…rázott baba, a szakirodalomban shaken baby. A jelenséggel hivatalosan a National Center on Shaken Baby Syndrome szervezet foglalkozik. A statisztikai felmérések szerint a megrázott csecsemő szindróma a leggyakoribb halálok a traumás fejsérülések között, az Egyesült Államokban évente 1200–1400 gyerek agyrázkódásáért, illetve haláláért felelős. Itthoni tájainkon a köztudatban agressziónak számít, ha a szülő vagy a dada a gyermek fenekére paskol, vagy egy amúgy jelképes taslit ad a kicsi arcára, de ha jól megrázza az idegesítő vagy éppen szeretetre méltó csemetét, az szinte senkinek sem tűnik fel. A tanulmányok hangsúlyozzák, hogy frontális ütközéshez hasonló hatása van annak, amikor egy gyermeket erősen megráznak. Emlékszem, a 90-es évek elején mosolyogva néztem Németországban a Gyermekvédelem hatalmas bannerét a „Ne rázd a gyermeket!” felirattal, és arra gondoltam, mit ki nem találnak jó dolgukban. Hát „kitaláltak” mást is: van rázott felnőtt is, és legtöbb éppen a profi sportolók körében. Ez év márciusában a világsajtót bejárta Calvin Johnson harmincéves profi rögbijátékos nyilatkozata, szerinte minden második, harmadik játékban valaki legalább egy enyhe agyrázkódást szenved a pályán, mégpedig az ütközésektől, s ezt semmilyen felszerelés, sisak nem védheti ki. Neves sportorvosok az 1980-as évektől keresik az összefüggést a korai elhalálozás, az öregkori elbutulás, a Parkinson-kór rögbizők és bokszolók körében gyakori előfordulása (leghíresebbek Muhammad Ali, Papp Laci, de sokan mások is) és az őket a meccsek közben ért kisebb-nagyobb agyrázkódások között. A brit sportorvosok tanulmányai hangsúlyozzák a kumulatív hatást, és többször is kiálltak a bokszolás betiltása mellett, persze sikertelenül. Az egyesület tulajdonképpen elismeri azt is, hogy e téren további kutatásra van szükség, mielőtt biztos következtetéseket lehetne levonni, de figyelmeztet a játékosoknál már ifjúkorban határozottan jelentkező és bizonyítható kóros személyiségváltozásra, mint az agresszivitás jelentkezése, a csökkenő koncentrációs készség, az érdeklődés és kíváncsiság fokozatos elvesztése. Ugyanakkor azt is bevallják, hogy mindezt nehéz egyenes következményként bizonyítani, ugyanis ha pl. a rögbist vagy a jégkorongozót lökés, ütés éri, a nyaka megbillen, és az erőbehatás látható jel nélkül megy keresztül az agyán. A játékos tehát anélkül szenvedhet el agyrázkódást, hogy a fejét közvetlen ütés érné. Az agyrázkódást követő agysérülés örökre fennmaradhat a trauma után – erről számolt be a Tudomány Haladásáért Amerikai Szövetség is. Ez az eredmény éppen akkor került napvilágra, amikor 4000 korábbi amerikai futballjátékos pert indított, azt állítva, hogy az Országos Futball Liga nem törődött azzal, hogy megvédje őket az agyrázkódás hosszú távú egészségügyi következményeitől. Az ütés vagy erős lökés okozta agyrázkódás miatt átmenetileg zavart szenvednek az agyi működések. Ez fizikai és érzelmi következményekkel jár, például zavartsággal, fejfájással, émelygéssel, depresszióval, alvászavarral, változékony hangulattal és amnéziával. Ráadásul, amikor már úgy tűnik, hogy elmúltak a hatások, az agy állapota még ekkor sem „tiszta” – állítja dr. Maryse Lassonde. Ő korábban a kanadai jégkorongozó-csapat olyan játékosaival foglalkozott, akik súlyos feji traumát szenvedtek el, s azt vizsgálta, hogy ennek milyen hosszú távú hatásai vannak. Eredményei szerint még évekkel az agyrázkódást követően is rendellenes az agy elektromos aktivitása, bizonyos pályák részlegesen sorvadtak. Ma sisakba szerelt érzékelőkkel, vérmintákkal követik nyomon a játékosok agyi állapotát. 2014-ben pl. 288 svéd jéghokizó közül 35-nek volt komoly agyrázkódása, három személy elvesztette az eszméletét, s csaknem mindenkinél előfordultak olyan tünetek, mint fejfájás, konfúzió, szédülés és émelygés. Az utóbbi tíz évben a kutatásokat segíti – sajnos már csak az érintettek halála után – az agy boncolása. A kö­zelmúlt leghírhedtebb orvosi esete Amerikában e témában a huszonnégy éves Owen Thomas futballsztáré. Szakvélemény szerint a játékos agyi elváltozásának (rendellenes fehérjék) egyetlen ismert oka az agyat ért ismétlődő trauma, ami vagy a lényegtelennek tartott agyrázkódások miatt alakult ki, vagy azon sok ezer ütközés miatt, ami jórészt abban az időben történt, amikor gyermeki agya még fejlődőben volt. Öngyilkossága eltompult gondolkodásának hirtelen késztetése volt, ami a betegség jellemzője. Vele szinte egy időben még hárman lettek öngyilkosok, minden látható ok nélkül, de ugyanolyan agyi elváltozások következményeként, mint ő. Kedves Olvasóm! Talán felvillan benned is néhány e gondolatok közül, amikor a lelátóról kedvenc csapatodat biztatod.  Kozma Mária