mutatott rá Geréd István. 
Bíró Zsolt-Imre kántor 2015-ig vezette a kórust, ezután Ványolós András karnagy vette át a helyét, aki új kihívások elé állította a férfikórus tagjait. Mint mondta, kezdetben csak ideiglenesen vállalta el a kórus vezetését, amíg találnak másik karvezetőt, de amikor első alkalommal hallotta a borzsovai férfiakat dalolni, meglepődött, hogy milyen gyönyörűen énekelnek. A tagok meggyőzték őt arról, hogy fejlődőképesek, így azóta is művészeti vezetője és karnagya a kórusnak. Rendszeresen, hetente két órát próbálnak, fellépések előtt egy héten többször is összegyűlnek.

– Ványolós András most a mi edzőnk, így nevezzük. Nagyon sokat tanultunk tőle, amiért nagyon hálásak vagyunk. Úgy tanított minket, hogy ha akartuk, ha nem, megszerettük a kórusműveket

– mondták a kórus tagjai.

Kis faluhoz képest nagy kórus

A karnagy elmondása szerint amióta együtt tanulnak, rengeteget fejlődött a csapat, és szakmailag nagy lehetőséget lát bennük. Mint mondta, vannak olyan kórusok, ahol minden szólamban van egy tapasztalt zenész, akinek a hátán az egész repertoár könnyedén tud működni, de itt nem volt senki, aki mélyebben foglalkozott volna zenével. 

– Amikor én idejöttem, a Száztagú Székely Férfikórus repertoárjában levő műveket kezdtük nagyon intenzíven tanulni, sikeresen. A Száztagú Székely Férfikórusban alapcsapat lett a borzsovaiaké, egyrészt azért, mert gyorsan tanulnak, másrészt azért, mert fiatalok. Sajnos elöregedőben van sok nagy múltú kórus

– tette hozzá Ványolós András.
A kórustagok szerint a szünet nélküli, kétórás próba nagyon intenzív. Összekovácsolja ez a társaságot, és egyetértenek abban, hogy a hétszázfős faluban nem kis szó, hogy ilyen kórus működik.

Támogatják, bátorítják őket

A csoport munkáját támogatja Szépvíz község önkormányzata, illetve Csíkborzsova, Csíkszentmiklós és Szépvíz közbirtokosságai, a tejszövetkezet és a Hargita Megyei Kulturális Központ is. Ez a tagok számára nemcsak anyagi támogatást jelent, hanem ösztönzést, bátorítást is, hogy folytassák a munkát. Ugyanakkor bejegyzett egyesületként pályáznak is, hogy fedezzék költségeiket. Szakmai visszajelzést is kaptak, 2018-ban a X. Szovátai Tavaszi kórusfesztiválon ugyanis ezüst minősítést kaptak a zsűritől. A közönség mindig nagy tapssal jutalmazza a koncerteket, és mint mondták, a Száztagú Székely Férfikórus találkozóin fellépéskor sokan igyekeznek a borzsovaiak mellé húzódni, mert már tudják a többiek, hogy Ványolós András jól megtanította nekik a műveket, és lehet a borzsovaiakra számítani.

– Ne csak dicsérjük magunkat, mert volt olyan is, hogy falsot fogtunk, s akkor az edző leintett. Aztán másodikra már jól szóltunk

– mondták poharazás közben, de Ványolós András hozzátette, hogy ez is a jó kórusra jellemző, hogy ha elsőre nem is, de másodikra jó hangon szólalnak meg.
És hogy melyek voltak a legszebb fellépések, amelyekre szívesen gondolnak vissza? A kórustagok többet is felsoroltak, hiszen felléptek a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a csíksomlyói kegytemplomban, helyi rendezvényeken, erdélyi kórustalálkozókon, és testvértelepülések is meghívták őket. Megannyi emlékezetes pillanatot felidéztek, és remélik, hogy még sok hasonló élményben lesz részük, mert tervekből és lelkesedésből nincs hiány.