– Legtöbben kész rejtvényeket fejtünk, de Te üres négyzetrácsokat töltesz meg tartalommal. Hogyan indult ez a szerelem?

– Több mint tizenöt évvel ezelőtt, amikor a Hargita Népe korrektoraként, majd szerkesztőjeként dolgoztam, az akkori főszerkesztő arra kért, hogy keressek valakit, aki skandináv típusú rejtvényt készítene a lap számára. Tudtam, hogy Homoródszentpálon él egy tanárember, aki ezzel foglalkozik, ezért felvettem vele a kapcsolatot. Amikor megérkeztek az első rejtvények egy borítékban, lenyűgözött a gondosságuk. Minden kézzel készült: vonalzóval megrajzolt négyzetrácsok, piros tollal beírt megfejtések, precízen jelölt zárt mezők. Aprólékos, szinte művészi alkotást kaptam. Addig nem is sejtettem, mennyi kreativitás, logika és türelem kell ahhoz, hogy megszülessen egy rejtvény. A feladatom az volt, hogy a kézzel, papírra rajzolt rejtvényeket számítógépen megszerkesszem, nyomdakész formába hozzam. Miközben dolgoztam velük, megértettem a logikáját. Láttam, hogyan épül fel, milyen szabályok szerint kapcsolódnak egymáshoz a szavak, és annyira megtetszett ez a világ, hogy én is ki akartam próbálni. Megbeszéltem a főszerkesztővel, hogy ha sikerül belejönnöm, és kiderül, hogy hosszú távon is örömmel csinálom, akkor a saját rejtvényeimnek is helyet ad a lapban. Kezdetben az Aranyalma gyermekoldal számára készítettem rejtvényeket, amolyan szárnypróbálgatásból. Így indult ez a történet. Egy egyszerű feladatból lett előbb kíváncsiság, aztán hobbi, végül pedig szívügy, amely immár több mint másfél évtizede az életem része.

– Ma már szinte mindent algoritmusok és mesterséges intelligencia generál, a keresztrejtvényeket is beleértve. Te viszont maradtál a hagyományos, kézi módszernél. Miért fontos számodra a klasszikus alkotási folyamat, és miben különbözik egy ember által alkotott rejtvény a gépitől?

– Amikor belevágtam a rejtvénykészítésbe, a mesterséges intelligencia még nem volt része a mindennapjainknak. Annak pedig nagyon egyszerű oka van, hogy ma miért nem használok segédalkalmazásokat: egyrészt nem igazán találtam olyan programot, amely megfelelne az igényeimnek vagy magyar nyelven működne, másrészt – és ez a fontosabb – mindig a megfejtő fejével próbálok gondolkodni. A célom az, hogy az újság olvasója a rejtvény végére érve azt érezze: igen, ezt sikerült megfejtenem. Ne azon bosszankodjon, hogy vajon melyik négybetűs norvég folyóra vagy egy évszázadokkal ezelőtt élt, alig ismert matematikusra gondoltam. Időnként muszáj idegen eredetű megfejtésekkel is játszanom, mert úgy adják a sorok és oszlopok, de ahol csak lehet, kerülöm. Számomra egy jó rejtvény nem attól nehéz, hogy ritka lexikális tudást követel, hanem attól jó, hogy gondolkodásra késztet, miközben végig megadja a megfejtés örömét. Éppen ezt a fajta odafigyelést és emberi mérlegelést érzem olyasminek, amit egy algoritmus egyelőre nem tud teljes mértékben helyettesíteni.

– Rejtvényeidben megjelennek székelyföldi kifejezések, helyi utalások is. Hogyan egyensúlyozol aközött, hogy a rejtvény egyszerre legyen ízig-vérig székelyföldi, de a modernebb szavak kedvelői is élvezzék?

