…szenzáció. Kedves Olvasóm! Szenzáció mindig van, sőt egyre több és egyre szerteágazóbb. A „volt” azért indokolt, mert sok-sok szenzációs felfedezésről, hírről, úgynevezett szemtanúk beszámolóiról és hasonlókról utóbb kiderül, hogy nem egyebek hírlapi kacsánál. A hírlapi kacsa elnevezésének eredetét annyian és annyiféleképpen magyarázták, hogy már-már ez is kimeríti a „kacsa” fogalmát. Az egyik szerint a nagyotmondás világhírű hősének, Münchhausen bárónak tulajdonítható, aki zsinegre erősített egyetlen kenyérdarabkával tizenkét kacsát fogott ki a tóból – szép sorban a zsinegre fűzték magukat. Másik magyarázat a német Ente – kacsa – szó jelentésmódosulása: a 19. században bírósági zsargon volt a latin non testatum – nem ellenőrzött – adat megjelölése rövidítve n. t.-vel, ami kiejtve Ente. Fogtam néhány százévesnél öregebb, ártatlan kacsát és zsinegre fűztem: „Az indusok között van egy nemzetség, melynek tagjai ifjú korukban megőszülnek, de öregségükben hajuk ismét megfeketül.” (Vasárnapi Újság, 1859. június 19.) „Franciaországban újabb idő óta tizennyolc helységben a villámhárítót szalmából készítik, s tapasztalás után azt állítják, hogy egy oly erejű villám, mely képes az ökröt agyonütni, egy szalmaszál által elvezethető.” (Vasárnapi Újság, 1859. június 26.) „Sziámi nevető majom. Tonkin felé egy nagyon veszedelmes majom van, mely, ha az erdőben embert talál, karon fogja, egész erejéből meglehetősen sokáig nevet, s aztán a szerencsétlen utazót megfojtja. Midőn erdőben kell járniok, a lakosok két bambusznád botot visznek magukkal, s mihelyt a majom megjelenik, az ember legottan két karját a nádbot üregébe dugja. A majom szokása szerint az ember karját, vagyis inkább a bambusznádat, mely azt fedi, megragadja; az ember lassan kihúzza karját a nádból, anélkül, hogy a majom észrevegye s egy tőrrel a majmot átdöfi. Ez nem bajos, mert a majom béhunyja szemeit, midőn nevet.” (Hon és Külföld, 1845. július 1.) „Megbűvölt gyermek. Egy amerikai lap múlt július 12-én következő rendkívüli, mondhatni páratlan esetet közöl, komolyan állítva annak valóságát. A Csendes Tenger közelében Copperas-öböl mellett egy Irlandból kivándorolt O’Mara nevű embernek mintegy tizenhárom éves, nagyon gyenge testalkatú leánykája volt, ki naponta bizonyos órában eltűnt a házból és mindenkor nagyon éhesen tért vissza, holott soha nem távozott egy jókora darab írósvajas kenyér nélkül. Az apa titkon rálesett kis leányára. A gyermek sietve iparkodott az öböl felé, leült egy helyen és mozdulatlan maradt vajas kenyerével kis ideig, midőn a lesben álló atya rémülettel vette észre, hogy egy két és fél láb hosszú, fekete kígyó hirtelen ott termett s fejét a kislány ölébe tette, és az falatonként adogatta a vajas kenyeret szájába. Az apa nem mert mozdulni, nehogy megriasztva, gyermekén álljon bosszút az undok állat. Az apa legközelebb töltött fegyverrel állott lesben, s amint a leányka előbbi helyére telepedett, a közelgő kígyót úgy főbe lőtte, hogy az irtózatos kanyargások között nemsokára megszűnt élni. Ugyanazon pillanatban a gyermek is iszonyú görcsös vonaglásokba esett, melyek mindenképp hasonlók valának a meglőtt fekete kígyóéihoz, és ugyanazon pillanatban, midőn a kígyó megszűnt élni, a szerencsétlen gyermek is kiadta lelkét.” (Vasárnapi Újság, 1854. október 8.) Hogy ezek a non testatum szenzációk hazugságok?! Vigasztalásul mondom, hogy állítólag a föld minden élőlénye hazudik valamiképp, még az állatok is a házőrző eb megtévesztő, támadó ugatásától (amelyik kutya ugat, nem harap, állítja a magyar közmondás – megmondom őszintén, olykor nehéz döntés, minek higgyen az ember: a kutyának vagy a népi bölcsességnek) a más élőlényeket utánzó mimikriig, a tüskét növesztő ártatlan rózsától a húsevő liliomig – na és persze az ember, aki ez is, az is, több is, kevesebb is, aki szavakba is önti – az életben maradásért. Olykor eltűnődöm, milyen nehéz is volt újságot írni ama régi időkben: internetes sztráda és telefon nélkül, amúgy gyalogosan felkutatni híreket, eseményeket, érdekességeket, amik vonzzák az olvasót. Kedves Olvasóm! Nevess, de gondolj ama régi újdondászra, akinek a hírlapi kacsa betévő falattá változott. És ma? Kozma Mária