fotók és szöveg: Fodor Zsuzsánna Valós történet egy román fiú és egy magyar lány kapcsolatáról. Elmesélve üzenetek, képek és halvány emlékek által, a magyar lány szemszögéből.    

– Az este mikor?

– Az éjjel.

– „Tegnap éjjel”, mert „az éjjel” nem lehet a múlt éjszaka.

   

– Gondolunk, gondolkodunk?

– ?

– Hogy helyes?

– Másképp gondolkodunk.

– Jó.

    – Megértettem, mikor azt mondtad, hogy nem akarsz Csíkszeredába költözni, de pillanatnyilag én sem költöznék Brassóba. – Gondolhatod, hogy én ott sehol sem lennék. Különböző okokból. – Igen, tudom. – Azt hiszem, neked könnyebb lenne itt elfoglaltságot találni. – Ha munkavállalásra gondolsz, valóban több lehetőségem van. De szabadúszóként nehezebb, mert a nulláról kellene kezdeni a kapcsolati háló építését. – Új kihívások, új helyek. Új emberek. Ráadásul sok magyar közösség.  

  – De van „mell” is, igaz? – Nem. Mellek. Két mell. – De… van „mell”, aminek nem „didi” a jelentése. – Nocsak, milyen hamar rákeres. Igaz. Igazad van. – Amikor a kebledet jelöli a szó vagy a mellkasodat… – Mellre szívod, nem kebelre. Kebelbarát, nem mellbarát.    

– Nézd, Szusza.

– Zsuzsa.

– Úgy. Bocsánat. Mindig elfelejtem, melyik az első.

      – Miért volt ez az érzésed? – Mert abban a pillanatban, amikor azt mondtad, hogy nem hallasz engem, felsóhajtottál. És valamit mondtál magyarul. Hogy húznám bele… – Nem hiszem, hogy magyarul mondtam volna valamit. – Nem is ez a baj. Románul is mondhattad volna. Sóhaj volt. Bánatos. – Azért sóhajtottam, mert nem hallottalak jól, és sok elveszik így mindabból, amit egymásnak akarunk mondani. – Ezek szerint én félreértettem. De egy másfajta sóhaj volt :)) – Nem szeretem, hogy gyakran félreértünk bizonyos dolgokat. – Előfordulhat, hogy képzelődök. S elhiszem, hogy a félreértések nem tetszenek neked. De legalább elmondjuk, s megbeszéljük. Azt hiszem, ez nagy dolog. – Tisztázni szeretnék egy dolgot: soha nem fogom kihasználni azt a tényt, hogy te nem tudsz magyarul, és nem fogok neked vagy rólad rosszat mondani magyarul. – Nem is erre gondoltam. Nem azt mondtam, hogy káromoltál. De azt hittem, hogy valami olyasmit mondtál, hogy fuck it annak, ami történik. – Igen, ez lehetséges.    

– Torkában a foga…

– A foga? Esetleg a szíve.

   

– Ma délután álmodtam. Álmomban románul beszéltem.

   

– Ez nem jó jel, nekem is volt egy Cristinám.

– C-vel vagy K-val írta a nevét?

    …vagy azt mondanád: „köszönöm, hogy a számodra egyik legfontosabb kapcsolatban megpróbálsz az anyanyelvedtől különböző nyelven beszélni”, ahelyett, hogy a legkönyörtelenebb kritikusom lennél. Ez jelentené azt, hogy elégedett vagy.     – S csak ők ketten maradnak. – Hát ki jöjjön még? – A dalban pedig mind jöttek. – Jaaaaa… Hogy van az az ének? – „Egy elefánt hintázott egy pókhálón. S mivel az nem szakadt el, hívott még egy elefántot. Két elefánt…” Aztán három, s így tovább.     – Vicc volt. – A viccek fele elveszik leírva. Értsd ezt meg. Mi pedig harminc százalékot elveszítünk a nyelvi különbözőségek miatt. S maradunk vagy húsz százalékkal : )     – Két érdekes cikket olvastam egy lélektani oldalon. Szeretnéd, hogy elküldjem neked? – Majd szeretném. – „Majd szeretném.” Mit jelent tulajdonképpen? Azaz értem a jelentését, de mintha mást is jelentene, mint amit én tudok. – Olyasmi, hogy „szeretném a jövőben”.

---

– Tudod, milyen az, amikor véletlenül rossz szavakat használsz. Ez történt tegnap este. Nem megfelelő szót használtam. – Magyarul nagyon jól tudom, hogy milyen szavakat használok, úgy hogy ne hasonlítgasd a két helyzetet. Te is nagyon jól tudod, hogy milyen szavakat használsz, mikor románul beszélsz.    

– Tudod, ugye, hogy a „sziasztok” a „szia” többes száma? Azaz mindkettőnknek köszöntek.

   

– Ki írta a magyar nyelvű szöveget?

– Én.

– Más írás, mint a román nyelvű…

– Babe… nézd meg jobban. Első alkalommal csinálok ilyet. Én írtam.

– Szép üzenet, köszönöm.

   

– A képeken nem vagyok ott teljesen. Ilyen vagyok a kapcsolatunkban is?

– Néha.

    A Common Ground nyolc dokumentumfotóban elmesélt történetet jelent arról a közös terepről, amelyet különböző etnikumú emberek keresik a helyüket. A fotókat Fodor Zsuzsánna, Ioana Moldovan, Andrei Pungovschi, Mircea Reștea és Bogdan Dincă készítette. A Documentaria projektjét a News Spectrum Fellowships és az International Press Institute támogatta. Link a teljes projekthez: https://www.commonground.documentaria.ro/wp/