Vajon normális?
„E szép országban pusztít más is, nem csak az alkohol.” Igen, igen, már megint a dalok, de van találóbb kifejezés Bródy idézeténél az alábbi hírre, amelybe néhány napja botlottam!?
Eljött az idő, amikor mi fogunk vándorbotot – így fogalmazott néhány nappal ezelőtt egy konferencián Mihai Dărăban, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke arra utalva, hogy tíz évvel ezelőtt Olaszországból és Portugáliából áramlott a munkaerő Németország és az északi államok felé, most pedig a romániai munkaerővel történik ugyanez. Hozzátette: Romániának abba kell hagynia a külföldre távozott munkaerő siratását és pótolnia kell a hiányzó munkaerőt, még akkor is, ha az országban jelenleg kétmillió munkaképes állampolgár van, aki nem dolgozik. Dărăban azt is elmondta, hogy a vállalatok idei munkaerőmérlege szerint százezer ember hiányzik a munkaerőpiacról, ezt szerinte a főleg Ázsiából érkező szakképzett munkaerővel kell pótolni.
Nos ugye, hogy az ilyen nyilatkozatok után megáll az ember esze, s csak úgy támolyog!? És talán jogos a kérdés, amit a L’art pour l’art társulat Besenyő Pista bácsija igen gyakran kérdezget: Nooormális? Az ilyen és ehhez hasonló megszólalások után gyakran az az érzésem támad, hogy ebben az országban a vezetőink többsége vagy megbuggyant, vagy folyamatosan iszik! És nem vizet! Vajon a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének és a hasonszőrűeknek nem azon kellene törniük a fejüket, hogy miként csábítsák haza a külföldi munkaerőpiacról a mi fiataljainkat? Vajon az említett személy tisztában van azzal, hogy hányan dolgoznának itthon viszonylag elfogadható bérért és megbecsültségért? Meg is válaszolom: szerintem nincs! Bizonyára az ő ismeretségi és baráti körében egyetlen édesanya és édesapa sem aggódik a külföldön sokszor embertelen körülmények között dolgozó gyermekéért, talán egyetlen nagyszülő sem távozik ebből a világból úgy, hogy hónapokkal ezelőtt ölelte meg unokáját.
Meglehet, hogy ugyancsak az idézett illető gyerekeinek baráti körében sincs egyetlen fiatal sem, aki úgy próbálja működtetni párkapcsolatát, hogy az egyik fél itthon, a másik meg kint él, és lehet, hogy nincs is olyan ismerőse, aki azon töri a fejét, hogy ha karácsony előtt két nappal szerencsésen hazaér, akkor vajon a kéthetes szabadsága idején meglátogathatja-e barátait, rokonait. Azon sem ártana elgondolkodni a dicsőséges nagyuraknak, hogy a szülőföldön boldogulni kívánó fiatalokat hogyan kellene segíteni, és nem elűzni az országból.
És ismét adott a kérdés: nooormális? Ázsiából szakképzett munkaerőt? Hogyan? Tényleg beteg a világ, és nem feltétlenül a járvány okozza a legnagyobb gondokat. Láthatjuk: férfi férfival, nő nővel házasodik, sőt vannak országok, ahol gyereket is örökbe fogadhatnak, a férfiak szülési jogot követelnek, egyesek templomokban klubokat alakítanak ki, propagandistáink inkább a medvék védelméért aggódnak, mint a lakosság biztonságáért, és a sor szinte a végtelenségig folytatható.
Az anekdota szerint az egyik főnök néhány napra elutazott, miközben az alkalmazottak folyamatosan ittak. És ezúttal sem vizet! Egy alkalommal a főnök telefonon kereste az egyik beosztottját, aki annyira részeg volt, hogy nem tudott válaszolni. Mire a főnök: Van ott magán kívül valaki, akivel beszélhetnék? Kérem, itt mindenki magán kívül van – jött a válasz azonnal. Lassan országunkban is mindenki magán kívül van, és egyeseknél még a kam(a)ra is üres. A helyzet rendezését ne az ázsiaiaktól várjuk! Amit tudunk, tegyünk meg, a többit ne a „nagyokra”, hanem a Gondviselésre bízzuk! Hiszem, hogy Ő normális! A többi kérdőjeles…
Biró István

