…aranyláznak nevezett járvány. Ebbe a betegségbe sokan belepusztultak, mások egész életükben viselték a szövődményeit. Az aranyláz egyik legérdekesebb áldozata Johann August Sutter volt – történetére Stefan Zweig Csillagórák című történelmi miniatűrjei között bukkantam rá. Sutter Bázel környékéről származott és bírósági végzés elől szökött Amerikába 1834-ben. Ekkor éppen csődbe ment üzletember volt, mellesleg tolvaj és váltóhamisító, elhagyta feleségét és három fiát, és hamis személyi igazolványt szerezve felszállt az óceánjáróra. New Yorkban semmilyen munkától nem riadt vissza, miért is tette volna, hiszen mindenhez értett: volt bútorszállító munkás, fogorvos, patikus, kocsmáros. Ez utóbbi foglalkozás révén megszedte magát, de eladta a fogadót és Missouriba költözött, hogy farmerként éljen. Nagy volt itt a prémkereskedők, vadászok, kalandorok átmenő forgalma, az Ígéret földjére igyekeztek, ahol mesés gazdagság várta a bátrakat. Sutter minden vagyonát pénzzé teszi, és elindul ő is arrafelé. 1838-ban már ismét szegény és magányos, de legalább földrajzi tekintetben kicsit közelebb az Ígéret földjéhez. A halászfalu, ahová megérkezik, az ott letelepült Ferenc-rendi misszióstelepről elnevezett San Francisco. Sutter akkor már önkinevezett tábornok, felismeri a termékeny és kihasználható, olcsó és elhanyagolt mezőgazdasági területek nyújtotta lehetőséget, letelepedik és új kolóniát alapít – régi hazájára emlékezve – Új Helvécia néven. Hihetetlen szerencséje van az óriási gabonaterméssel. Öntözőcsatornákat, malmokat épít, gyümölcsfákat ültet és nemesít, és ezzel megveti alapjait a mindmáig híres kaliforniai gyümölcstermesztésnek. Mesésen gazdag lesz: Párizsból hozat zongorát, s New Yorkból egy gőzgépet az erre a célra épített szekérrel, amit hatvan bivaly vontat… A csend és nyugalom azonban nincs beleírva a sorskönyvébe. 1848-ban az egyik fűrésztelep munkása sárga fémet talál a homokban, amiről azt állítja, hogy arany. Sutter elkezdi szitáltatni a homokot, és mindenkit titoktartásra kér, amikor megerősítheti a hírt: valóban aranyat találtak. Ám a titok csupán nyolc napig titok, mert az egyik asszony elújságolja valakinek, és ad is neki mutatóba néhány aranyszemcsét. Még aznap éjjel kitör az aranyláz: a gondozók otthagyják a csordákat, s az éhes bivalyok kirontva a karámokból, letapossák a termést. A pusztításba napok alatt beszáll a média is: távírók továbbítják az aranyhírt, újságok cikkeznek róla, s rövidesen ezrével érkeznek ide az emberek mindent letarolva, felélve, ami útjukba kerül. Sutter földjét, birtokait irányíthatatlan embertömegek árasztják el, s ő 1850-ben a bírósághoz fordul követelésével: ő a jogos tulajdonosa a földnek, amin San Francisco városa épül szédületes gyorsasággal napról napra. A perben öt év múlva mondanak ítéletet, amely szerint Kalifornia legmagasabb rangú jogi képviselője elismeri és bírói döntésben hitelesíti Sutter igazát. Ám ezt az igazat már nem lehet érvényesíteni: a felháborodott emberek felgyújtják a törvényszéket, meglincselik a bírót és betörnek Sutter házába, ahol egyik fiát meggyilkolják, másik félelmében agyonlövi magát, a harmadik elmenekül ugyan, de menekülés közben vízbe fullad, Sutter földjeit felperzselik… Sutter Washingtonba megy fellebbezni, de már senki sem veszi komolyan, szóba sem állnak vele, mert őrültnek tartják. Huszonöt év múlva, 1880-ban koldusként hal meg a kongresszus lépcsőjén. Az öreg koldus zsebében a rendőrség hiteles okmányt talál, ami szerint törvény biztosítja a jogát San Francisco városának földjére. Sutter legendás életét Cendrars, a svájci születésű jeles francia író írta meg Az arany című regényében. Cendrars maga is legendásan kalandvágyó, nyughatatlan ember volt: 1902-ben tizenéves kamaszként megszökött hazulról, hogy bejárja Oroszországot, valamint a Távol-Keletet, húszévesen a párizsi művészvilág bohémje; életében volt cirkuszi zsonglőr, istállófiú, mezőgazdasági munkásként traktorista Kanadában, csavargó, idegenlégiós, könyvkiadó Párizsban, majd filmes. Dokumentumfilmeket forgatott Afrikában, élt Brazíliában, haditudósítóként járta a második világháború frontjait, írt filmforgatókönyveket, verseket, regényeket, önéletrajzokat. …de hát mi fér bele két életből a fenti néhány sorba!? Kozma Mária