Személyre szabott munka
Mit jelent fogyatékossággal élőkkel együtt dolgozni? Milyen munkakörben állják meg a helyüket? Ilyen kérdésekben a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház munkaközösségének sokéves gyakorlati tapasztalata van. A Gyulafehérvári Caritas által fenntartott védett egység ma közel harminc sérült személy számára biztosít munkahelyet.
Dénes 19 évesen egy autóbalesetben szerzett maradandó sérülést, Gyöngyikének fiatalon alakult ki pszichés betegsége, ami miatt csökkentek az érvényesülési lehetőségei a munkaerőpiacon. Krisztián és Lórika újszülöttkori agyvérzés következtében élik mozgás-, illetve mentális sérültként a hétköznapjaikat. Rozika úgy tartja magáról, hogy ő főként mozgáskorlátozott.
Ők öten, további 22 társukkal együtt a Jakab Antal Tanulmányi Házban találtak munkalehetőséget, ahol ki-ki a maga adottságainak és képességeinek megfelelően végzi a rábízott feladatot, legyen az ételkihordás, asztalleszedés, mosogatás vagy takarítás.
Elfogadó közösségre van szükség
A hátrányos helyzetből induló munkavállalókkal kapcsolatosan érdemes néhány fontos szempontot figyelembe venni: adottságaikat, a fogyatékosságukból adódó komplexusaikat, illetve azt, hogy egészséges társaikhoz képest a velük való együttműködés több türelmet igényel – ajánlja figyelmünkbe Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének vezetője, amikor kiinduló- és támpontokat keresünk riportunkhoz. Hasonló tapasztalatokról számolt be Péter György, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója, aki a fogyatékossággal élők alkalmazásával kapcsolatosan úgy fogalmaz: csak akkor jön létre jó együttműködés, ha a munkaadó nyitott arra, hogy megtalálja azt a feladatkört, amit a sajátos helyzetű munkavállaló meg tud és szeret is csinálni.
– Az ő esetükben időt kell hagyni arra, hogy beilleszkedjenek, és nagyon fontos az állandóság, következetesség fenntartása, vagyis hogy mindig ugyanazt az egy-két feladatot bízzuk rájuk. Ezeknek a függvényében a nálunk dolgozó személyek között van, aki a konyhában mosogat és takarít, más az asztalok leszedésben és az ebédlő rendben tartásában ügyes, megint másnak a mosókonyhában és az ételkiszállításban találtunk megfelelő feladatot – ismerti a Jakab Antal Tanulmányi Házban foglalkoztatott fogyatékossággal élők munkáját Péter György.
Mondandóját alátámasztandó, a konyhából, a mosogatást félbehagyva Rozika ül le mellénk. A mozgásában, és emiatt fizikai terhelhetőségében korlátozott nő szívesen elvállal minden munkát – ha úgy érzi, hogy elfogadják, szeretve van, na és ha gerinc- és lábproblémái megengedik. Mint mondja, nagyon szívesen mosogat és takarít. Egyedül a nagy edényekkel van baj, azokat nem tudja emelgetni, elmosni.
Dénesnek, aki éppen az udvarról jött be, más a helyzete: egy fiatalkori autóbaleset következtében csak részben tudja használni a jobb kezét. Számára a szervezet melegebéd-programjában találtak munkát, ételkiszállítóként dolgozik.
– Hosszú ideig külföldön dolgoztam, aztán hazatérve munkakeresőként sok negatív tapasztalatot begyűjtöttem, amíg eljutottam ide. Itt biztosítottak számomra egy automata váltós autót, amivel könnyen és biztonságosan végezhetem a munkám. Naponta több mint ötven helyszínt járok be Csíkszeredában és környékén – mondja, miközben a kiszállításra szánt ételt várta.
Nem akarom, hogy másként tekintsenek rám…
Krisztián 21 éves, újszülöttkori agyvérzése miatt mozgásában korlátozott, de mint mondja, igyekszik minél önállóbb életet élni: Kozmásról autóbusszal ingázik Csíkszeredába, a vidéki buszmegállóban száll le, hogy némi gyaloglás után a városi busszal kijöjjön Csíksomlyóra. A Jakab Antal ház konyháján dolgozik, beszélgetésünk közben épp az időseknek készült ebédet csomagolja be és készíti elő a szállításra.
