Vagány gyerekek
Szergej és Fallen Angel a vagány (aki ismeri a dalt, tudja, hogy öncenzúrát alkalmaztam) gyerekek, értük csörögnek a sörösüvegek! – jut eszembe minden egyes alkalommal az említett dalrészlet, valahányszor renovált vagy újonnan épített létesítmény avatásán vagyok. Elöljáróink előszeretettel vesznek részt az effajta ünnepségeken. Sokan olyanok is beszédet mondanak, akik szinte egyetlen követ sem mozdítottak meg, vagy éppen a kisebb zöldekből egyetlen lejjel sem támogatták a munkálatokat. Egyházi ingatlanok átadásán is szívesen felszólal, akár a horgolt csipkekötésért felelős miniszteri biztos, vagy éppen a hódok elszaporodásáért felelőtlen segédbilifékező tanácsos. Azzal egyetértek, hogy politikusoknak az (is) a feladatuk, hogy szóljanak választóikhoz, tartsák velük a kapcsolatot, és amiben tudnak, segítsék őket. Azt sem bánom, hogy éppen a munkálatokat segítő államférfi fényezi magát. Ha tényleg megérdemli, tegye, de meglátásom szerint nincs rendjén az, hogy egy-egy avatón hat-hét politikus is felszólal, és sokszor nem is a létesítmény felépítésével kapcsolatos nehézségekről (mert tudjuk mindannyian, hogy az építkezés nem egyszerű, főleg a jelenlegi építőanyagárakat figyelembe véve) beszél, hanem rejtett kampányt folytat. Nem számít, hogy akár több tucat ember tűző napon vagy éppen csattogó hidegben álldogál. Különben is a rejtett üzenetek mögé is belát a szemfüles atyafi, és lehet, hogy nagyon sok esetben politikusaink épp az ellenkezőjét érik el a nagy szavak pufogtatásával.
Volt eset, hogy egy avató végén megkérdeztem az illetékest, hogy az átadott épületen egészen pontosan mit és mekkora összegből újítottak fel (mert a sok duma közben nem hangzott el), erre fel úgy tett, mintha meg sem hallotta volna kérdésemet. Ebből csupán arra vélek következtetni, hogy számára azért volt fontos az átadó, hogy villoghasson. E sorok írása közben szembegördült az egyik közösségi oldalon egy hír amely arról szól, hogy régiónk egyik részén miként fejlődnek községeink, és ennek főként az a titka, hogy Mucsaröcsöge Polgár Jenője, azaz polgármestere szeret dolgozni. Szerintem, ha valaki elvállalja egy község vezetését, akkor az a minimum, hogy szeret dolgozni.
Nem mondom, hogy fukarkodni kell az elismerő szavakkal, de csupán azt, hogy valaki dolgozik és nem lopja a napot, nem kell a világba szétkürtölni. Különben is, hányan robotolnak naponta 10-12 órát, sokukat éppen ostorral nem csapják, és őket senki nem dicséri meg azért, mert a rossz körülmények ellenére is szeretnek dolgozni. Tehát mielőtt valamennyien szétkürtölnénk, hogy „mi vagyunk a vagány (ugyancsak öncenzúrával) gyerekek, értünk csörögnek a sörösüvegek” használjuk józan paraszti eszünket, miszerint sok beszéd szegénység, és az öndicséret gyalázat!
Biró István