Bálint Előd színművész: „A színház jelenti a biztos pontot”

Fotó: Bálint Előd archívumából

Bálint Előd, az ifjú színészgeneráció egyik ígéretes tehetsége, gyermekkora óta otthonosan mozog a színház színpadán, a legutóbbi munkája során azonban filmszínészként próbálgatta szárnyait. Ő alakítja a főszereplő Misi karakterét Baranyi Benő első nagyjátékfilmjében, a Zanox – kockázatok és mellékhatások című, 2022-ben bemutatott magyar romantikus vígjátékban. A filmpremier számos változást hozott a szakmai életébe, ám töretlenül visszavágyik a színház világába.

– Mikor találkoztál először a színpadi játékkal? Mikor érezted meg annak örömét?

– Minden akkor kezdődött, amikor még a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban tanultam. Itt csatlakoztam a Vitéz lelkek színjátszó csoporthoz, Szász-Mihálykó Mária vezetésével. Többnyire musicaldarabokat mutattunk be a közönségnek. Az első emlékezetes alakításom az akkori időszakból az Equus című bűnügyi dráma volt. Emlékszem, gyermekként sem izgultam, amikor színpadra kellett állni. Persze azóta is van bennem egy hajráérzés, mielőtt a nézők elé állok. Később kipróbáltam magam a Bölcsészettudományi Karon, de nem ragadtak magukkal a tantárgyak. A színészet vonzott, nem hagyott nyugodni, így felvételiztem a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemre, színművészeti szakra. Ott már teljes mértékben azt kaptam, amire számítottam.

– Az eddigi tapasztalataid alapján milyen kihívásokat látsz a színészmesterségben?

– Eddig az volt a nagy kihívás, hogy megtaláljam önmagamat egy előre megírt szerepben. Ezenkívül a magammal szemben felállított elvárások is kihívást jelentenek. Folyton visszatér a kérdés, hogy vajon ott vagyok-e már a darabban és a szerepben, ahol lenni szeretnék.

– A filmszínészet és a színházi játék között óriási különbség van. Szerinted melyek a két játékstílus közti alapvető eltérések?

– Tartom magam ahhoz, miszerint a színházban az előadást egy este alatt kell végigjátszani, ahol minden olyan pillanatért egyedül felelek, ami a szerepemhez tartozik. A színpadon mindent kézben kell tartani. Egy film forgatásán ugrálunk az időben, összevissza történnek az események, a helyszínek és jelenetek függvényében. Ebben a kuszaságban mintha elveszne a szerep, amit meg akarok valósítani. Persze csak érzetben, mert figyelemmel kísérem, hogy épp hol tartunk a történetben. Az biztos, hogy más energiákkal dolgozom a színpadon, mint a kamerák előtt.

– Az egyetemen mennyire készítettek fel a filmszínészetre?

– Ott nagyon kevés filmszínészetet tanítanak. Az elmúlt években szerveztek egy filmszínészetworkshopot, ahol Kincses Réka rendezővel dolgoztunk. Még volt alkalmam tapasztalatot szerezni akkor is, amikor a Babeș–Bolyai Tudományegyetem vagy a Sapientia Filmművészet Karának tanulói meghívtak, hogy szerepeljek egy-egy vizsgamunkájukban.

– Elenyésző filmes képzettséggel, de megkaptad a Zanox főszerepét. Filmszínészként ez az első komolyabb szereped. Hogyan zajlott a válogatás?

– Vicces, de nem tudtam a castingról, és nem is kellett jelentkeznem a meghallgatásra. A rendező, Baranyi Benő a színművészeti oktatási központokban keresgélte a lehetséges főszereplőt, s engem is megtalált. Írt nekem, elküldött a filmből egy jelenetet, hogy vegyem fel, majd mutassam meg neki. Az online forduló után Budapestre hívtak személyes meghallgatásra. Akkor szembesültem azzal, hogy nagyon erős a konkurencia. Úgy éreztem, hogy onnan bárki megkaphatná a főszerepet, bárki esélyes lenne rá. Szerencsére egy hét múlva hívott Benő, hogy enyém a szerep. Az egész csapat sokat dolgozott a filmen. Igaz, hogy a forgatás tizenkilenc napot ölelt fel, de utómunkával és gyártással együtt két évbe telt, mire elkészült a Zanox. A történet alapvetően a fiatal generációt szólítja meg, hiszen érettségi előtt álló tinédzserekről szól, de jobban elmélyülve a sztoriban látható, hogy többről van itt szó. Eddig azt látom, hogy a tizenhat évestől a negyvenéves nézőig egyaránt szórakoztatónak találták a filmet. A szakma és a kritikusok szintén szerették. Negatív visszajelzést nem kaptunk, viszont néhány kritika kiemeli a filmnek azt az aspektusát, hogy ez a rendező első filmje, és ez a fajta tapasztalatlanság néhol látszik a végeredményen.

