Volt egyszer egy…
…szerzői szerepjátszás. Ennek lényege: kezdetben az író bevallja, hogy a szóban forgó írás nem az ő alkotása, hanem találta padláson, pincében, máshol. Én is így jártam. De tényleg! Időtől megsárgult lapok stb. Hosszú ideig kínlódtam az aláírás kibetűzésével, míg kedves újságíró barátom (S. I.) megmagyarázhatatlan intuícióval rögtön kiolvasta: Régimarika. Így hát közzéteszem Régimarika írásait, remélve, hogy felfedez bennünket egy szappanopera-író.
Régimarika: Első
A csok et csok nevű csokoládégyárban mindenki mindenkinek rokona, barátja és ellensége. Ezt titokban tartották azok, akik tudták, akik pedig nem ismerték a titkot, nem beszéltek róla. Volt egy finom viselkedésű munkás, akiről lerítt az előkelő származás elitje, pl. mindig megtörülte a száját szalvétával, akkor is, ha nem volt törülnivalója. Ötletelt a csok et csok tulajdonosának (de az nem hallgatta meg, mert irigyelte, hogy a munkás két centivel magasabb), hogy készítsenek újmódi chilis csokoládét és chilis-csokoládés marharagu-konzervet, aminek ő tudta a receptjét, aminek őseredetije tulajdonképpen a széfben is ott volt, csak azt senki nem tudta kinyitni. Neki az édesanyja tanította meg zsenge gyermekkorában esti mese helyett. A receptet a dédi hozta magával Mexikóból, mert indián volt, el is készítette akkortájt, de sem a nép, sem a tehenek nem voltak még felkészülve rá, így csődbe ment. A mostani tulaj azt állította, hogy Mexikóban nem is ismerik a chilis csokoládét és a tehenek léte is kérdéses, és mindenki szenvedett ezért. Ezenkívül aljasul megakadályozta az internet-hozzáférést, így a faluban senkinek sem volt okostelefonja.
Akkor érkezett a titokzatos öregember sárga esőköpenyben, mert vihar volt. A vihar miatt járhatatlanokká váltak a tehenekhez vezető utak a hegyekben, és nem volt tej a csokoládéhoz. Az öreg szóba állt a tulajjal, aki elpanaszolta, hogy nincs tej, de szerez tejport, ám az öreg beszélt a tejporgyár tulajdonosával, hogy ne adjon, mert tudta, hogy úgysem adna, mert a tulaj elvált felesége volt és így állt bosszút. Az öreg összebarátkozott a finom viselkedésű munkással is, rögtön megértették egymást, de ez nem csoda, mert lehetett sejteni, hogy apa és fia. Az öreg könnyek közt mesélte, hogy régen volt szerelmét keresi a faluban. A szomorú történet összehozta őket és nagy bizalmat keltett egymásban.
Mindeközben egy gyönyörű leányforma teremtmény is feltűnt a faluban és találkozott a fiúval és mindketten szerelembe estek, mert a vihar elől behúzódtak egy szalmakazalba, ahol csak ketten voltak. A csok et csok tulaja aztán meg akarta erőszakolni a lányt, de az öreg megmentette és miközben sárga esőköpenye alá rejtette, elárulta neki, hogy ő nevelte fel, mert egy folyóparton talált rá még csecsemőkorában, de elküldte iskolákba és rég nem találkoztak. Ők ketten napsütésben tértek vissza a faluba teherautóval, munkások is jöttek velük, akik antennát szereltek a hegytetőre, attól lett térerő és sokan okostelefont vásároltak.
A tehenek közül előkerült egy öreg néne is, akiről kiderült, hogy nem is olyan nagyon öreg, csak álcázta magát és ő az igazi tulajdonosa a csok et csoknak, egyébként, mellékesen a finom viselkedésű munkás édesanyja és a sárga esőköpenyes öreg régi szerelme. Eddig azért nem tudtunk róla, mert türelmesen várta, hogy a sorsa jobbra forduljon. Azon nyomban elővette a széf kulcsát is, amit húsz éve a nyakában hordott, de ez sohasem akadályozta őt a tehenek fejésében. Mivel az öreg sárga esőköpenyének minden zsebe chilivel volt tele, tüstént meg is kezdték a chilis csokoládé gyártását, sőt néhány chilis-csokoládés tehénragut is készítettek. Ez nagyon sok sikert hozott, az internet pedig boldoggá tette a falut. A lány édesanyja nem került elő, mert a folyóparton belehalt a szülésbe, de mivel a lány gyorsan férjhez ment a csok et csok régi-új tulajdonosának fiához, ő is boldog lett. Rögvest kiderült az is, hogy a csok et csok tegnapi tulajdonosa és a finom viselkedésű munkás féltestvérek.
Régimarika megjegyzése a lap alján: Írásomat elküldtem a kabelek.teve.irok kukac stb. címre. Hamar válaszoltak: „kedves ur holgy! on dill-et-ans vagy stilusp-arodiat ir nep-enek?” Erre nem tudtam mit mondani. Elsáncoltam magam és ontom az ötleteket írói világomban.
Kozma Mária