kevés felhő
szórványos felhőzet
Elmúlthuszonhétév
Miklós még javában építette a máshol már roskadozó szocializmust, amikor megszülettem, de másfél éves sem voltam, amikor a sapkája lerepült. Sokan már akkor tudták, és ma már kevesen vonják kétségbe, hogy ez a sapkaröptetés nem azt üzente, hogy le a kalappal. Akkor is és azután is szinte minden vitatható volt és lesz, de egyvalami vitathatósága folyamatosan elkeserít: a megkeseredettségből, csalódásból szerteszét bőgött „jobb volt akkor”-féle kijelentéseké. Az érthető, hogy sokak számára tényleg jobb volt akkor, az is érthető, hogy a jelenbe menekített zug-kommunistáknak sejdejó az, hogy alkalomadtán fel-felragyog a lelkük, amikor ilyeneket hallanak. Az viszont érthetetlen számomra, hogy ennek miért kell jellemeznie a közhangulatot?!
Ha eszembe jut a gyermekkorom, bizony teljesen más világ dereng. Még emlékszem a benzinkútnál felgyűlt hosszú autósorokra. Arra is emlékszem, hogy a Nesquik kakaót Magyarországról kaptuk, és a legpofátlanabb csínytevések egyike volt, amikor titokban csak úgy magára befaltunk egy-egy kávéskanálnyit. Állatunk volt otthon, ezért a hús még úgy ahogy, de a sajt luxus volt a gyermekkoromban. Sőt már középiskolás voltam, amikor még mindig nem szabadott a háromszögű sajtot magára megennünk, hiszen az pazarlás volt! Mindemellett szerintem a családom sosem volt szegény, a gyermekkorom pedig kifejezetten gazdag volt. De…
Ma már a benzinkutak egymást érik, az üzletből bármit megvásárolhatunk, és amikor hazalátogatok – immár jól járható, gödröktől mentes országúton, és közben a helységnévtábláról megtudhatom, hogy Vlahica tulajdonképpen Szentegyháza –, mindig van sajt a hűtőben. És nem akarok felvágni, de arra sem vagyunk rászorulva, hogy a szomszédból hordjuk a kútvizet: ásványvizet iszunk, kérem szépen! Holott most sem gazdagabb a családom, csak közben kicserélődött a világ.
És ehhez talán a politikának is köze lehet. A politikához pedig mindannyiunknak köze lehet. Például vasárnap.
Kovács Hont Imre
.jpg)
