borús égbolt
Volt egyszer egy…
…favicc. A faviccek humorérzék-tesztként is szolgálhatnak, mert aki „nem érti”, annak vagy egyáltalán nincs humorérzéke, vagy éppen akkor azt a szójátékot és az adott helyzetkomikumot nem ismeri fel. Tudós kutatások szerint a humorra süket emberek képtelenek arra a szellemi erőpróbára, aminek során egy szónak vagy kifejezésnek egyszerre két jelentését is felfogjuk, viszonyítjuk egymáshoz, mert csak ebben a villámgyors cikázásban érhetjük tetten a sziporkát, élcet. Ismert szóvicc, hogy a jénai tál és a tévedés között az a különbség, hogy a jénai üvegtál, de a tévedés lehet fatál-is. Ha ezt valakinek el kell magyarázni, a poén rögtön elvész. A nem értés viszont abból is következhet, hogy az illető nem ismeri a fatális szót (végzetes), így persze nem repdes oda-vissza az értés a fából készült tál és a fatális tévedés között. Kedvelem a viccek azon természetét, hogy ellenállnak a magyarázatnak. Emlékszem az évtizedekkel ezelőtt egy társaságban elhangzott ártalmatlan viccre: „A jereváni rádiótól megkérdik: Nyitott ablakkal lehet-e k...? A válasz: Lehet, de nővel jobb.” Mire a társaság humorra süket tagja komolyan bosszankodva megszólalt: nyelvtanilag helytelen a mondat, helyesen nyitott ablaknál és nem ablakkal. Végül is ebből a lelőtt viccből lett a hirtelen és megismételhetetlen poén, az igazi fergeteges nevetnivaló. A nyolcvanas évek végi honunkban igencsak elterjedt egy másik jerevánis favicc: „A jereváni rádiótól megkérdik: mennyi ideig él, akinek torokrákja van. A válasz: akiről kérdezik, annak nincs torokrákja.” Ki gondolná a mai harminc-negyven évesek közül, hogy ez egy veszedelmes politikai vicc volt. Széltében suttogták ugyanis, hogy Ceaușescu – népünk erős tölgy vezére – napjai meg vannak számlálva, mert torokrákja van. Az úgynevezett szemantikai viccek sikeres feldolgozásához a szavak elsődleges értelmezése után és mellett egy másik jelentést is keresni kell, de ez csak akkor lehetséges, ha ismerjük az apropót. A politikai vicc valamiféle görbe tükör, komikusra, nevettetőre torzítja a valóságot, de attól még tükör marad, tehát ábrázolja is azt.
Stöckert Gábor A szóvicc ökölcsapás az agynak című cikkében (2008) írja: „A kutatók szerint egy szóvicc feldolgozásakor mindkét agyféltekénkben aktiválódik a szemantikai megértésért felelős terület, és ez így is marad végig, amíg a viccre gondolunk: mindkét jelentést észben tartva fogjuk fel a tartalmát. Ez a mindkét agyféltekét megdolgoztató feladat komoly szellemi erőpróba, kisebb ökölcsapás az agynak. Valószínűleg ez a sokk fáj annyira, amikor végre leesik egy borzalmas szóvicc poénja.” Az emberek leginkább azokon a vicceken nevetnek, amelyeknek eredményeként felsőbbrendűnek érezhetik magukat, vagy olyasvalamin (szorongást kiengedő szelep), ami miatt a mindennapi életben aggódniuk kell. Ezért olyan közkedveltek a gügye rendőrviccek, hülye Jean-viccek és persze a politikai viccek, ez utóbbiak naprakészen aktuálisak, és a háttér ismerete nélkül nincs is poén, sem nevetés. Örök életű humort jelentenek Karinthy Frigyes mókás irodalmi „bohóságai”, mint például az immár klasszikussá vált „azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam egymással”; vagy Az ember tragédiájának rövid összefoglalója: „Mr. Madách. Házaspárt lopás gyanúja miatt kilakoltatnak, rossz körülmények közt álmodoznak a jövőjükről, míg végre az asszony anyának érzi magát, elhatározzák, hogy nem törődve semmivel, dolgozni fognak.”
És végül idézek néhány sort Kurt Vonnegut Virágvasárnap című könyvéből: „Tudok ám még egy jó tanácsot, már akinek kell. Ha valaha az életben beszédet kell tartaniuk, kezdjék egy viccel. Éveken át töprenkedtem, hogy melyik a világ legjobb vicce. Azt hiszem, ma már tudom. El is mondom […] Tudják, miért sokkal drágább a tejföl, mint a tej? Hát mert a tehén nem szeret a tejfölöspohár fölé guggolni. Szerintem ez a világ legjobb vicce. Egyszer régen a General Electricnél dolgoztam. Beszédeket írtam a cég vezetői számára. Az egyik alelnöknek is írtam egyet. Az elejére odatettem ezt a tehenet meg a tejfölöspoharat. Nem ismerte a viccet, elkezdte felolvasni a szöveget. De nem tudta felolvasni, mert röhögőgörcsöt kapott. Úgy támogatták le az emelvényről. Másnap kirúgtak. Mitől jó egy vicc? A jó vicc azzal indul, hogy gondolkodásra késztet bennünket. Az ember már csak ilyen komoly lény. Amikor a tejföl ára felől érdeklődtem, önök akaratlanul is gondolkodni kezdtek. Szerettek volna valami értelmes választ keresni. […] A vicc második menetében persze kiderül, hogy senki sem kíváncsi a bölcs válaszunkra, senki nem óhajtja, hogy eltöprengjünk a problémán. Micsoda megkönnyebbülés, hogy végre találkozhattunk valakivel, aki nem követeli meg tőlünk a gondolkodást. Örömünkben felnevetünk.”
Kozma Mária
.jpg)
.jpg)
