Friedmann Mór háza
Székelyudvarhelyen a Malom utca a 19. század végén a város gazdasági életének egyik fontos mellékutcája volt. Itt sorakoztak azok a díszes, emeletes polgárházak, amelyeket kereskedők, kisiparosok és ügyvédek építtettek maguknak. Az eklektikus stílusban készült, sarokra épült ház a tetőcsúcs oldalán olvasható évszám szerint 1905-ben készült.
Ma az épületet részben eltakarja egy eléje épített modern iroda, ami miatt alig érvényesül a homlokzat gazdag díszítése: neoreneszánsz párkányzat, oszlopfejezetekkel tagolt lizénák, valamint az ablakok felett váltakozva háromszögű és íves oromdíszek – a neoreneszánsz és a neobarokk elemeinek elegáns keveréke, az eklektika jellegzetes példája. A stukkódíszek – apró angyalfejek és virágfüzérek – különösen igényesek, ami arra utal, hogy a ház egykor módos, jó ízlésű polgár otthona volt.
A szocializmus évei nem kímélték az épületet: eltűnt a kovácsoltvas kapu és a téglafalon nyugvó kerítés is. Az udvaron álló orgonafákat kivágták, pedig valaha, amikor virágba borultak, csodájára jártak az udvarhelyi hölgyek és urak tavasszal. Az öregek mesélik, hogy még a Kossuth utca közepén is érezni lehetett a fák illatát. A gang végén évekig látni lehetett messziről is a hatalmasra nőtt (kb. 100 db) vörös muskátlivirágot, ami emlékezetes maradt a család számára is.
A díszes házat 1937-ben vásárolta meg dr. Friedmann Mór orvos és felesége, Lányi Irén. A család a hatvanas évekig lakott benne. A Marosvásárhelyen élő unoka, Barabás Mária elmondása szerint „Móricz nagyapa” – mert így szólították – csendes, jóravaló ember volt, aki sokat tett értük, noha nem voltak vér szerinti unokái. Irén asszony kezét Kovásznán kérte meg, és akkor vette fel a katolikus vallást, majd Parajdon és Székelykeresztúron nyitott rendelőt. A menekülés után Keresztúrról az 1940-es évek végén költözött a Malom utcai házba.
Amikor házasságot kötött Lányi Irénnel, a nő magával hozta előző házasságából származó leányát – így lett Mária és három testvére a doktor úr „örökbe fogadott” unokája. Máriáék időközben elköltöztek Marosvásárhelyre, de minden nyári vakációt Udvarhelyen töltöttek. Hogy Friedmann doktor pontosan honnan érkezett Székelyföldre, nem sikerült kideríteni, de amikor Irén kezét megkérte, már működött a magánrendelője Székelykeresztúron. A családi emlékezet szerint a Friedmannok többi ága Bukarestben és Svájcban élt. Úgy tudják, az orvosi egyetemet Prágában végezte.
A második világháború idején, a „kis magyar világban”, a zsidótörvények miatt Friedmann Mórnak Vas megyében, Dömötöriben jelölték ki a kényszerlakhelyét, ahová később a családja is vele tartott. Innen tértek vissza később Erdélybe, hogy elölről kezdjenek mindent. Lányi Irén, a nagymama, csíktaplocai származású volt. Haton voltak testvérek, közülük hárman Udvarhelyen éltek.
Miután hazatértek Dömötöriből, Friedmann doktor újra megnyitotta udvarhelyi rendelőjét, melynek előterében, egy tágas váróteremben fogadták a vizsgálatra várókat. 1960-ban a város vezetői javaslatot tettek az épület államosítására. A hatóság megállapította, hogy az ingatlant „illegálisan szerzett jövedelemből” vásárolták, és hogy „a polgári osztályhoz tartozó”, korábban magánorvosként dolgozó Friedmann Mór a rendszer szemében „nemkívánatos társadalmi kategóriába” tartozott.
A jelentés külön kiemeli, hogy 1945 előtt magánorvosi rendelőt működtetett, majd az államosítás után a Székelyudvarhelyi Kórházban dolgozott alkalmazottként. A dokumentum szerint az épület négy család számára készült lakóház, amelyben hat szoba és több mellékhelyiség volt. Azt is leírták, hogy az ingatlan mindig bérbeadásra szolgált, a tulajdonosok nem laktak benne, hanem bérleti díjakból szereztek jövedelmet. A bizottság a fentiek alapján javasolta, hogy a Malom utca 3. szám alatti ingatlant államosítsák, vagyis vegyék el a tulajdonosoktól, és helyezzék állami tulajdonba.
Belefáradt a sok hercehurcába, és végül feladta – 1961-ben meghalt. A Szent Miklós-hegyi római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Az özvegy ezután Marosvásárhelyre költözött, hogy közelebb legyen lányához és az unokákhoz. Az épületet eladták, a Tódor család tulajdonába került. Ezzel véget ért a Friedmann család udvarhelyi története. Az emeletes ház azóta sok átalakításon esett át, ám örvendjünk, hogy nem rombolták le, mint több Malom utcai szomszédját.

