enyhe havazás
borús égbolt
Ülősport
Annyi kialvatlan embert még nem láttam, mint a Rio de Janeiró-i nyári olimpiai játékok megkezdése óta: az időeltolódás azt eredményezte, hogy éjszaka a tévéközvetítéseket bújják a sportszerető emberek, tekintetüket le nem veszik – ha csak le nem koppan – a televízió, az okos tévé vagy a számítógép képernyőjéről. S ha netán elszundítottak, félálomból felriadva lázasan keresgélnek a neten: mi lett az elszalasztott viadal, küzdelem állása? S mondanom sem kell, hogy közbe-közbe összehasonlítják a magyar éremtáblázat alakulását a román éremtáblázat állásával – s büszkeséggel tölti el őket az, amit látnak.
A jelek szerint még több olyan sportág küzdelmei hátravannak, amelyekben éremesélyesek a magyarok. De éremesélyesek a románok is – külön szorítottunk, szurkoltunk a román színekben versenyző magyar sportolók sikerének is. No meg általuk a csapatuk sikerének.
A hosszú hétvége kivételesen alkalmas volt arra, hogy kedvükre éjjelezhessenek a sportszeretők, no meg nem csak ők, ugyanis azt hiszem, a nagy küzdelem láza ilyenkor olyanokra is átragad, akik máskor nem sok figyelmet szentelnek a sporteseményeknek.
Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy nem övezte akkora érdeklődés Csíkszeredában és környékén a Székelyföld Kerékpáros Körverseny eseménysorát, mint amekkorát a verseny színvonala, a részt vevő csapatok és azok összetétele megérdemelt volna, ugyanis olyan kerekezőkkel is találkozhattak itt küzdelem közben, akiket eleddig csak a sportcsatornák közvetítésein láthattak.
Vagy pedig ezzel is úgy vagyunk, mint sok minden mással: a miénk, így akkor az jó nem lehet?! Vagy a rendezvény népszerűsítésével volt gond? Nem hinném… Inkább az éjszakai riói közvetítések fáradalmainak tudná be az érdektelenséget, no meg a passzivitásnak, annak, hogy egyre kevésbé tudunk örvendeni a körünkből kinövő, körünkben születő sikernek. S a székely körverseny léte önmagában siker: ezt igazolja tízéves folyamatossága, ezt igazolja nemzetközi rangja, s ezt igazolja a benevezett csapatok száma és színvonala is.
Tehát megérte volna az éjszakai szurkolást megtoldani egy kis nappali sportoló-biztatással: „élőben” lehetett volna drukkolni a mieinknek, a TCT csapatának, s nagyobb erőfeszítést sem kellett volna kifejteni, mint a tévé előtt ülve. Legfennebb az álmatlanságtól és a szurkolói hévet oltó sörtől kissé karikásabb szemmel, szűkebb pupillával követték volna egy-egy szakasz történéseit vagy üdvözölhették volna a befutókat. De bizonyára a meredek hegyi szakaszokon is jól fogott volna a biztatás a kerékpárosoknak.
Még egy hét van a riói olimpia záróünnepségéig. Még egy hetet kell kibírni úgy, hogy éjjel tévézünk, nappal dolgozunk, s valamikor alszunk egy-egy kicsit, lopva. Sportért való rajongásunkat ülve éljük ki.
Sarány István
-min.jpg)
