… polihisztor: Kisszántói Pethe Ferenc (Büdszentmihály, 1762 – Szilágysomlyó, 1832). Közszájon forgott híres mondása, hogy az ember a számtan, mértan és természetrajz tudása nélkül csak „vér által mozgó eszköz”. Mezőgazdasági, növénybiológiai, matematikai, szociális, nyomdászati, szak- és közírói, nyelvújítói munkásságával, tanárkodásával (természetrajz, matematika, mezőgazdaság, építészet, rajz), kutatásaival, reformjaival és vállalkozásaival messze megelőzte korát, talán ez az oka, hogy csaknem mindenbe belebukott, pedig újításait azóta is használjuk: az általa kidolgozott tízszakaszos vetésforgó, szélmalmok meghonosítása, ipari növények, valamint a „vörös arany” – a sáfrány – nagybani termesztése, nyelvújítása (kb. 200 új szó megteremtése, köztük a matematika és gazdaságtudomány nyelvének magyarítása), nyomdaalapítás (Utrechtben tanulta a nyomdászatot, ahol kiadta a Károli Gáspár fordította Bibliát 11 000 példányban), újságírás (1796-ban Bécsben kiadja és szerkeszti az első magyar nyelvű gazdasági lapot: Gazdaságot Tzélzó Újság, 1797-től Vizsgálódó Magyar Gazda). Semmilyen munkától nem riadt vissza, hiszen annyi mindenhez értett. Még kocsmáros is volt Kolozsváron, amikor a mostoha körülmények más megélhetést nem kínáltak. Nyomdaalapítási és lapindítási tervekkel foglalkozva, a szükséges anyagiak előteremtése céljából – protestáns és tudós létére – beállt dolgozni a katolikus plébánia kocsmájába. Nyomdáját a Farkas utcában állította fel, politikai lapját 1827 decemberében Hazai Híradó – később Erdélyi Híradó – címen indította, ennek melléklete a Nemzeti Társalkodó. Főműve a Pallérozott mezei gazdaság. Egyik legfontosabb és legkülönlegesebb munkája a Természet-história és mesterségtudomány című, háromkötetesre tervezett tankönyv, aminek csak első kötete jelent meg. Ez a korabeli tudományos ismeretekkel az állatokat mutatja be, de első része egyfajta természettudományos filozófia, egyben kultúrhistória, a múltból átsejlő tudományfelfogás és mindenkor gondolkodásra késztető világszemlélet. Olvasmányosak és szórakoztatóak az állatleírásai. A komondort például igazi magyar kutyának, sőt úgy általában is a kutyák vezérének nevezi, amely nevet a komondor a megjelenésével érdemelte ki. A Hazai Tudósítások 1816. júliusi számában bukkantam rá Pethe Ferenc A könyvírókhoz s kiadókhoz a két magyar hazában című írására. Ez tulajdonképpen egy felhívás a címzettekhez, melyben a szerző arról tudósít, hogy egy gyűjtőraktárt – „lerakó boltot” – akar működtetni Pesten az Ürményi-házban, ahol „a jószágnak se tűz, se víz, se nedvesség nem árthat… valakinek a fennemlített tudósok között tetszik, küldhet hozzám, jó gondviselés és szoros számadás alá annyi új könyvet, amennyit akar”. A lerakó bolt azért szükséges, mert „a nagy fáradsággal és költséggel nyomtatott új könyvek sokszor olyan kezekbe is kerültek gondviselés végett, amelyekből azoknak maradványai vagy félig-meddig elrothadva, vagy szemét módjára fordultak vissza a gondatlan és rossz szívű biztosok kezeiből”. Rendkívül érdekesnek tartom, hogy Pethe a raktározás, eladás mellett a reklámra is gondol: tudósításokat ígér az új könyvekről a magyar és a magyarországi német újságokban, valamint a négy országos nagyvásárra nyomtatott listákat – szórólapok! „Kívánok az eladott könyveknek árából 100 forinttól 5-öt, az el nem kelteknek a becsiből 100 forinttól 2 forint 30 krajcárt egy esztendőre.” Ez volt az első kísérlet Magyarhonban a szervezett könyvterjesztésre. Végezetül átnéztem Szily Kálmán A magyar nyelvújítás szótárát (1902) Pethe Ferenc szóalkotásait keresve. Néhányat felsorolok: együttható, fok, hányados, párhuzamos, tizedes (mat.), szabott ár, kötlevél, váltó (gazd. tud.), közbirtokos, közhasznú, magtár, páros, pincér, szélütés, szükségtelen, erjed („a fermentációt közönségesen aligha ki lehet jobban fejezni, mint erjedzés”), szusz („a hideglelést a szusszáról megtudhatod”). Beszélünk a szavaival, a nyomdokain haladunk, még ha a nevét nem is ismerjük. És sajnos, hogy csak utólag, de bizton elmondhatjuk róla, hogy semmibe sem bukott bele, amihez hozzákezdett. Kozma Mária