A csíkszentgyörgyi könyvtár öt éven át zárva volt, miután nyugdíjba ment az előző könyvtáros. A tapasztalt könyvtáros helyét a fiatal Ványolos Noémi vette át, aki frissen végzett egyetemi hallgatóként nagyon boldog, hogy otthon dolgozhat, ráadásul abban a könyvtárban, ahol gyerekként sok időt töltött el. Mint mondta, ilyen téren nincs munkatapasztalata, de a könyveket nagyon szereti, és tervekből nincs hiány. ‒ Aligha van a környéken még egy ilyen fiatal könyvtáros, mint te. Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod ezt a munkát? ‒ Miután elvégeztem az egyetemet, nem igazán tudtam, hol helyezkedhetnék el itthon. Szerettem volna német nyelvterületen dolgozni, de Réti Zsófia polgármesternek jelentkezett, és többen is támogattuk őt, önkéntesként segítettünk neki a kampányban. Amikor megválasztották polgármesternek, nagyon örültünk, hogy végre valami elkezdődik itthon. A kampányidőszakban is jeleztem neki, kár, hogy nem működik a könyvtár, hiszen sok háziolvasmány van itt, ami a diákoknak hasznos lehet, és végül önkéntesként tudtam elkezdeni a könyvtárosi munkát, beszéltem a korábbi könyvtárossal is, Tamás Rózsika nénivel. Mi iskoláskorunkban minden délután a könyvtárban voltunk, itt írtuk meg a házit ‒ Rózsika néni segített mindenkinek a román házival ‒, itt olvastunk. Azt szoktam mondani, hogy mi itt nőttünk fel, úgyhogy nekem szívügyem a könyvtár működése, nagyon szerettem volna, hogy valami történjen itt, úgyhogy 2020 decemberében önkéntesként kezdtem dolgozni. Szerencsére három diák segített a takarításban, másképp lehet, hogy még most is pucolnám az ablakokat. Öt évig zárva volt a könyvtár, úgyhogy volt tennivaló bőven. 2021 júniusában alkalmaztak, de már korábban felvettem a kapcsolatot a Kájoni János Megyei Könyvtár munkatársával, Bedő Melindával. Pár nap múlva a megyei könyvtár munkatársai megnézték az állományt, és kiderült, hogy igencsak elavult, szükség van új kiadványokra. Nagyon jólesett, hogy a megyei könyvtár vezetői biztosítottak, támogatni fognak, és akkor már beszéltünk a STEM-oktatásról is. Éltünk is a lehetőséggel, huszonöt gyerek kapcsolódott a CODE Kids programhoz. Nagyon érdeklődők a gyerekek, kíváncsiak és lelkesek, a megyei könyvtártól pedig mindent megkaptunk, amire szükségünk volt. Én csak szervező voltam, Melinda tanította a gyerekeket, és eszközöket, könyveket hoztak nekünk, ráadásul szakmailag is sok segítséget kaptam. A gyerekek kódolható mechanikus robotot készítettek, Gedeonnak nevezték el, aki öt dolgot tud: focizik, eldobja a labdát és ki is fogja, targoncázik, táncol. Jó kis közösség kialakult így a CODE Kids által, a Fiságmenti Góbé Piacon megrendezett gyerekprogramokon is részt vett a Hurkoló Lurkó csapat. ‒ Mekkora kihívás a könyvtárosi munka így, hogy nincs tapasztalatod ezen a téren? ‒ Bölcsészhallgató voltam, úgyhogy könyvekkel van tapasztalatom, de a könyvtárosi munka eddig ismeretlen volt nekem. Bíztatók voltak a megyei könyvtár munkatársai, mondták, vannak képzések, ahol tanulhatok, és nem szükséges a szakmai tapasztalat ahhoz, hogy jól tudjam végezni a munkát. Biztosan látták ők is, hogy szívügyem ez, fontos nekem a könyvtár, és ez a legfontosabb. Tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk, és ez nagyon sokat jelent számomra, nagyon hálás vagyok nekik. Közvetítésükkel kapott a könyvtár még Rózsika néni idejében új számítógépeket, projektort, vetítővásznat, szkennert, továbbá most ugyancsak a megyei könyvtár segítségével még két számítógépet kaptunk, és egy íróasztalt. ‒ Hány könyv van jelenleg a könyvtárban, és még mire van szükség? Minőségi szempontból mit lehetne mondani az állományról? ‒ Sok régi könyvünk van, az elmúlt hat évben egyáltalán nem kerültek ide új kötetek, és hivatalos adataink 2005-ből vannak. Tavaly vásároltunk több mint kétszáz könyvet, nagyjából gyerekkönyveket, szépirodalmat és szórakoztató irodalmat, így hivatalosan összesen több mint nyolcezer kötetünk van. Szerettünk volna minél szebb kiadványokat szerezni, hogy a gyerekeknek legyen kedvük kölcsönözni, és a felnőttek is megtalálják azokat az olvasmányos regényeket, amelyek nemrég jelentek meg. Társasjátékot is vettünk, majdnem hetvenet. Mindezt az önkormányzat támogatásával szereztük be, és azt mondhatom, nagy szerencsénk van, mert kevés községi könyvtár kap ekkora figyelmet a helyi vezetőségtől, mint a csíkszentgyörgyi. A