borús égbolt
Ami a miénk
103 millió eurót szán kulturális turizmusra az ország idén: egy olyan nagyszabású országjáró projektet terveznek, amely kapcsán tizenkét, turisztikai-kulturális útvonalra várnak célpontjavaslatokat – olvasom a hírt s a hozzá tartozó kiegészítéseket, miszerint ennek egyik célja a munkahelyteremtés, az épített örökség megőrzése és magas színvonalú turisztikai szolgáltatások nyújtása. A projekt kapcsán, a pályázatra beérkező munkák elbírálásánál konzultációt tartanak, kiválasztva a tizenkét legjobb tervet, ahol az útvonalon található műemlék épületek felújítása is szerepel a tervek között. Az elképzelés szerint tematikus kirándulásokat lehet majd tenni a projekt megvalósulása után, lesz többek között kastélyok, erdélyi kúriák, hagyományos gasztronómiával és építészettel rendelkező falvak, erődtemplomok útja, hogy a – főként – külföldi turisták szervezettebben tudják megtekinteni értékeinket.
Bár mindannyian tudjuk, hogy az utóbbi két év járványhelyzete segített a hazai turizmus fellendítésében, kérdés, hogy ha újra felszabadulnak a határok, itthon maradunk-e, hogy megcsodáljuk azt, ami a miénk. A nagyszabású projekt révén elsősorban külföldiek látogatását remélik, hiszen köztudott, hogy a romániai szálláshelyek és turisztikai szolgáltatások nem elsősorban az itteni fizetésekkel vannak összhangban. Ennek eredményeképpen a román állampolgár árban elérhetőbb célpontot választ külföldön, a nyugati országból érkezők pedig itt költik el a pénzüket, hiszen nekik „megéri”.
De vajon mennyire egészséges ez a felborult egyensúly? Tudjuk-e, hogy milyen értékeink vannak, mielőtt megnéznénk egy másik ország kincseit? Képesek vagyunk-e útba igazítani egy turistát, el tudjuk mondani neki, mi az, amit szerintünk feltétlenül látnia kell? Tudunk-e büszkélkedni hagyományos építészetünkkel, népi mesterségeinkkel, finom ételeinkkel, szokásainkkal, hogy ne csak a tájat, hanem az embert is megmutathassuk a vendégeknek? Meg tudjuk-e fogalmazni, milyen kincsek birtokában vagyunk, milyen erősségeink vannak abban a közösségben, amelyhez tartozunk? Mert csak azt tudjuk átadni, láttatni, amiről mi is elhisszük: valóban csodálatos.
Boncina-Székely Szidónia
.jpg)