– Szeretem az itteni közösséget. Kedvesen fogadtak. Fontos, hogy dolgozni járjak, nem akarom, hogy másként tekintsenek rám, igyekszem minél önállóbb lenni – mondja, amikor arról kérdezem, miért volt fontos számára, hogy munkát találjon.
A megkérdezett érintettek és a szociális területen dolgozó szakemberek véleménye is egybecsengő abban, hogy a fogyatékossággal élők társadalmi kirekesztettségét és a helyzetükből adódó elszegényedését nagymértékben lehet csökkenteni, ha a célcsoportnak megfelelő munkát és jövedelmet biztosítunk.
Ezt bizonyítja Lórika példája is, akiről az újszülöttkori agyvérzése után lemondott az édesanyja, a gyermekvédelmi rendszerből kikerülve pedig munkahely hiányában rövid ideig hajléktalanként élt.
– A Szent Anna Speciális Szakiskola elvégzése után disznópásztorként dolgoztam Udvarhely mellett egy tanyán, aztán ahogy az megszűnt, nem találtam új helyet, és nem is volt, ahova menjek. Hajléktalan lettem. Egy segítőmnek köszönhetően felvettek a csíkszeredai Irishez, majd hallottunk az itteni lehetőségről, s így kerültem a Jakab Antal Tanulmányi Házhoz – ismerjük meg Lórika kereső felnőtté válásának rögös történetét.
Az Európai Bizottság egyik főigazgatóságaként működő, az Európai Unió intézményeinek statisztikai adatokat biztosító Eurostat tavalyi felmérése alapján Romániában a fogyatékossággal élők 39 százaléka a van kitéve a kirekesztettség vagy szegénység kockázatának. Ennél magasabb kockázati arányt az uniós tagországok közül Litvániában (43%), Bulgáriában (42%) és Észtországban (41 %) mértek.
Foglalkoztatásuk gazdasági érdek is
A Gyulafehérvári Caritas 2016-ban vette át a Jakab Antal Tanulmányi Ház működtetését, és 2021-ben, a megyében először, egyedüliként megkapta a védett egység minősítést is, amit a Munkaügyi Minisztériumban működő Fogyatékkal Élők Jogait Védő Szövetség állapít meg.
– Ahhoz, hogy valaki elnyerje ezt a minősítést, az alkalmazottainak 30 százaléka fogyatékkal élő kell legyen. Nálunk jelenleg 27 ilyen személy dolgozik, vagyis a munkatársaink fele. Egy részük betegnyugdíjasként, négy órában, mások teljes munkaidőben vannak alkalmazva – magyarázza az igazgató.
A Jakab Antal ház ven-déglátóipari tevékenységén túl számtalan képzésnek nyújt otthont és a szociálisan hátrányos helyzetben élő idősek számára is itt készítik el a melegebéd-program keretében az ételt. Innen látják el étellel a Caritas csíkszeredai és környékbeli nappali foglalkoztató központjait, a csíksomlyói védett otthont, az udvarhelyszéki felzárkóztató gyermekprogramokat és a Szent Ferenc Alapítvány központjait is. Naponta átlagosan több mint ezer menü hagyja el a konyhát, ezeknek az elkészítéséhez, szállításához, illetve a házban fenntartott szálláshelyek működtetésében napi munkatársként vannak jellen a fizikai vagy értelmi fogyatékossággal élők.
– Olyan betegnyugdíjasoknak és pszichés betegséggel élőknek is tudunk munkát biztosítani, akik máshol, négy órában nehezebben találnak munkaközösségre. Ahhoz, hogy egyedülállóként vagy családfenntartóként megálljanak a lábukon, ez elengedhetetlen. Márpedig a fogyatékossággal élők társadalmi integrációjának egyik alapfeltétele az önállóságra nevelés, amiben különösen nagy szerepe van annak, hogy a célcsoport tagjai munkaközösségre és az adottságaiknak megfelelő munkahelyre találjanak – teszi hozzá az intézmény vezetője.
Lórika, Krisztián, Rozika és a többiek ezért dolgoznak, illetve ennél többért, mert mint mondják, a Jakab Antal Tanulmányi Házban nemcsak munkahelyre és jövedelemre találtak, hanem elfogadó közösségre is, amelybe reggelente jó megérkezni.