Xantus Géza útja a végtelenbe
Hétfőn tölti 60. életévét Xantus Géza képzőművész. A Csíkszeredában élő, de festményeivel, szobraival, üvegablakaival, grafikáival és könyvillusztrációival a Kárpát-medencében és annak határain túl is állandóan jelen lévő művész életéről és munkásságáról jelent meg album a Hargita Népe műhelyében. Ennek bemutatójára hívjuk olvasóinkat, a művészetszerető közönséget hétfőn, december 17-én du. 17 órára a Kájoni János Megyei könyvtárba. Az eseményt Sarány István ajánlja a Szücs György művészettörténész
által jegyzett kötet előszavával.
Sokféleképpen megfogalmazták a művészet meghatározását, céljáról, szerepéről könyvtárnyi kötet, értekezés született. A Csíkszeredában élő Xantus Géza képzőművész festményeit, grafikáit, szobrait szemlélve a művész II. János Pál pápa által megfogalmazott definíciója jut eszembe, illetve a boldog emlékű egyházfőnek a művészet szerepéről írt gondolatai. Ezek szerint „Isten (…) létbe hívta az embert és feladatul adta neki, hogy művész legyen”, ugyanis „a művészi alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának az ember”. II. János Pál a művészekhez címzett, 1999 húsvétján kelt levelében – amelyből a fenti idézet is származik – a művészet egészét úgy határozza meg, mint az emberen messze túlmutató küldetést, amely az ember egyik legnemesebb feladata és amely a transzcendenciából eredeztethető, s amelynek célja is a transzcendencia.
A művészet és az esztétikum fogalma elválaszthatatlan, erre is kitér az említett dokumentum: „Ha a művészetről van szó, a szépség témája kikerülhetetlen. (…) Megállapítván, hogy minden, amit alkotott, jó, Isten azt is látta, hogy teremtése szép. A jó és a szép viszonya további megfontolásra késztet. A szépség ugyanis a jó látható megjelenése, mint ahogy a jó a szépség metafizikai előfeltétele.”
Xantus Géza művészetének kulcsszava a transzcendencia. Ugyanakkor képeiről, szobrairól sugárzik a szépség mint a jóság megjelenítése. Alkotásai azonban nem metafizikusak, ugyanis a mozgást, annak különböző fázisait ragadják meg, anélkül, hogy kimerevítenék azokat, csupán a haladási irányt jelölik, érzékeltetik.
Újszerű látásmódja, innovatív technikája révén Xantus újra megteremtette a magyar – s azon belül az erdélyi magyar – képzőművészet és az európai művészet egységét, személyes példája, életpályája és alkotásai révén újrafonta az ideológiák és impériumok által elvágott szálakat. Ezt bizonyítja a régiónk határain túl is jegyzett és számon tartott munkássága, alkotói jelenléte.
Fontosnak tartjuk, hogy e példaértékű, folyamatosan kibontakozó, gazdagodó, de változatosságában is az egyéni alkotójegyeket magán viselő, koránt sem lezárt életmű jelentős állomásait bemutassuk az Olvasónak. Azt az utat, amelyen a művész elindult a végtelen felé. Ugyanakkor ezzel az albummal köszöntjük az idén 60. életévét töltő művészt, kívánva neki, hogy még sokáig közvetítse a művészetszerető közönség felé a szép jóságát és a jó szépségét.