Az Almafák hegyén minden októberben izgalommal várják a káposztavágás idejét. Füles Berci, a szamár gyönyörű káposztáskertet birtokolt az erdő melletti Sás-dűlőben. A veteményest egész nyáron szorgalommal gondozta, hogy a zöldségek szépen fejesedjenek. 
A betakarítás előtt egy héttel Füles Berci csacsitalálkozóra volt hivatalos az Almafák hegyén túli Szamócafarmra, ahol rég nem látott rokonaival is nagyokat iááázhatott. Az utazás előtt Berci Mekk Mekit, a szarvas kecskét kérte meg a káposztáskert őrzésére addig, amíg hazaér, hogy majd Almáskertessel és az erdő lakóival közösen, nagy ünnepség közepette levághassák a szép nagy káposztafejeket. 
Mekk Meki örömmel vállalta el a feladatot. Bele is vetette magát a kert közepébe. Ahogy teltek a percek, a káposztafejek egyre csábítóbban kezdtek Mekire tekinteni. A kis kecske igyekezett, de alig tudott ellenállni, így egy óvatlan, gyenge pillanatában beleharapott, hogy megkóstolja a finom, vékony levelű növényeket. Ahogy teltek a napok, Mekk Meki egyre többet nassolt a káposztákból. Egy kis harapás itt, egy másik ott, végül az egész kert üresen tátongott.

Mire elérkezett a káposztavágás ideje és Füles Berci, a szamár is hazatért, kilátogatott a káposztaföldjére, de nagy megdöbbenésére csak az üres kert fogadta. Mutatóban egy-egy megrágott levél árválkodott itt-ott az ágyások között. A szamár – aki másra bízta a káposztáját – mérgelődött és kérdőn nézett Mekk Mekire, aki szomorúan ismerte be, hogy nem tudott ellenállni a csábításnak.
Almáskertes, a jó tündér is megjelent, hogy megbékítse a szamarat és a kecskét. Megdorgálta mindegyikőjüket, egyiket a felelőtlenségéért, másikat mohóságáért, de emlékeztetett arra is, hogy a megbocsátás és a megbánás – ha szívből jön – fontosabb, mint a káposzta. Mekk Meki megígérte Füles Bercinek, hogy jóváteszi hibáját. A szamár ezért megenyhült a kecske iránt, aki megtanulta, hogy az önfegyelem és a bizalom fontosabb, mint a pillanatnyi élvezetek. Egyúttal Berci is megtanulta, hogy a káposztát nem szabad a kecskére bízni. Értékeinket magunknak kell megóvnunk.
Almáskertes, a jó tündér, a galambpostán keresztül csinos káposztafejeket rendelt a szamárnak, így végül képletesen a betakarítás sem maradt el, amit az egész erdő megünnepelt. 
Azóta a két jó barát gyakran ült együtt asztalhoz, hogy finom káposztás laskát fogyasszon. Az étkezés alatt pedig sokszor felelevenítik a megdézsmált káposztáskert históriáját, amiből mindketten nagyon sokat tanultak.