A sopárkúti gyöngytyúkállomány gazdája a nyugdíjas Szőcs Elek, akit a legtöbben a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület kapitányaként ismernek, pedig nemcsak a huszárhagyományok ápolásával fog­lalkozik, hanem már jó huszonöt éve tart és gondoz egzotikus szárnyasokat, közöttük gyöngytyúkot is. 

A huszár gyöngyei

Szőcs Elek a homoród­für­dői 120 éves parasztházában – amelyet Kápolnásról szállítottak át 6-7 esztendeje a fenyvesek közé –, a természettel való teljes harmóniában éli mindennapjait. A faszegekkel összerakott ház a hagyományok tiszteletét sugározza: a tisztaszobában a mestergerendáról becses családi örökség, a házigazda nagyapjának csendőregyenruhája lóg. Felesége, Szőcs Irénke épp kávét főz a takaros konyhában – a kredenc, a rusztikus pad, az asztal, a székek a múlt néma krónikásai.

Beszélgetés közben megtudjuk, a huszárkapitány lovas csillagtúrákat is szervez a Hargita varázsos tájain, amelyeken a résztvevők napi 30-40 kilométert lovagolnak, hogy estére visszatérjenek a tanyára. A medvékkel való együttélésről is megvan a maga véleménye: „A medve jó szomszéd, csak akkor van baj, ha egy irányba futunk. Akkor jó, ha én jobbra, a medve pedig balra szalad” – mondja nevetve. „Több mint húsz éve élünk itt a medvékkel, és soha nem volt problémánk velük. Tiszteletben kell tartani a természetet, annak játékszabályait” – fordítja komolyra a szót.

Amíg a tornácon megy a terefere, odébb fiatal kovácsmesterek éppen a lovakat patkolják: egy furgont rendeztek be mozgó kovácsműhelynek, minden szükséges szerszámmal, így könnyedén eljutnak mindenhová, ahol szükség van a munkájukra.

Házigazdánk már a baromfiudvar felé vezet, ahol seregnyi gyöngytyúkból álló fogadóbizottság vár. Kapirgálnak, rikácsolnak, próbára teszik a legedzettebb dobhártyát is. A közel negyven gyöngyös mellett egyéb „gyöngyök” is láthatók: harlekin páva, royal palm díszpulyka, csepeli magasröptű hófehér galamb, erdélyi kopasznyakú tyúk – de róluk kicsit később.

A szavannáról a Székelyföldre

A gyöngytyúkok egzotikus madaraknak számítanak tájainkon, hiszen eredetileg Afrikából származnak, ahol ma is vadon élnek. Szőcs Elek érdeklődését egy róluk szóló régi kiadvány keltette fel, és azóta hódol ennek a szenvedélynek. Számos színváltozat létezik, püspöklila, levendula, csokoládébarna, vadas vagy a tarka. „Ezek a madarak sokféleségükkel és különleges megjelenésükkel bűvöltek el” – magyarázta a kapitány.
Tartásukban nem sokban különböznek a tyúkokétól, de szabadságigényük nagyobb. „Ha új lakót hozok az udvarra, a szárnytollait le kell vágnom, különben elrepülne” – mondja, miközben megmutatja a gondosan karbantartott udvart, és egyúttal gabonát is szór a jószágok elé.

Egy év alatt 50-80 tojást is rakhatnak, bár ez függ a tartási körülményektől.

Néhány évente frissíti a kakasállományt, hogy elkerülje a beltenyészetet „A szabadtartás a legfontosabb. Félig-meddig vadállatok, és nem bírják a bezártságot” – folytatja. Húsuk különösen értékes, vöröses színű és vadas ízvilágú, különleges étteremben a fácánt helyettesítik vele.
A gyöngytyúk egyénisége nemcsak a gasztronómiában mutatkozik meg, hanem a viselkedésében is: a madarak hangos rikácsolása miatt sokan nem merik vállalni a tartásukat, pedig igen hasznosak is lehetnek.

Bio-riasztórendszer

A gyöngytyúkok színes és egzotikus megjelenésük mellett különleges képességeikkel is kitűnnek. Éber madarak, akik minden közeledő veszélyt azonnal jeleznek: a ragadozókat, de az ember érkezését is már messziről érzékelik, így kiváló házőrzők. Egyesek még azt is állítják, hogy ahol gyöngytyúk van, ott a patkány nem marad meg, a madarak éles hangja és mozgékonysága elriasztja a kártevőket.

A gyöngytyúkoknak továbbá még saját ólra sincs szükségük, elvannak akár egy fa tetején is, ha úgy tartja kedvük.

„Sokszor a legváratlanabb helyeken alszanak el, de a lényeg, hogy mindig biztosítsunk nekik elegendő táplálékot, hogy tudják, hová kell hazatérniük” – magyarázza a gazda. Egy alkalommal megtörtént, hogy az egyik gyöngytyúknak nyoma veszett – rókára gyanakodtak –, de egyszer csak megjelent a csibéivel, hazahozta őket.

Szárnyas lokálpatrióták

A gyöngytyúkok mellett más érdekes madarak is kapirgálnak Szőcs Elek udvarán. Különösen büszke az erdélyi kopasznyakú tyúkokra. „Ezek a madarak igazi lokálpatrióták. Minden erdélyi udvarban ott kellene kapirgálniuk” – mondja kapitány. A kopasznyakúak remek tojástermelők, egy tojó évente 80–100 tojást is képes rakni, és ezek iránt nagy a kereslet, főleg a tenyésztők körében. „Idén több mint 300 tojást adtunk el” – jegyzi meg büszkén.

Pávák és galambok is élnek itt, a pávák közül a harlekin különösen ritka és értékes fajta, a galambok között pedig a csepeli magasröptű hófehér tündököl.

„Ezek a galambok nem csupán szépek, hanem kiváló képességekkel is rendelkeznek. A magasröptű galambok akár 6–8 órán keresztül is képesek a levegőben maradni” – meséli a gazdájuk. Díszpulykák is helyet kaptak a baromfiudvarban. „A pulykák közül a Royal Palm a legszebb” – mondja büszkén. 

Tokányolók és kerregők

Bár a gyöngytyúk tojása valamivel kisebb, mint a tyúké, a sárgája nagyobb. Rengeteg bogarat fogyasztanak, a kullancsokat is eltakarítják. A belőle főzött húsleves különleges, egyedi fogás. A fején jellegzetes sisak vagy búb, csontos szaru található, ami dinoszauruszszerű külsőt kölcsönöz neki. A csőre alatt két lebeny is látható. A nemeket nehéz megkülönböztetni, a legbiztosabban a hangjuk alapján lehet: a tojó „tokányol”, míg a kakas „kerreg”.
E szárnyasok hangja talán zavaró lehet egyeseknek, de Szőcs Elek számára ezek az állatok a nyugalmat, a kikapcsolódást és a szabadságot jelentik. S a tanya összes lakója, a brummogó szomszédokkal egyetemben, egy tündéri világot képviselnek a Hargita lankáján.