erős felhőzet
szórványos felhőzet
Volt egyszer egy…
…fürdős mesterség. Na, de komolyan: nem az, amire gondolsz! Gulácsy Irén 1937-ben az Új Időkben közölt művelődéstörténeti sorozatának egyik írásában (Pest-Buda fürdőváros ősi mecénása) olvasom, hogy a 15. századtól mind sűrűbben fordulnak elő a fürdős mesterséget szabályozó rendeletek. „Hogy hazai fürdőviszonyaink vajmi gyarlók lehettek – írja –, ezt a tényt nem nehéz megállapítani a fürdőscéhek ránk maradt reguláiból, melyekből kitűnik, hogy a céh kebelébe tartozó tagok, mellékesen akár még fafaragó, kádszúró, sernevelő, sőt kéményseprő ipart is folytathattak.” 1566. augusztus 3. a dátum, amikor a Szulejmán szultán által kinevezett helytartó, Vezír Szokolli Musztafa bejelenti, hogy a pest-budai „felettébb bő forrásokra fedelet”, azaz fürdőházat építtet, ahol a vándor „a földnek szennyétől megvetkezhetik”, mert fürdés nélkül „szégyen, bűn és betegedés az élet”. Neki tulajdonítják a Veli bég (ma Veli bej) fürdőt. Híres törökfürdők a Rudas- és Király gyógyfürdők is. Musztafa azonban nemsokára selyemzsinórt kapott a szultántól, vagyis kivégezték, mert visszautasította egy szultána kezét, szeretett felesége kedvéért, akit el kellett volna küldenie a szultána miatt.
A fürdős mesterek tevékenysége a hamamban (a fürdő török neve hamam, jelentése: forró) szerteágazó ismereteket követelt. Már a vetkőzőszobákban fogadták a vendégeket, vastag fatalpú papucsot adtak (a forró gőz felmelegítette a márványlapokat), gyolcskötényt a szemérem miatt; ismerték a gyógyhatású olajokat, az emberi test izomzatát és csontozatát, hiszen híresen jó masszőrök voltak.
Wolf Andreas Steinach az 1583-as isztambuli követjárás bécsi követének kísérőjeként részletes útleírásban örökítette meg útjukat. Miután a követség tisztelgett a budai török helytartó, Ali basa előtt és átadta ajándékait, városnézőbe és fürdőzni ment. „A fürdőkben nagyszerűen éreztük magunkat – írja. – Az egyiket nap mint nap felkerestük, csodaszép, nagyszerű fürdő ez, mely ontja a természetes, csaknem forró ásványvizet és berendezése is kitűnő. Hat forrás vize tör elő, ezeknek vize – egyik hideg, másik meleg – egy kővályúba ömlik. A forrásfőből egy kőcsurgón át állandóan ömlik a természetes hévíz, mely oly forró, hogy testünk alig tudta elviselni… A feltörést lezáró márványkövön levő kerek nyílásból, de más kerek nyílásokból is, árad itt a gőz… A törökfürdőkben az ember kitűnő, bár kissé különös gondozásban részesül. A fürdőmesterek lefektetik a padozatra, egyik lábukat a hátára helyezik, majd a láb mozgatásával dögönyözik, ami rendkívül jótékony hatású, kivált az elgyötört utasembereknek. Aztán hátraszorítják a karjait és alaposan megtornáztatják. Végül pedig kezeik közé ragadják a páciens fejét, s ide-oda rázzák, taszigálják, oly mértékben, hogy a nyakcsigolyája szinte ropog, mindez azonban nem okoz ártalmat, sőt nagyon jólesik. Útitársaimmal mindig éjnek idején használtuk a fürdőt, mivel nappal ez csak a törökök rendelkezésére áll. Úgy tudom, hogy Budán még két ilyen fürdő működik, az egyikbe – állítólag tisztára márványból épült – csak nők járhatnak.”
Nem marad ki a törökfürdők csodálata egy másik korabeli útleírásból sem. Cristóbal de Villalón spanyol diák a tanulmányait félbehagyva, nyugtalan természetétől hajtva katonának állt. Fogságba esésének, konstantinápolyi rabságának és kalandos szökésének a történetét beszéli el a Törökországi utazás. A fürdőkhöz a következő megjegyzést fűzi: „A török leginkább a mocskosságunkat gúnyolja, mégpedig okkal, mert nincs olyan ember, se asszony egész Spanyolországban, aki a születésétől a haláláig kétszer megfürödne.”
A törökfürdőknek a házasság előkészítésében is fontos szerep jutott, ugyanis az anyák gyakran itt vették pontosan szemügyre a lányokat és választották ki a fiaik leendő házastársát (a török férj csak a házasságkötés után láthatta a felesége testét). Elterjedt szokás volt, hogy a leendő anyós megmosta a feleségjelölt minden porcikáját, így vizsgálva meg, nincsenek-e testi fogyatékosságai. A fürdőben a családok nőtagjai jobban megismerkedhettek, s miközben szemrevételezték a feleségnek való leányzókat, gyakran itt beszélték meg és alkudták ki a hozományt is.
Na, igen! Nem kell törökfürdőbe menni azért, hogy az anyós megmossa menye fejét, és ez a fajta fejmosás bizony sok mindent jelenthet, de legfőképp szidást, korholást, dorgálást. Kedves Olvasóm! Te mit gondolsz erről?
Kozma Mária
.jpg)
