erős felhőzet
Volt egyszer egy…
…becsvágyó szakács, akit példaként, ám bibliográfiai forrás nélkül, tehát legendaként nemegyszer emlegetnek a gasztronómiatörténetekben. Ez a szakács ahhoz, hogy tökéletes malacsültet készítsen, felgyújtotta az egész házat, az eredmény nagyszerű lett: mire leégett a ház, kész lett az eszményi sült. Úgy tűnik, életünk ellentmondásai közé tartozik a valóság és a tévés főzőcske is: miközben az emberek egy része rendszeresen éhezik, vagy mások gyorséttermekben bekapnak valamit, ha éhesek, vagy a nők két-három műszakban dolgoznak (hány műszaknak számít a háztartási munka és gyermeknevelés?), ezért az időhiány miatt fagyasztott kész vagy félkész ételeket vásárolnak, mindeközben a tévécsatornák programjai hemzsegnek a főzőiskoláktól és versenyektől, mesterszakácsok bemutatóitól. Gondoljuk csak el, még egy-másfél évszázada is, őseink az év fele idejében, késő ősszel és télen nem juthattak hozzá friss gyümölcsökhöz és zöldségekhez, alapélelmiszereik sóval, zsírral vagy füsttel tartósított húsokból, házi konzervekből álltak. Az 1950-ben megjelent,
A. Keys Az emberi éhezés biológiája című könyve azzal a jószerével meghökkentő kutatási eredménnyel lepte meg kortársait, hogy a hiányos táplálkozás fizikai tünetei, így például a vitaminhiány beleszól az agyi funkciók kémiai vezérlésébe is, az alultápláltság szorongást, depressziót, lelki-szellemi zavartságot okoz. Az üres has látomásokkal tölti meg a szellemet, a koplalás fölerősíti a meglévő misztikus meggyőződéseket. Nahát, a középkor embere mihozzánk képest rengeteget koplalt, aztán meg böjtölt is vallási parancsot követve. Persze, ma a túlsúlyos emberek soha eddig nem ismert mértékű elszaporodásának világában gyakran az egészséges táplálkozással is összefüggésbe hozzuk, nemegyszer egészséges fogyókúrának határozva meg a koplalást, de ne feledkezzünk meg a korunkban télen is könnyen beszerezhető friss gyümölcsről, zöldségről, s ha ez nem elég, rohanhatunk a patikába úgynevezett táplálék-kiegészítőkért, energiabombákért. Úgyhogy nem igazán kell tartanunk attól, hogy vitaminhiány miatt lesznek belőlünk hallucináló látnokok, megkísértett szentek, misztikus élményeket átélők. A továbbiakban Aldous Huxley angol író, költő, esszéista Az érzékelés kapui című könyvéből (1954, magyarul 2001) idézek: „Nyugaton ma sokkal kevesebb a látnok és a misztikus, mint régen. Ennek két alapvető oka van: egy filozófiai és egy kémiai. Ha valakinek ilyen élményben volt része, számíthat rá, hogy gyanakodva néznek rá, és holdkórosnak vagy szélhámosnak vélik. Manapság már senki nem hisz a misztikusoknak és a látnokoknak… Régebben a vizionáló személyek látomásainak többsége borzalmasnak tűnt. A keresztény teológia szavaival élve: az Ördög sokkal gyakrabban jelent meg számukra látomásaikban és önkívületi élményeik során, mint az Isten. Ez nem meglepő egy olyan korban, mikor nem juthatott elegendő vitaminhoz a szervezet, a Sátán létezésébe vetett hit pedig egyetemesnek számított. A skorbut [C-vitamin-hiány] és a pellagra [egyoldalú, főleg kukoricával való táplálkozás hiánybetegsége] legenyhébb eseteivel is együtt járó szellemi zavartságot még tovább súlyosbította a félelem a kárhozattól, valamint a meggyőződés, miszerint a gonosz erők mindenütt fellelhetők… Ám a lelki beállítottságú aszkéták a pokol kínjaitól való állandó félelem és hiánybetegségük ellenére is gyakorta meglátták a mennyországot, sőt olykor a sarkalatos ellentéteket kibékíteni képes, istenien pártatlan Örökkévaló jelenlétét is megérezhették. Az üdvösség egy pillanatáért, az egyesítő tudás megízleléséért semmilyen ár nem tűnt túl magasnak… A lelkiségre törekvők nem csupán a böjtölést vették igénybe testük sanyargatásához. Többségük rendszeresen csomózott bőrből, sőt, esetenként vassodronyból készült korbáccsal ostorozta magát. Az ilyesfajta ütlegelés körülbelül egy érzéstelenítés nélkül végrehajtott hosszan tartó műtétnek felelt meg és a vezeklő testének kémiai egyensúlyára gyakorolt hatása is ehhez volt mérhető…”
Kedves Olvasóm! Semmilyen épeszű ember számára nem kell bizonygatni, hogy a mai, úgynevezett egészséges táplálkozás egyféle koplalás, mégis a gazdagok előjoga, és azt sem, hogy a koplalás nem egyenlő az igazi éhezéssel. Soha nem tudtam eldönteni, hogy a szükségtelenül, sikkes divatból fogyókúrázók dicsekednek vagy panaszkodnak, amikor azt magyarázzák, milyen keveset és észszerűen jót terveznek enni a jövőben. Persze a régi mondások szerint csak evés után kérkedjünk a maradékkal, és panaszos ételtől csak a koca hízik, azaz testünk nem fogadja szívesen az olyan ételt, amit sopánkodással kínálnak. Némi iróniával teszem közzé a gondolatomat, miszerint az a jó a szegény ember étrendjében, hogy nem kell fogyókúrával bajlódnia, a látomásaival is valahogy elbánik maga, főleg ha sikerül némi derűlátásra lelni a szívében. És még egy közmondás a boldog szegénységről (hihetetlen, de van ilyen is!): szegény ember vízzel főz, de jóízűen eszik, a gazdagnak elsózzák ételét a szolgái.
.jpg)
.jpg)
