„Visszatér” a költségelosztó
Több mint két évvel ezelőtt, pontosabban 2014. augusztus 1-jén jelent meg az energetikai hatékonyságra vonatkozó, 2014/121-es törvény. Egy nagyszabású és számos területet felölelő törvényről van szó, amely mindenekelőtt arra hivatott, hogy megteremtse a törvényes keretét a hazai energiahatékonysági politika célkitűzéseinek a megvalósítása érdekében. Mindezt olyképpen, hogy 2020-ig országos szinten 2014-hez viszonyítva 19 százalékkal csökkenhessen az energiafogyasztás.
A törvény előírásainak gyakorlatba ültetésére fokozatosan kerül sor, s e tekintetben megszabtak határidőket is. A lakossági energia mindenekelőtt a hőenergia (beleértve a meleg vizet is) fogyasztása tekintetében is tartalmaz rendelkezéseket a törvény, mármint a távfűtés összefüggésében. Tételesen arról van szó, hogy mindazon többlakásos ingatlanok esetében, amelyek rá vannak csatlakoztatva a távfűtési hálózatra 2016. december 31-ig kötelező a mérőműszerek beszerelése. Ez azért, hogy egyénileg követhető, mérhető legyen a fűtésre és a meleg vízre elfogyasztott energia mennyisége. Következésképpen 2017. január 1-jétől rendelkezni kell a mérési feltételekkel.
Alternatív lehetőség
A törvény úgy rendelkezik, hogy amennyiben technikai szempontból nem lehetséges vagy pénzügyi szempontból nem bizonyul hatékonynak az egyéni mérőműszerek használata, akkor azokat kötelező módon hőelosztó, pontosabban költségelosztó eszközökkel, repartitorokkal kell ellátni. Ezek felszerelendők minden egyes fűtőtestre. Ebben az összefüggésben megemlítendő az is, hogy a közművi szolgáltatásokra vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2006/51-es törvény értelmében amennyiben egy lakosztály rácsatlakoztatott a távfűtésre és nem rendelkezik egyéni mérőműszerrel, vagy minden egyes fűtőtestre felszerelt repartitorral, akkor 2017. január 1-jétől 500 lejtől 1000 lejig terjedő bírság róható ki. Visszatérve a 2014/121-es törvény előírásaira, a szakhatósági illetékesek szerint a tulajdonosi egyesületekre hárul, hogy rábírják a lakástulajdonosokat a repartitorok felszerelésére. Esetenként visszaszerelésére, hisz volt egy olyan időszak, amikor azok teret hódítottak, de a különböző nézeteltérések és viszályok okán az ország számos településén azok használatáról „lemondtak”. Az utóbbi időben alternatív és előnyös megoldásnak bizonyult, hogy a távfűtéses tömbházakban a függőleges elosztási rendszerről áttértek a vízszintesre. Technikai szempontból ez nem jelent különösebb problémát, viszont bizonyos költségeket jelent a lakástulajdonosok számára, még akkor is, ha a hálózat átalakításának költségeit átvállalják a szolgáltatók, illetve a helyi költségvetés. Székelyudvarhely esetében az elosztási hálózat átalakítása tekintetében sikerült előbbre lépni, a megyeszékhelyen viszont még a kezdet kezdeténél tartanak.
Hecser Zoltán