Amióta léteznek közösségi oldalak, a titkosszolgálatok már csak egy kávét kérnek. Gyakran előkerül ez a mondat baráti beszélgetéseken. Tulajdonképpen semmi szükség nincs arra, hogy bárkit megfigyeljenek, mert az emberek önként, senki által sem kényszerítve megosztják személyes információikat. Ezért nem árt, ha óvatosak vagyunk és alaposan megválogatjuk, hogy mit posztolunk ki, mit nem, mert az gyakorlatilag olyan, mintha egy piactéren hangosan kikiabáltuk volna – azzal a különbséggel, hogy az írott bejegyzés a közlését követően is elérhető marad. Némi elővigyázatossággal tehát a baj egy részét elvileg megelőzhetjük. Ez viszonylag egyszerű. Ellenben van, ami ennél jóval bonyolultabb. A fogyasztói társadalom már csak úgy működik, hogy rávesz bennünket arra, hogy vegyük magunkat körül okoseszközökkel. Mégpedig olyan okoseszközökkel, amelyeknek kamerája és mikrofonja is van. Ezek pedig, sajnos úgy tűnik, okosabbak, mint mi. Ezzel akkor szembesülünk, amikor olyan személyre szabott hirdetést látunk a közösségi oldalon, amelyről nem posztoltunk semmit, legfeljebb egy-két nappal korábban ismerőseinkkel beszéltünk róla. Igen, a gépek lehallgatnak bennünket. Profi informatikusok valószínűleg tudják a módját, hogy miként lehet ezt megakadályozni (leszámítva azt a praktikus tanácsot, hogy ne használjunk egyáltalán okoskütyüket, mert erre azért magunktól is rájöttünk). A legtöbb embernek ugyanakkor sem kedve, sem ideje nincs ezzel foglalkozni. Némi joggal, mert nyugodtan mondhatja erre bárki, hogy pár személyre szabott reklám miatt nem éri meg ezzel bajlódni. Sőt! Akár meg is fordíthatjuk a dolgot. Például, ha kávéfőzőt akarunk venni, akkor elég egész nap arról beszélni, és jó eséllyel másnap már látjuk is a kávéfőzőreklámokat, ami még jól is jöhet, ha mindenképpen vásárolni szeretnénk egyet. Ettől függetlenül fölöttébb bosszantó, amikor olyan hirdetéseket kap az ember, amely valamelyik személyes gondjára kínál megoldást, de amelyről nem beszélt senkivel, vagy legfeljebb egy-két közeli barátjának tett említést róla. Ez nagyon ijesztő. Egészen odáig legyint az ember, ha olyan terméket reklámoznak, amelyről viszonylag sokat beszélt. Ellenben, ha olyan hirdetés jön szembe velünk, amelynek tárgyáról csak ritkán és kizárólag legbizalmasabb köreinkben beszéltünk, az azt jelenti, hogy nemcsak lehallgatnak bennünket, hanem elemzik és relevancia szerint rangsorolják is a rólunk gyűjtött adatokat. Valamiért egy régi vicc jut erről eszembe: A tény, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nem üldöznek.

Kiss Előd-Gergely