borús égbolt
Volt egyszer egy…
…sakkfigura, amit ma huszárnak neveznek. A sakk történetének kezdetét a legendák világában kell keresnünk. A hagyomány szerint a sakkjáték Indiában keletkezett: volt egyszer egy király, aki folyton csak unatkozott. Annyira unta magát, hogy végül is belebetegedett a semmittevésbe, és a semmi nem tetszik kártékony nagyképűségébe. A tanácsosok és doktorok összedugták a fejüket, hogyan is segíthetnének a szomorú királyon. Próbálkoztak mindenfélével, de aztán jött egy brahmin ezzel a különleges játékkal, amit a király annyira megkedvelt, hogy rögtön ki is gyógyult búskomorságából. A brahmin nem akármilyen matematikus lehetett, mert nagy álszerénységgel jutalmul csupán „néhány” búzaszemet kért, ami elsőre jelentéktelennek látszó fizetségnek tűnt: mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla kockáira a következő szabály szerint gondolatban rátehető: az első kockára egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem is terem a Földön. Az első ismert sakkváltozat tehát valószínűleg Indiában alakult ki, mai formájának eredete Perzsiához köthető, neve is a perzsa sah – uralkodó – szóból alakult, Európába pedig arab közvetítéssel jutott. Sportszerű gyakorlása Angliából származik, ahol 1851-ben, más források szerint 1886-ban rendezték az első nemzetközi versenyt. Magyarországon a 14–15. században már sok művelt feudális úr kedvelt foglalatossága volt. A 18. századból sokunknak eszébe jut Kempelen Farkas sakkozógépe is.
Tóth Béla Szájrul szájra (Bp.,1895) című könyve szerint a sakkjátékban a huszár műszó Csokonai Mihály nyelvújítása, a Dorottya című vígeposzának e sorából: „Ilyen menést tészen a Springer a sakkban.” Maga Csokonai a következő megjegyzést fűzi e sorhoz: „Springer német szó, magyarul ugró, egyik tiszt a sakkjátékban. A községnél [köznépnél] a neve kutya. Nem csinosabb neve volna-e lovas vagy huszár, minthogy franciául is chevalier?” A huszár műszót végül is Szén Károly, a híres magyar sakkozó honosította meg az 1850-es években. Szén Károly a Vasárnapi Újság sakkrovatát vezette, így volt módja bevezetni a köztudatba e kifejezést. A szakirodalomban ma is használatos megnevezés, a játszma leírásában H a jele. Nagyjából így lett a kutyából lovas, majd huszár.
A sakk a pszichológia és a játékelmélet tudományába is bekérezkedett: sok kutató próbálta megfejteni, hogyan képesek egyes emberek kivételes helyzetfelismeréssel egyetlen pillantásra rögtön eligazodni a táblán, illetőleg mindjárt látni az adott játszma, a lépések múltját és jövőjét. A kutatók szerint ez nem mindig magyarázható a különleges emlékezőtehetséggel és gyakorlattal, azzal ugyanis, hogy „látják” az összes előző és jövőbeni lépést, a „nagyok” pedig a sakk történetében ismert és híres játékokat betéve tudják, ezért valójában számukra nincs is olyan helyzet, aminek lehetőségét ne vennék számításba. Nagyon leegyszerűsítve: ha csak ennyiből állna a játék – állítják a pszichológusok –, akkor elmeedzésnél nem lenne egyéb. A sakkozó elmét a köztudatban olykor a rideg, érzelemmentes, mindent kiszámító gondolkodással azonosítják. A lélektanászok azonban azt bizonygatják, hogy világhíres sakkbajnokok a tudás mellett éppen hogy „pszichológiával” (is) győztek. Hát… azért nem biztos, hogy ez egyben érzelmi többletre is utal, jelenthet újra csak „számítást” és előrelátást, azaz ismeretet egy másik tudományban.
A sakk-huszár a matematikában is jelen van. A leírások szerint olyan feladványok is lázban tartottak tudós embereket, mint például az, hogy végig lehet-e úgy menni egy huszárral mind a hatvannégy mezőn, hogy egy mezőre csak egyszer léphet rá. Ez a feladat huszárvándorlás-feladvány néven vált ismertté. Kedves Olvasóm! Fogalmam sincs, hogy ezt megoldották-e. Te tudod?
Kozma Mária
.jpg)
