erős felhőzet
szórványos felhőzet
Volt egyszer egy…
…dermengés. Orvosi kifejezés, amiről a régi, magyarított orvosi nyelv ismerőinek (hányan lehetnek ilyenek?!) Hanák Mihály egri orvosdoktor könyve juthat eszébe: Öszves dermengés s önképen kifejlett álomjárás története. A könyv 1832-ben jelent meg, a szerző az általa kezelt Berzeviczy Flórián alvajáró papnövendék kórképét részletezi. Eszerint a fiatalember görcsös rohamot kapott már attól is, ha csupán egy kis darab érc vagy fém volt a közelében, rögtön megtalálta, bárhová is dugták el, és állapota csak akkor javult, ha azt eltávolították mellőle.
A Czuczor–Fogarasi szótár (1862–1871) szerint is orvosi szóhasználat: „bénaság neme, midőn az önkényes mozgások, érzések, és eszmélődés elnyomatnak, de az életi munkálatok tartanak, s a beteg tagjai a kórroham előtti irányukat megtartják”.
Elképesztő, de mondhatnám azt is, hogy ijesztő olvasmány Hanák könyvében, hogy mit elkövettek a szegény fiúval hol csak amolyan kísérletképpen, hol őszintén a gyógyulása érdekében. Nemcsak a környék orvosai, hanem a város értelmiségi rétege is lelkesen részt vett a „tudományos” vizsgálatokban: a fizikatanár például sós vizes ezüstpénzt tett a fiú szájára, ugyanakkor cinklemezt a hasára, majd a kettőt rézdróttal kötötte össze. Mivel a kísérleti alany addig is mindenféle fémet megérzett és irtózatba esett tőlük, most már tudományosan fetrenghetett tőlük, nem igazán lehet kihámozni a próba célját. Hanák objektív hangon (közönnyel?) meséli el a megfigyeléseit, azt, hogy a beteg sokáig reszketett és napokig szólni sem tudott egy-egy kísérlet után. Tetszik nekem, hogy az orvosok sokszor éppen őt, a beteget kérdezték meg, mivel segíthetnek rajta. Végül is három hónapi betegség, illetve kísérlet és gyógyítás után, egyik alvajárása közben egy papírra ezt írja: „Víg napra virradtam.” Valóban: napról napra jobban van és egy hónap múlva gyógyultan (?) távozik.
Hanák Mihály magyarul, németül és latinul is kiadta művét. Jó száz évvel később Ráth-Végh István is megemlékezik róla A varázsvessző című írásában, mint mondja „nem lehet vállvonogatással elintézni”, és az alvajáró papnövendéket besorolja sok más ismert emberi „fémdetektor” közé, akiknek különleges érzékenysége megmutatja a fémek és ércek föld alatti jelenlétét vagy közelségét.
Elter József 1842-ben Törvényszéki orvostanában egészen más nézőpontból példálózik a dermengéssel. Ő az olyan legjobban színlelhető betegségek közé teszi, mint a vitustánc, holdkórosság, szédelgés, honvágy. Színlelhető betegség, tehát egyféle bűntény, ha betegséget utánoznak szélhámossággal; de az is megérintett, hogy ezek szerint a honvágy is betegség, ám nehezebben tudom magyarázni, hogy miért kell azt még ráadásul színlelni is, ha az már igaz-önmagában is szinte meghatározhatatlan és fájdalmas.
A dermengés utáni jártomban-keltemben – navigare necesse est (ókori mondás: „hajózni” kell, vagyis az eredmény érdekében tevékenykedni) törvényű kutakodásaim közben – örömmel fedeztem fel, hogy Gulácsy Irén is megemlíti Tegnap és régmúlt (1939) című művelődéstörténeti könyvében, miközben elavult, de rendkívül kifejező régi magyar szavainkról, szókapcsolatokról értekezik. Ő a dermengést ájulásnak „fordítja”, az ájulás viszont holteleven állapot volt régen; ha az ember megöregedett, akkor meghanyatlott idejű lett… és volt széjjel járó fehérnép, ki hírét elejtette; s ha a házasságban bajok voltak, azért még megtörténhetett, hogy kibékülnek, vagyis egybeszédülnek a párok.
Kedves Olvasóm! Írásom végéhez közeledve, kegyetlen szívvel nem hagyhatlak magadra a dermengéssel, azaz nem hagyhatlak kételyek között, hogy mit is nevezhetsz annak, ha utolér. Sajnos semmit, ha nem akarod készakarva az érthetőség határait feszegetni, mondjuk, a piacon hagymavásárlás közben egy ismerősöddel találkozva, ilyenformán:
– Hogy vagy? – Jól, de képzeld csak, a tegnap dermengésem volt, úgyhogy az inox edényeket mind ki kellett dobni a házból, ezért nyersen kell ennünk ezt a hagymát is, mert nincs miben megfőznöm a dermengés miatt, viszont megtaláltam a férjem arany jegygyűrűjét eldugva a sporttáskája egyik zsebében, amivel hivatalos kiszállásra szokott menni… Avagy: amikor azt mondja neked a főnököd, hogy dolgozz, ahelyett, hogy munkaidőben az interneten lógsz vagy újságot olvasol, s ha így folytatod, kirúg, mondd neki, hogy ne ijesztgessen, mert félő, hogy dermengésbe esel, és akkor már ketten lesztek, mert a főnök már amúgy is régóta önképen kifejlett álomjárásban vezetget mindenkit… netán ráadásul az orránál fogva.
Kozma Mária
.jpg)
