Hirdetés

Újraszentelték a Siculicidium-emlékművet

HN-információ
Avatóünnepségének 110. évfordulóján újra megáldották a Madéfalvi Veszedelem felújított emlékművét. Az esőben, szélben, kisszámú résztvevővel lezajlott ünnepség szónokai egyrészt a nemzeti összefogás szerepét hangsúlyozták, másrészt az autonómiaküzdelmek folytatására buzdítottak. [caption id="attachment_13660" align="aligncenter" width="620"]Szentmise az emlékmű melletti Siculicidium-kápolnánál. TisztelgésFotó: Kelemen Csaba-András Szentmise az emlékmű melletti Siculicidium-kápolnánál. TisztelgésFotó: Kelemen Csaba-András[/caption] Vasárnap délelőtt dísztanácsüléssel kezdődött a madéfalvi emlékmű újjáavatási ünnepségsorozata. A tanácsülés egyetlen napirendi pontjaként a bukovinai székely származású Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, az emlékmű helyreállításának egyik fontos pártfogóját és a bukovinai székelyek és a madéfalviak közötti kapcsolatok elmélyítésének egyik fő szorgalmazóját a község díszpolgárának választották. Potápi Árpád János Madéfalva negyedik díszpolgára. Ugyancsak a dísztanácsülésen emléklapot nyújtottak át több magánszemélynek és vállalkozónak, aki munkájával hozzájárult az emlékmű helyreállításához, illetve a Siculicidium-emlékév megszervezéséhez. A madéfalvi emlékmű közelében található, befejezetlen Siculicidium-kápolna vakolatlan falai között tartott szentmisén Darvas-Kozma József esperes-plébános mondott szentbeszédet. „A magyar kormány nem érti az erdélyi magyarság helyzetét, a rendszeren változtatni kell, autonómiákat, kantonokat kell létrehozni. Ehhez társadalmi egység kellene” – idézte a szónok Gyárfás Elemérnek, a székelyek két világháború közötti szenátorának gondolatait, majd beszéde végén kifejtette, a jelenlegi magyar kormány feladata a különböző pártok között egy nagy célt adni és az egyházakat támogatni, mert az egyházak jelentik a magyarság fennmaradásának garanciáját. A szentmisét követően az emlékmű felújított környezetében folytatódott az ünnepség, zuhogó esőben, hideg szélben. – Nem csak emlékezünk, ünneplünk is – hangsúlyozta Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere. – Ünnepeljük az emlékjel felavatásának 110. évfordulóját és egyben a felújítását – mondta, megköszönve mindazoknak, akik hozzájárultak a munkálatokhoz. – A székelységnek saját magának kell kézbe vennie a sorsát, nem kapja meg sem Brüsszeltől, sem mástól a megoldást – emelte ki Potápi Árpád János, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára, hozzátéve, hogy a székelység autonómiaigénye megalapozott és jogszerű, ezért folytatni kell a küzdelmet. – A nemzet természetéhez tartozik, hogy folyamatosan keresi a gyökereit – kezdte beszédét Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, kifejtve, hogy 251 évvel ezelőtt, 1764. január 7-én tömeggyilkosság történt Madéfalván. – A magyar nép történelme szabadságharctól szabadságharcig terjedő időszakok összessége. Nekünk pedig folyton magyaráznunk kell, hogy a szabadság az nem irányul senki ellen, és azzal, hogy autonómiát kérünk, nem akarunk elvenni mástól semmit – tette hozzá. „Szárnyad csattogtasd, te vészmadár! / Szabadságról dörögj, te néma táj, / Csatára véreim! Várnak reánk, / Fel a fegyvert mit elejtett apánk, / Előre hős fiuk, csak lelkesen, / Ama dicső szent ünnep most leszen, / Mire a sok század véres ujja int, / Tisztára mossuk a hazát megint” – olvasta Ráduly Róbert Kálmán Zsögön Zoltán Bíborban rejtőző porkoláb című versét, azt a verset, amelyet maga a költő szavalt el 110 évvel ezelőtt az avatóünnepségen, és amely miatt még aznap letartóztatták. – Március 15-én felolvastam ezt a verset Csíkszeredában, és néhány nap múlva megkezdődött a nemzetbiztonsági lehallgatásom – jegyezte meg Csíkszereda lemondott polgármestere. Az ünnepség az emlékmű megáldásával, koszorúzással és a Himnusz eléneklésével zárult. [box type="shadow" ]A madéfalvi emlékműről A Siculicidium-emlékműve Csíkszék s egyben Székelyföld egyik első olyan, modern értelemben vett emlékműve, amely képzőművész és építészek bevonásával, az egész nemzet összefogásával és jelentős anyagi áldozata révén emeltetett. Ez volt Csíkban a leghosszabb ideig készülő emlékmű. Többszöri nekifutásra kezdődött meg a felállítására a gyűjtés 1891-ben, és hét év telt el az első pénzadományoktól a turul oszlopra helyezéséig, illetve újabb hét évre volt szükség, amíg az adósságokat törlesztve, az ünnepélyes avatóünnepségre is sor kerülhetett. Az emlékmű restaurálása és környékének rendezése 2013-ban kezdődött, és túlnyomórészt Hargita Megye Tanácsa, a helybéli közbirtokosság, valamint a magyar kormány többízbeli adományával valósulhatott meg.[/box] Daczó Katalin


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!