Rég történt. A legvitézebb huszár, Simonyi óbester börtönben végezte, igaz, csak 1831 áprilisától a következő év augusztusának végéig bírta ki a fogva tartást. 1771-ben Nagykátán született Simon mészáros József nevű fia, az összes iskolák réme, rettegett bandavezére. Katonai pályáját mint közhuszár kezdte 16 évesen és a lipcsei csata idején lett ezredes, de addig végigjárta a ranglétra minden fokozatát, amit vitézségével ért el a nincstelen iparos gyerek. A csata végeztével „katonás” maradt, kivégeztetett két szökött huszárt, ezzel kegyvesztett lett. Jókai szerint Simonyi óbester eltávozást engedélyezett egyik katonájának, és becsületszavát adta, ha időre nem tér vissza alakulatához, agyonlöveti. A katona késett, Simonyi betartotta adott szavát, és ez dicstelen végét jelentette a „legvitézebb huszárnak”. Ferenczes István méltatása a Székelyföld májusi számában Székely János „A nyugati hadtest” c. kisregényéről hézagpótló írás. Megkerestem könyvtáramban az 1979-ben megjelent kemény táblájú könyvecskét és tanultam belőle. Az öt történet mindegyike remekmű, ajánlom azoknak is, akik kimaradtak a hajdan kötelező pár hónapos, éves katonáskodásból. Az Emberbarátok cselekménye egyszerű, a katonaszökevényt halálra ítélik és elrettentő példaként saját bajtársai kellene agyonlőjék. A kivégzőosztag megtagadja a parancsot, és Cs. hadnagy tudja, hogy századában senki sem vállalkozna barátjuk, falustársuk kivégzésére, ezért saját kezűleg végzi ki az elítéltet, hogy századának megtizedelését elkerülje. Kiút nincs, „körös-körül elitcsapatok, csendőrök, németek (=az önzetlen szövetségesek) őrzik a kárpáti hágót”. („Cs. Miska nem volt hivatásos, még csak katona sem volt, hanem tanár, ráadásul humanista, …így vált azután háborús bűnös belőle”.) A történethez hozzátartozik, hogy Cseke tanár úr itthon önként vallotta be bűnét, börtönbüntetése letelte után pár évre meg is halt. Egy tanár, aki azért ölt, hogy a többieket megmentse. Még van egy nagy tanulsága a kisregénynek, és nem más fogalmazza meg, mint Székely Jánoska, aki 13 évesen lett a marosvásárhelyi hadapródiskola diákja: „A hadsereg: engedetlenségre hajlamos egyének olyan különös szervezete, amely fegyverrel kényszeríti engedelmességre magamagát”. És végül egy friss történet, egykori film szerint: ütközet békében. „Hatalmas pityókaszedési kampány”, jelszó: minél több burgonyát a bukaresti piacokra. A tanuló ifjúság, az ipari vállalatok nélkülözhető munkásai mellé katonakocsikat is kapunk a termények gyors szállítására. Tiszt is jön a katonasofőrökkel, az „eligazítás” este A. cukrászdájában történik. Pár konyak mellett még az is kivitelezhető, hogy az egyik autó hajnalban hazahozzon egy terű bükkfát az erdőről. A következő nap az egyik katona kap egy 24 órás eltávozást, mivel szülei a vidék északi részén laknak. A tiszt engedélyezi, de kijelenti, ha nem jelentkezik időben, akkor katonaszökevénynek minősül és hadbíróság elé kerül. A katona késik fél napot. Egy konyak mellett megkérdezzük a tisztet, mi a büntetés? A hivatásos katona válaszol: „Hát mit csinálhattam? Elküldtem az anyjába…” Szathmáry János ny. gazdamérnök, ny. főtörzsőrmester