A felfedezéstől az ön­azonosságig: gyermekkori szexualitás és fejlődési kihívások címmel tartott előadást dr. Kálcza-Jánosi Kinga egyetemi docens, klinikai pszichológus nemrég a gyergyóalfalvi Mikó-kúriában, a Gyulafehérvári Caritas korai nevelő és fogyatékkal élőket támogató programja szakembereinek találkozóján. A pszichológus azt hangsúlyozta: a kisgyermektől, amikortól beszélni kezd, számítani lehet szexualitással kapcsolatos kérdésekre.

Korspecifikusan, de nyíltan kell beszélni

– Elkerülhetetlen, hogy a kicsi megkérdezze, hogyan születik a baba. A legrosszabb válasz, hogy a gólya hozza. Amit mi nem mondunk el, a képzeletével kipótolja – jelentette ki a szakember. Állítja, beszélni kell neki arról is, kognitív fejlettségének megfelelően, hogy jön ki anya hasából a baba, és arról is, hogy került bele, mi köze van hozzá apának. – Ha erről nincs szó, mit mondunk a kisfiúnak, miért vigyázzon a heréire, hogy tanítjuk meg a kislányt mosakodni, a nemi szervek törlésének helyes irányára? Nevén kell nevezni a nemi szerveket, mert ha kimondjuk, hogy fülcimpa, miért neveznénk a hímvesszőt Pityukának? A gyermek nem érzi ezt vulgárisnak, nem szorong, később nem lesz ez szégyentéma, ha a felnőtt is kellő természetességgel tud beszélni nemi szervekről, szexualitásról.
A nemi érés és a tapasztalatszerzés is korábban kezdődik

Kálcza-Jánosi Kinga a szexuális fejlődésről életkor szerint, a bio-pszicho-szociális modell alapján azt hangsúlyozta, hogy a nemi érés – az étkezésnek is köszönhetően – korábban kezdődik, már nyolcéves korban lehet menzesz, tehát elemi osztályban kellene az iskolában szexuális felvilágosítást tartani, hogy ne kortársaktól, internetről tájékozódjon a gyermek.
– Inkább tudjon többet tőlem, mint hogy fals információkat szerezzen valahonnan – fogalmazott, megdöbbentő statisztikát ismertetve: a gyerekek többsége 14 év alatt már rendelkezik valamilyen szexuális tapasztalattal. Az Európai Unióban a 10–18 év közötti anyák számát tekintve Románia az első, a 15 év alatti anyák 45 százaléka Romániában van. A 11–18 év között szerzett negatív szexuális tapasztalatok egész életre kiható érzelmi sérülést okozhatnak. „Mikortól kell arról beszélni, mit jelent a szex?” – tett fel költői kérdést az előadó.

Az elfogadással nem veszítünk 
.
A felvilágosításnak része kell legyen a nemi identitás kérdése, hiszen „manapság már Kolozsváron nem lehet úgy végigmenni az utcán, hogy ne lássunk nemével ellentétes öltözködésű személyt vagy kézen fogva járó azonos neműeket”.
– A szexuális orientáció nem mentális zavar – szögezte le Kálcza-Jánosi Kinga, elfogadásra biztatva a jelenlévőket: – Egy kutatásban a megkérdezettek 9 százaléka azt gondolja, nem olyan nemű, mint amilyennek biológiailag született. Ha nem bánt engem a másságával, mit fáj nekem, ha fiúként szoknyában jár? Nem tehetünk úgy, hogy ilyen nem létezik. A gyermeknek választ kell adni a kérdésére, muszáj-e ő lányt vegyen feleségül? El kell mondanunk, hogy előfordul az is, hogy fiú fiút szeret, de általában fiúk lányokat szoktak feleségül venni. Ettől, hogy beszéltünk róla, nem lesz a gyermek homoszexuális – mondta, és arról is beszélt, emberként elfogadja a tényt, hogy bizonyos esetekben elkülönül a biológiai és a szociális nem, de anyaként nem örvendene, ha gyermeke bejelentené, hogy az azonos neműekhez vonzódik. – Attól félnék, hogy a társadalom bántani fogja őt, mert a tudomány sem tudja, mi a normális.

Felvilágosítás: közeli és későbbi gondoktól is véd

A pszichológus szólt arról, hogy Romániában a diszfunkciók között a vágy zavarai a leggyakoribbak, hogy az összes szexuális zavar olyan, amivel nem születünk, és hogy a szexuális felvilágosítás a legjobb védőfaktor a szexuális zavarokkal szemben.
– Meg kell tanítani, hogy mit jelent elfogadni a testemet, a másik ember testét, hogy igen, jólesik a simogatás, de megvannak annak a szabályai, hogy hol, mikor és kinek engedem meg, hogy a nemi szervemhez érjen. Annak is megvan a szabálya, hogy hol, mikor maszturbálok. A testem kéznél van az örömszerzésre, ha megtiltom az önkielégítést, egyéb zavarok lépnek fel. A szexuális egészségnevelés hiánya kihat az egész életre. Szakemberként annak érdekében, hogy szexualitásról nyíltan tudjak beszélni, önismeretre van szükségem: hogy állok én a szexualitással?

A rendszer kivár, a világ nem

Bár a szexualitásról már kisgyermekkorban beszélni kellene, a törvény nem támogatja az idejében történő oktatását.
– Átvettük az uniós szabályokat, de a kisbetűs résszel Romániában megkötik a kezünket. A kerettanterv húsz év alatt nem változott: csak kilencedik osztálytól van opcionális Reproduktív egészség és szexuálisan terjedő betegségek című modul. A szülő nem tudja, ezért nem kéri, így nem kerül sor a bevezetésére. Ha tudta nélkül tartjuk, fel is jelenthet. Romániában nem prioritás, hogy a gyermek szexuális felvilágosítást kapjon, pedig létezik olyan ország is, ahol 1955-től be van vezetve ennek oktatása – fogalmazott dr. Kálcza-Jánosi Kinga. Megjegyezte, a szakemberek, akik fontosnak tartják a szexuális nevelést, hozzájuthatnak nemzetközi standardokhoz, melyek már óvodáskortól útba igazítást adnak e téren. A HECAT ötévente frissítve adja ki ezen standardokat, javaslatokat téve az életkor szerinti tájékoztatásra, mi több, ezen standardok szociális szerepet is adnak a gyermeknek, például ha látja, hogy valakit bántanak, azt ne hallgassa el. Az alapelv: annyi információt adni a valóságról a gyermek érettségi szintjének megfelelően, ami nem jelent feldolgozási nehézséget számára.

Speciális igények

A speciális nevelési igényű (SNI) személyek esetén sem lehet eltekinteni a szexualitástól, ez esetben is fejlettségi szintjüket kell figyelembe venni. Erre is vonatkoznak a HECAT standardjai, ám „a szülők legtöbb esetben azt mondják: hagyjanak békén, legalább erről ne beszéljünk. Pedig a vágyban nincs különbség, sok SNI-s fiatal legnagyobb kívánsága, hogy neki is szexuális élete legyen”. Hollandiában, Belgiumban erre van törvény adta lehetőségük, létezik szexuális asszisztencia. – A szerelem mindenkié. A boldogsághormon testi kontaktussal szabadul fel. Még sincs erre nálunk törvény adta lehetőségük az akadályozottsággal élőknek, ugyanúgy, ahogy az időseknek sem, és nincs válasz a demenciával élőknek sem, annak ellenére, hogy kimutatott: időskorban a szexuális vágy soha nem tapasztalt intenzitással jelenhet meg az életükben.