Székelyföldi cégek is foglalkoznak jurtakészítéssel, de talán a szélsőségesebb éghajlati viszonyok miatt nem terjedt el vidékünkön a honfoglalás kori magyarok lakósátra.
A Korond községhez tartozó Atyhában járunk, a környék egyik legszebb és a Sóvidék legmagasabban fekvő településén. A falu a Fiasmál oldalában, mintegy 750 méter magasságban épült, kacskaringós és meredek úton kapaszkodhatunk fel a csodás kilátást nyújtó dombtetőre. Nem véletlenül vásárolt házat ebben a gyönyörű környezetben a parajdi származású Ungvári László, aki nemrég költözött vissza a szülőföldre, s magával hozta eredeti mongol jurtáját is, amelyet a ház melletti telken állított fel, közvetlenül az erdő alatt.
László Marosvásárhelyen született, és még a múlt rendszerben, 23 évesen költözött át Magyarországra, ahol évtizedeken keresztül élt.

– A klasszikus önmegvalósítás volt a cél: ház, család, gyerekek, ami mind megvalósult. Három cégem is volt, ez idő alatt végig ipari alpinizmussal foglalkoztam. A kőszegi hegyek lábánál építettem fel az életem, de végül a házasságom tönkrement, és úgy döntöttem, hazajövök Erdélybe. Az elmúlt 35 évben mindig visszajártam ide, Korondon barátaim vannak, és semmiképp sem akartam nagyvárosba költözni. Hoztam magammal a jurtáimat és azt az elképzelést, amit Magyarországon akartam megvalósítani: közösségi életet indítottunk be a jelenlegi párommal, aminek még a kezdetén vagyunk, de szépen haladunk ezen az úton – mondja László.

Az Atyhában felállított jurta Mongóliából származik, az a hátránya a kazah jurtával szemben, meséli László, hogy alacsonyabb, így nehezebb berendezni. 

– A jurta Ázsiában a mai napig lakóházként szolgál, főleg a nomád életet folytatóknál, ahol fontos, hogy gyorsan tovább tudjanak állni abban az esetben, ha új legelőket keresnek. Ezek ugyanazok a jurták, csak mi nem folytatunk vándorló életmódot, ezért arra törekszünk, hogy jól szigeteljük, hisz itt másak az éghajlati viszonyok. Lehet itthon is benne élni, teljesen más érzés, mint a ház, hisz a jurtának spirituális energiája van. Van néhány szabály, amit figyelembe kell venni, például a tájolását: az ajtó kelet felé kell nézzen, vannak íratlan szabályok arra is, hogy hogyan közlekedjünk a jurtában, mindig balról jobbra, a középen álló istenes fák között sosem megyünk át, mert az a kapcsolat az ég és a föld között. A tündök felül van, nyitható, ott áramlik be az energia, és ott megy ki a füst, ha tüzelünk. Érdekes szimbólum a körbezárt, egyenlő szárú kereszt, amely akár a négy évszakot, a négy égtájat is szimbolizálhatja. Főleg a természetközeli népek ünnepeiket évszakokhoz, illetve a napfordulókhoz kötötték. Nyári időszakban oda helyezzük el az oltárt. Őseink oltárán egy hétagancsú szarvasfej volt, az én trófeámon is épp hét agancs volt, így ez került az oltárra – tudunk meg néhány információt a berendezésről.
A jurta télen is lakható, a nemez szigetelőrétegnek köszönhetően meleg, és egy vödör fával kifűthető, mondja László. Tavaly szilveszterkor ajánlotta a vendégeknek, hogy menjenek át a jurtába koccintani, és másnap délutánig ott maradtak, senki nem akart visszamenni a házba. Nagyon jó az energiája, a kör az egységet jelképezi.

László és párja, Teréz havi rendszerességgel tartanak a környékbeli érdeklődőknek lélekgyógyász-tanfolyamot a jurtában, ezenkívül minden hónapban egy nyilvános klubba is betekinthetnek az érdeklődők. Matracok, báránybőrök alkotják a berendezés nagy részét, így többen és kényelmesebben elférnek. Ha bárki kedvet kapna a jurtában való alvásra, kipróbálhatja – ajánlja fel László. A jurtában megtekinthetők László 9-10. századi viseletei, kaftánjai, illetve korabeli csizmák, amelyek a honfoglalás, azaz a hazatérés korszakát idézik. 
– Debrecenben készítik ezeket a viseleteket a sírokban talált leleteket és mintákat felhasználva. Számtalan esemény – például a Kurultáj, ahol idén 29 ország képviseli magát – van Magyarországon, ahol magamra ölthetem ezeket a viseleteket. Felemelő érzés ezekbe a ruhákba felöltözni, tartást ad, akárcsak a székely ruha – mondja László.

A jurta küszöbére tilos volt lépni

A jurta a vándorló nomádok, jellemzően a közép-ázsiai és ke­let-szibériai nomád török és mongol népek favázra épített kerek nemez­sátra. A honfoglalás kori magyaroknak is lakóépülete volt. A nagy állattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy szétszerelve könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppi életmód (téli-nyári szállás), a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt.
A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a kerege – amely állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított kör alakú, úgynevezett tündököt, amit építéskor az istenfának nevezett villás alakú rúd tartott. A kerege köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az istenfa kivétele után nem rogyott össze.
A bejáratot egy szőnyegajtó takarta, rendszerint nemezből készült. A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. Ez a babona még napjainkban is fellelhető a magyar családok között.

A jurtában a bejárattal szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. A jobb oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nők és a főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén pedig maga a szabad tűzhely állt, amelyen és mellette a megfőzött ételeket, valamint az akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a jurta tetején lévő tündökön keresztül távoztak a szabadba. A tündököt a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel letakarták, letakarhatták. Az épület hőtartó képességét a keregére felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra. Meleg időszakokban a nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében. A padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta. A jurta szó az ótörök jurt szóból származik, amely lakóhelyet, tartózkodási helyet jelent.