Végvár

HN-információ
Gyimesbükk a Székelyföld, az erdélyi magyarság végvára. Az ezeréves határon áll a magyarok által Rákóczi-várként ismert, a románok által Mária Terézia váraként emlegetett őrtorony. Hosszú évtizedek, talán századok óta romos az építmény, ugyanis időközben funkcióját vesztette, a katonai, harcászati eszközök és technikák fejlődésével megszűnt jelentősége, szerepe, rendeltetése. No meg a határvonalat sorozatosan átszelő frontvonalak, a fegyveres összetűzések is megtették a maguk romboló hatását, mint ahogy hozzájárultak a romboláshoz békeidőkben a közelben lakók, akik építőanyagként hasznosították az erődítmény köveit. A jelek szerint remény van arra, hogy az erődítmény újra állni fog. Új rendeltetést kap, ugyanis az ezeréves határ jó pár száz kilométeres körzetében nincs védelemre szoruló országhatár, sőt a védelemre nem szoruló megyehatár is pár tíz kilométerre nyugatra költözött – jobban mondva költöztették –, de a hajdani határvonal ma is határként működik: itt húzódik a keleti és a nyugati kereszténység és az azokon alapuló kultúrák törésvonala – Keöpeczi Sebestyén József megfogalmazása szerint a nyugati keresztény kultúrára épült Európa keleti határa; itt van a nyelvi határ; s itt húzódik a keleti és a nyugati mentalitás, gondolkodásmód közötti válaszvonal. Az újjáépítés kezdeményezője, lelke, mozgatórugója Deáky András nyugalmazott tanár, iskolaigazgató. Ez nem az első nagy léptékű kezdeményezése annak a pedagógusnak, aki – József Attilát parafrazálva – egész népét tanítja, nem középiskolás fokon. A rendszerváltásig tette a dolgát, őrizve a hamu alatt a magyar nyelv parazsát. A rendszerváltás után a magyar nyelvű oktatás újraindítását, a magyar intézmények újralétesítését harcolta ki, valósította meg, hosszú ideig önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül terjesztette lapunkat a régiótól elcsatolt csíki településen. Emlékhelyeket őrzött és jelölt meg, újra belopva a magyar köztudatba, a nemzet hőseinek emlékének ápolását kezdeményezte. Elkötelezett helyi munkatársaival és a magyar nyelvterület valamennyi szegletében élő lelkes támogatók segítségével emlékhellyé és forgalmas vasúti múzeummá alakította a hajdanán legkeletibb fekvésű magyar vasúti őrházat, s a kontumáci kápolna búcsúünnepe beépült a pünkösdi zarándoklatra érkező búcsúsok programjába. S emellett kitartással és következetességgel megépítette vendéglátó vállalkozását, amely révén a pihenés és kikapcsolódás mellett tömény történelemleckét ad vendégeinek. A romantika korában számos középkori, korábban védelmi célokat szolgáló kastélyt, várat építettek újra, vagy építettek újonnan a tehetősebbek, a lovagi romantikát ötvözve koruk igényeivel, múltat és jelent elegyítve. Manapság is építenek újra várakat, számomra eddig a legnagyobb élményt a Duna déli partján magasodó Galambóc vára nyújtotta. Meggyőződésem azonban, hogy hamarosan a gyimesi vár lesz a kedvencem. Ezért is szorítok Deáky tanár úrnak, kívánva, hogy újjáépítse végvárunkat. Sarány István


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!