Fotó: Bálint Előd archívumából

– Mit gondolsz, mit mutattál a meghallgatáson, ami téged tett egyedivé a többiekkel szemben?

– Improvizáltam, aztán bemutatkoztam részegen. Jut eszembe, egy pánikrohamot is el kellett játszani egy olyan jelenetre, amit nem láttam, csak hallgattam. Szerintem a részeg-casting dobott sokat a meghallgatáson. Később a rendező azt mondta, hogy valami különös szomorúságot látott a szememben, s azért kaptam meg a szerepet.

– Beszéljünk Misiről, az általad alakított karakterről! Hogyan azonosultál vele?

– A forgatásra visszatekintve azt látom, hogy folyamatosan változott a véleményem arról, mennyire hasonlítok Misire. Az elején meg voltam győződve arról, hogy egyáltalán nem egyezünk. Volt két alkalom, amikor teljesen elbizonytalanodtam. Először akkor, amikor egy időugrást játszottam, egymás után ugyanazon a helyszínen kellett szomorúnak és vidámnak lennem. Azt éreztem, hogy nem tudom megcsinálni, amit a rendező akar tőlem. A forgatás végén pedig, a bulizós jeleneteknél szintén nehézségekbe ütköztem. Forgatás alatt a saját érzéseimből és tapasztalataimból dolgoztam, szóval előbb-utóbb magamra formáltam a kitalált karaktert. De még most is azt mondom, hogy Misi nem én vagyok. Csak pillanataiban, egyes jeleneteiben tudtam azonosulni vele az alapján, hogy éppen milyen helyzetben hogyan érzi magát. A filmes munkában ez a legjobb, hogy mindig csak egy pillanatra kell összpontosítani. Egy pillanat erejéig megtaláltam a közös rezgéseket Misivel, de ha ugyanezt a színpadon, egészben kellett volna megformálni, nem lett volna ennyire egyszerű dolgom. Misi és én különböző környezetből jövünk, más-más szociális háttérrel rendelkezünk. A főszereplőt nem motiválja semmi, nincsenek nagy vágyai, csak annyit szeretne, hogy átmenjen az érettségi vizsgán, s élje túl az életet. Régóta tartó szerelem fűzi Jankához, talán ez az egyetlen, ami kiszakítja őt a burokból, amiben él. Az érettségi után Misi visszamegy az időben, és újraéli azokat a történéseket, ahol elrontott valamit. Ha innen nézzük a filmet, akkor a karakterem fejlődésen megy át, mert az időutazást követően megpróbálja helyrehozni azt, amit elhibázott.

– Misi szerelmét, Jankát Erdős Lili alakítja. Milyen volt vele dolgozni?

– Bizalomra épülő közös munka volt, főleg az intimebb csókjeleneteknél. Ezeket majdnem mind ugyanazon a napon vettük fel. A filmben egy buliban kerülünk közel egymáshoz, a valóságban pedig tizenkét órán keresztül csókolóztunk a felvételeken. Egy idő után már nem is néztünk egymásra, már nem bírtuk. A bizalom segített át a kimerültségen, illetve adott bátorságot a jelenetekhez.

Fotó: Bálint Előd archívumából

– Mikor tekinthető meg a Zanox Romániában?

– Idén ősszel lesz egy közönségtalálkozóval egybekötött filmpremier az Erdélyi Magyar Filmszemlén, azaz a Filmtettfeszten. De a Zanox hamarosan elérhető lesz az egyik streamingszolgáltató kínálatában is.

– Van benned tudatosság a pályád építését illetően? Filmes szerepekre jelentkezel, vagy kimondottan színháznál szeretnél elhelyezkedni?

– A kettő nem zárja ki egymást, sőt ideális esetben állandó tagja lennék egy színháznak, mellette pedig filmszínészettel foglalkoznék. A színház jelenti a biztos pontot, de szeretnék még filmekben játszani. Kipróbálnék egy véres drámát, egy pszichothrillert vagy akár egy horror filmet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne egy ilyen stílusú film forgatása. Színház terén már egy éve álmodozom Shakespeare III. Richárd című drámájának a főszerepéről.

– Milyen volt az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatával dolgozni?

– Színpadon is és a színfalak mögött is dolgoztam Udvarhelyen. Rögtön az egyetem után ügyelő voltam a Furcsa pár című műsor főpróbái alatt. Tanulságos volt látni azt, hogy a színészek hogyan építik fel a karakterüket a rendező utasításai mentén. A 2021/2022-es évadban már szerepet is kaptam. A #kivagyok című osztálytermi produkcióban én alakítom Tibi szerepét. Bármikor szívesen dolgoznék újra a társulattal.

 

Miklós Dalma

: an accessible web community