– Fontos számomra, hogy a rejtvényekben helyet kapjanak a székely tájszavak, a helyi földrajzi nevek, valamint történelmi és kulturális utalásaink, hiszen ezek is a nyelvi és kulturális örökségünk részei. Ugyanakkor figyelek arra is, hogy ne csak az idősebb korosztály érezze otthon magát bennük. Ezt úgy próbálom megoldani, hogy a skandináv típusú rejtvényeimet általában könnyedebbre, mindenki számára élvezhetőbbre készítem, a klasszikus és logikai rejtvényeknél viszont bátrabban emelem a nehézségi szintet – ott már előfordulhat, hogy a megfejtőnek egy kis utánanézésre, akár internetes segítségre is szüksége lesz. Ez nem baj, hiszen ezeknek a rejtvényeknek éppen a kutatás és a felfedezés öröme is része. Mindig tudni kell, kihez szól az adott rejtvény. Más témát, más hangulatot és más nehézségi szintet kíván egy skandináv rejtvény, egy gyermekrejtvény vagy egy ünnepi különszám. Ugyanez igaz az egyedi felkérésekre is. Az évek során a Hargita Népe mellett más lapok számára is készítettem és készítek rejtvényeket, emellett egyre több személyre szabott megrendelést kapok. Készítettem már rejtvényt születésnapi ajándéknak, lakodalomra, ahol az ifjú párnak kellett megfejtenie egy játék részeként, de olyan étterem számára is, ahol a vendégek a fogások elkészültéig az én rejtvényeimet fejtették. Ezekben mindig ott vannak azok a személyes utalások, apró részletek, amelyektől igazán egyedivé válik. Éppen ez az a személyes alkotói többlet, amit egy mesterséges intelligencia egyelőre aligha tud ugyanúgy visszaadni.

– A rejtvényfejtők ismerik azt az érzést, amikor egy-egy ritka betűkombináció – például két mássalhangzó egymás mellett – miatt megakadnak. Készítőként mik a legnagyobb buktatók? Előfordul, hogy egy-egy sarok vagy szó miatt napokig töröd a fejed?

– Szerencsére nem szoktam napokig egyetlen szón vagy sarkon rágódni. Ha úgy érzem, hogy valami nem működik, visszalépek néhány lépést, átírok egy részt, vagy újragondolom az egész szerkezetet. A rejtvénykészítésben néha éppen egyetlen szó cseréje old meg minden problémát. Erről mindig az első saját skandináv rejtvényem jut eszembe: miután hosszú ideig a homoródszentpáli tanár úr kézzel készített rejtvényeit szerkesztettem számítógépen, úgy éreztem, már eléggé átlátom a logikáját. Felbuzdulva vettem egy ceruzát, egy radírt, főztem egy kávét, és egy délután nekiláttam elkészíteni az első skandimat. Késő estére ugyan elkészültem vele, de amikor ránéztem, teljes káosznak tűnt. Órákon át rajzoltam, radíroztam, javítottam, mégsem volt olyan, amilyennek elképzeltem. Ma már mosolygok rajta, de akkor bizony nagy csalódás volt. Utólag úgy gondolom, ha azon az estén a kudarc miatt feladom, valószínűleg ma nem beszélgetnénk rejtvénykészítésről. Mára van egy hatalmas archívumom, amelyben ott van az összes munkám az első ügyetlen próbálkozástól a legfrissebbekig. Ez az egyik legmegnyugtatóbb időtöltésem.

– Mit jelent számodra a rejtvényfejtés és -készítés a mai képernyőközpontú világban? Mit üzennél a Hargita Népe azon olvasóinak, akik naponta tollat ragadnak a munkáid miatt?

– A rejtvényfejtés mindenkinek egy kis sziget kell legyen a rohanó hétköznapokban. Ilyenkor csak a szavak, a gondolatok és a logika számít. Egyszerre kikapcsolódás és szellemi torna, ami pihentet, de frissen is tart. A Hargita Népe olvasóinak szeretném megköszönni a hűségüket, sokszor éppen az ő visszajelzéseik adnak lendületet a folytatáshoz. Soha nem felejtem el azt az idős olvasót, aki évekkel ezelőtt személyesen is felkeresett a szerkesztőségben. Elmesélte, hogy orvosa azt tanácsolta neki, a szellemi frissesség megőrzése érdekében mindennap fejtsen meg egy keresztrejtvényt. Nagy örömmel mondta, hogy úgy érzi, nincs gond a szürkeállományával, hiszen mindig „kijön a megfejtés”. Számomra ez az egyik legszebb elismerés volt, amit valaha kaptam. Ugyanakkor vannak szemfüles rejtvényfejtőim is, akik azonnal kiszúrják a hibákat, pontosítanak, vagy felhívják a figyelmemet egy-egy tévedésre – mert bizony olyan is előfordul, hogy hibázom. A kulturált, jó szándékú kritikát mindig megköszönöm, hiszen én is tanulok belőle. S ha a munkámmal sikerül nap mint nap néhány nyugodt percet, egy kis sikerélményt szerezni az olvasóknak, akkor úgy érzem, elértem a célomat. Egyébként augusztusban szabadságra megyek, ezért a nagy skandináv rejtvények is pihenőt tartanak, szeptembertől azonban újult erővel és sok új ötlettel folytatom a munkát.