…orvosság, amit a régi orvosságos könyvek iszákos időkre ajánlottak. Az ünnepek sajnos iszákos időknek számítanak. Már elképzelni is lehetetlen egy sör, bor, pálinka nélküli ünnepi ebédet, vacsorát. De sebaj! Vegyük csak elő íziben (persze csak elméletben, mert a valóságban könyvritkaság, tulajdonképpen csak a második, bővített kiadása ismeretes 1803-ból) a szegedi tudákos Néma Mester könyvét, amely „írattatott S. E. által a magyar nemzetnek javára” s amelyből hasznos házi patikát tanulhatunk. Az iszákosság gyógyszere a következő: „A tengeri nyúlnak [ez talán az algaevő meztelen csiga, ma akváriumok kedvenc, víztisztító lakója] – ez légyen bak, ha férfinak akarod adni, ha pedig asszonynak, nőstény – vedd vérét, megszárasztván és öszvetörvén borban add innya.” Ha ez nem használna, vagy pedig tengeri nyúl éppen nincs kéznél, akkor „a fecskének vedd ki mind a bélit, gyomrát és a többit, aszald meg, törd porrá és add innya borban”. A bor mennyisége nincs feltüntetve, lehet, hogy maga a bor az orvosság a kutyaharapást szőrivel gyógyítás elve alapján?! Ez annál is inkább valószínű, mert a bor sokoldalú gyógyszer: a borban áztatott kenyér „bő vért apaszt a véle rendkívül élőknek” – ha jól értem, ha sok bort ittál és ettől bővérű, vérmes lettél, olyan, aki nehezen tud már uralkodni az indulatain, akkor egyél borban áztatott kenyeret, hogy csökkentsd vérmes heveskedéseidet. Télen fázás ellen nem meginni kell a bort, hanem: „Minden reggel mossad a lábaidat jó erős égett borral, a kapcákon alul papirossal takard bé a lábaidat, tölthetsz a csizmádba is valamely kevés égett bort: nagyon elveszi a hideget és annak erejét.” Ha ez a lábfürdő nem használt és mégiscsak megfázott és náthás lett az ember, a Néma Mester nem szűkölködik a jó tanácsban: „Két-három fő fokhagymának a gerézdeit megtisztítván, törd öszve óhájjal, talpaidat és sarkaidat azzal kenjed tűz előtt, hogy béigya jól.” A szegedi tudákos Néma Mester szinte csodálattal övezi a fokhagyma orvosságos értékét. Náthát, iszákosságot… mindent lehetett gyógyítani vele, még a gyávaságot is: „Régi magyar vitéz eleink mindenkor nagyra becsülték a fokhagymát, kivált azért, hogy a vitézeket bátrabbá tenné és a részegséget tartóztatná.” Végezetül, mivel sör-, bor-, pálinkaivó napok elé nézünk, álljanak itt példaképnek Kriza János tréfás intelmei, amelyeket 1842-ben közölt a Mentorban: „A tizenkét égi jegy mértékletességet prédikál: Vízöntő: A nap vízöntő jegybe lépik át; így vízivásra fényes példát ád. Halak: Nincs széles e világon jobb ital; szép tiszta víznél, úgy kiált a hal. Kos: Nem kell a kosnak égett bor; mégis be friss, erős, vidor. Bika: Nagy méltósággal bőgi a bika: víz minden kortyaink legjobbika. Ikrek: Virulnak ikrek anya lágy ölén; édes tej és forrásvíz erején. Rák: A részegekhez fenn kiált a rák: víz aquavita, bizton ezt igyák. Oroszlán: Oroszlán, állatok dicső királya; vizet dicsér, bort és sert utálja. Szűz: Tüzes, testében ép, bájjal mosolyog a szűz: víz, víz a bájital, melyből ered a tűz. Mérleg: Ha italok becsét jó mérleggel mérjük; kétségkívül a vizet legjobbnak ismerjük. Skorpió: A bor podagrát szül, mely szúr, mint skorpió; s díjul vízkórságot nyer a víz-nem-ivó. Nyilas: Nyilas jól tudja, célt csak úgy talál; ha vízivásnál rendületlen áll; ha mámor fogja el szemét s eszit; bármelly ügyes kezével célt veszít. Bak: Vad szirteken vígan szökell a bak; s erőt s rugalmat ad hüves patak. Az ép erő teljében vígan zeng és lejt, Vizet ki móddal inni nem felejt, S ha olykor habzik is bor kelyhében, nem árt, Csak mértékletlenség okoz mindenben kárt.” Kozma Mária