Lassan nem telik úgy el hét, hogy ne jönne össze legalább egy autóbaleset a városban, a környéken. Itt Udvarhelyszéken csak az elmúlt időszakban több súlyos közúti eseményről is szóltak a hírek, a tegnap két halálos kimenetelű is történt. Elkezdtem statisztikákat keresni a témában. Kiderült, hogy Románia évek óta vezeti az Európai Unió országai között a baleseti statisztikákat. Az elmúlt esztendőben 27 000 elhalálozással vagy súlyos sérüléssel járó balesetet jegyeztek, ez 3000-rel több, mint a megelőző évben. 1900 ember halt meg az utakon vagy a tragikus esemény után a kórházakban. Miközben az EU-átlag egymillió lakosra 50 halott egy évben, Romániában ennek majdnem duplája, 97 haláleset következik be. Ez azt jelenti, hogy naponta 5 ember távozik az élők közül közúti baleset következtében! Számunkra derűlátóbb statisztikákat is találunk a világhálón: ebből a szempontból (is) általában sereghajtók vagyunk az ország megyéi között, Suceava vagy Vâlcea megyében jóval súlyosabb a helyzet. Végül kutakodásom során fény derült arra is, hogy az okok között nem a fáradtság vezet, hanem a túlzott sebesség és a közlekedési szabályok be nem tartása. És ami a legszomorúbb: a legtöbb tavalyi súlyos balesetet 22–26 év közötti sofőrök okozták! Erre közeli példánk is van, a 13A országút Szejkefürdőn át vezető szakaszán elég gyakoriak a kisebb-nagyobb balesetek, legutóbb egy 18 éves autóvezető sodródott át a másik sávra – az időjárási viszonyoknak nem megfelelő sebesség miatt –, ahol ütközött a szembejövő, szabályosan közlekedő autóval. Az „eredmény”: súlyos sérültek, tetemes anyagi kár. Vagy bizonyára jól emlékszünk a kissé távolabb, Beszterce-Naszód megyében pünkösdkor megtörtént tragédiára, amikor a fiatal lány vezette járművet elsodorta a vonat. Lehet, hogy naiv vagyok, de azon törtem a fejem, hogy ennyi év fekete statisztika, ennyi tragédia után miért nem történik már valami? Valami gyors intézkedés, országos kampány, akció, a sofőriskola szervezési, módszertani kereteinek, a vizsga lebonyolításának, követelményeinek radikális megváltoztatása? Könyörgöm, emberéletekről, fiatalokról van szó! Persze, mindenki kapásból rávágja: ha nem ilyenek lennének a közlekedési viszonyok, ha lennének autópályáink bőven, ha az utakon furikázó autók mintegy felének ne lenne súlyos műszaki problémája, akkor nem lenne ennyi száguldozó, türelmetlen sofőr és baleset. De mégis furcsa, hogy friss jogosítványos fiatal, aki nemrég magolta be a KRESZ-t, elemi hibát követ el és magával visz még néhány embert a másvilágra. Minimum furcsa az is, amikor már a stoptáblát, a jelzőlámpa pirosát sem vesszük figyelembe. És sorolhatnánk a döbbenetes példákat. Mindez nem magyarázható sem a gödrös, keskeny utakkal, sem a sietséggel. A probléma sokkal mélyebben van. És épp ezt az elfogulatlan, de nagyon mélyreható vizsgálatot és az annak nyomán – gyorsan! – kidolgozott stratégiát, akciótervet hiányolom, ami rövid időn belül pozitív eredményeket produkálhatna. Ami biztonságosabbá tenné a közúti közlekedést, és megmentene jó néhány emberéletet. Nem vagyok közlekedési szakértő. Sőt, sofőr sem. Viszont azt tudom, hogy kívülről várni a megoldást lehet, de addig, amíg megjön, nekünk, a közlekedés résztvevőinek kellene kezünkbe vennünk a sorsunkat. Ezért amikor volánhoz ülnek Önök, akik jogosítvánnyal rendelkeznek, kérem, egy másodpercig álljanak meg, és mondják végig magukban ezeket a mondatokat, mint egy imát: semmi nem lehet olyan sietős, hogy az életemet kockáztassam. A másik autóban lehet, hogy kisgyerek ül vagy egy édesanya, aki a munkából vezet haza. Valakik várnak rám, várnak rá. Várnak ránk, de nem ott fent a mennyben, hanem itt lent a földön. Épségben akarnak viszontlátni minket. Figyelmesebb leszek, mert rajtam is múlik, hogy baj nélkül célhoz érünk-e. Mindannyian.