borús égbolt
Élvezd, amíg van mit
Óvodában az iskolára készülünk, iskolában az érettségire, utána az egyetemre, majd a munkahelyünkre. Nem akarunk sem magunknak, sem a szüleinknek, sem a gyermekeinknek csalódást okozni, hisz mindenkihez nagy reményeket fűznek.
„Ha boldog akarsz lenni, tanulj meg élni a pillanatban!” – láthattuk ezt és ehhez hasonló idézeteket mindenhol. Na de hogy fér meg a céltudatosság ezzel az elképzeléssel? Mindig a jelenben élsz. Nem tudsz máshol élni, csak itt és most. Persze a fantáziavilágod nyughatatlan, és mindig hol a múltban, hol a jövőben kalandozik. Jelenben élni tudatosan is annyit tesz, hogy ott vagy fejben is, ahol a tested. Nagyon leegyszerűsítve: a fejedben sem bóklászol, hanem ott vagy időben is, amennyit az óra mutat. Nem egyszerű, de mindenképp szükséges, mert sem a múltat, sem a jövőt nem tudod megfejteni, ha nem veszel tudomást arról, ami most történik veled. Hogy ehhez ki milyen érzelmeket fűz, saját maga dönti el. Pedig érdemes az előítéleteket elengedni, és ez úgy a legegyszerűbb, ha eldöntöd, hogy most hogyan érzed magad. Nem mint öntudatlan állapotot fogalmazol meg, hanem döntesz róla. Nem egyszerű, de mindenképp megéri.
Sokan vannak rosszul attól, ami régen történt velük, vagy lelkesek attól, hogy valami gyönyörű szép dolgot képzelnek el a jövőjükről. De ami elmúlt, az elmúlt, ami lesz, az még nem történt meg, tehát ha nem szeretnéd becsapni magad – s feltételezem, hogy szeretsz igazat mondani magadnak –, akkor szét kell nézned, most hol vagy. Talán meg kell csípned magad, hogy tudatosuljon is benned, ami most történik veled.
Sokan repülnek vissza a múltjukba és keresik képzeletbeli megoldásaikat. Ma is valósnak élik meg a múlt csalódásait, örömeit, fájdalmait, ezzel elveszik a lényeg. Ha a múltadra utalsz, akkor megtagadod a jelen nyújtotta lehetőségeket. A legtöbb ember tényleg napokig csak azt tudja sorolni, amire nem vágyik, amitől meg akar szabadulni, abban a tudatban, hogy így oldja meg.
Nincs szükség life-coachokra meg asztrális elvont jógik tanaira, saját magunk is képesek vagyunk kialakítani a saját léttudatos perceinket, és akkor talán a reggeli dugóban, amikor bevág elénk „az a paraszt”, nem robban el az agyunk.
Adorján Zsófia
.jpg)