régi kiadványokat nem akartam kiselejtezni, és azokat sem dobjuk el, amelyeket leírunk leltárról. Hasznosítani tudnánk a fölösleges könyveket, ha szerveznénk képpoézis-műhelyeket, mert az új életet adna a könyvnek. A lényege ennek az, hogy a könyv oldalain kisatírozzuk a szöveg egy részét, és amit meghagyunk, az lesz a vers. Nem szeretnék kidobni egyetlen könyvet sem, ha másra nem, dekorációnak is jó lehet. ‒ A könyvtárban a könyveken kívül sok minden másra is szükség van. Hogyan sikerült korszerűsíteni a meglévő eszközöket, és beszerezni újakat? ‒ Az önkormányzat segítségével berendeztük az irodát: profi nyomtatót és egyéb elektronikus eszközöket vásároltak, emellett babzsákokat is a könyvtárlátogatóknak. Foglalkozásokhoz szükséges kellékeket is vásároltunk, bármilyen kézműves-tevékenységről legyen szó. Azt vettük észre, sokan szeretik az ilyen jellegű programokat, van igény erre. Igazi huszonegyedik századi fonóhangulat van olyankor, és szeretnénk ezt éltetni. ‒ Még milyen programoknak ad otthont a könyvtár? ‒ Említettem már a STEM-oktatást, de voltak még a nyáron gyerektáborok, amiknek fontos helyszíne volt a könyvtár, ugyanis minden benti program itt zajlott. A Csíkszentgyörgy községi Gátkötők Ifjúsági Egyesület is előszeretettel szervez itt programokat, ugyanúgy a nőszervezet is. Hegedűoktatás is volt itt, többféle tanfolyam, fórumbeszélgetések. Egyelőre a könyvtárunk inkább közösségi tér, mintsem csendes könyvtár. Mostanában kezdtek járni a kölcsönzők, a nyitvatartási időt nemrég szögeztük le. Én azt szeretném, ha élet lenne itt, ha minél többen járnának ide és minél változatosabb programok lennének itt. ‒ Mikor van nyitva a könyvtár? ‒ Hétfőn kettőtől hatig, kedden tizenkettőtől hatig, szerdán reggel nyolctól kettőig, csütörtökön déltől hatig és pénteken reggel nyolctól egy óráig van nyitva a könyvtár. Azért ilyen változatos, mert délelőtt ügyintézés miatt nem vagyok itt, és este takarítás, pakolás miatt kell hamarabb zárnom. Volt, hogy reggel nyolctól dolgoztam délután négyig, de aki este akart jönni, nem tudott kölcsönözni, ezért átalakítottuk a nyitvatartási időt. ‒ Hogyan kommunikálsz az olvasóközönséggel? Hogyan hívod fel a figyelmüket arra, hogy ennyi év után végre újra működik a könyvtár? ‒ Az olvasóközönség már nemcsak Facebookról, hanem a Fiságmenti Hírmondó helyi időszakos újságból is tájékozódhat. Ezeken a felületeken hirdetünk meg programokat meg minden nyilvános információt. Eddig viszont az állomány felmérésével dolgoztam, és még mindig nagyon sok a tennivaló, éppen ezért nem akartam még, hogy elkezdődjön a kölcsönzés. Sokan érdeklődnek egyébként, nemcsak a gyerekek pedagógusok részéről ‒ a tanárok mondták, hogy szeretnének majd egy-egy magyarórát, osziórát megtartani itt ‒, hanem idősebbek is kérdezősködtek, hetvenévesek is. Úgy érzem, lesz forgalom, főleg, ha lesznek még ifjúsági könyveink is. Szeretném, ha élnénk a könyvtárközi kölcsönzés lehetőségével, mert jó ötlet, és most egyszerre nincs mindenre kapacitásunk. ‒ Részt vettetek még olyan programban, amit a Kájoni János Megyei Könyvtár szervezett? ‒ Az iskolás gyerekekkel csatlakoztunk a megyei könyvtár által szervezett Nemzetközi Felol­vasómaratonhoz, Nemes Nagy Ágnes-műveket olvastunk fel. Jó hangulat volt, teát főztünk, és játszottunk is. Sok gyerek volt, és nagyon jó volt látni, hogy szívesen vesznek részt az ilyen programokban. ‒ Milyen tervek vannak a jövőre nézve? ‒ Szeretnénk korszerűsíteni a kölcsönzési folyamatot, mindent digitalizálni fogunk. Már van szoftverünk a nyilvántartáshoz, hamarosan lesz a kölcsönzéshez is, és elektronikus olvasójegyek is lesznek. Emellett meg akarjuk változtatni a könyvtár nevét is, jelenlegi nevünk: Csíkszentgyörgy Községi Könyvtár, de szeretnénk a csíkszentgyörgyi születésű Illyés Andrásról elnevezni az intézményt. Erdélyi püspök volt 1696 és 1712 között, egyházi író, bölcseleti doktor. Sokan nem ismerik, nem is hallottak róla, ezért akartuk így felhívni rá a figyelmet. További tervek közé tartozik az állomány folyamatos újítása, és arról is volt szó, hogy átalakítjuk a belső teret, korszerűsítjük a berendezést. Szeretnénk író-olvasó találkozókat szervezni, előfizetni online adatbázisokra. Az utóbbi lehet, hogy nem hasznos mindenkinek, de sok diáknak és egyetemistának jól jöhet, ha a könyvtárban online hozzáférhetnek ritka kiadványokhoz. ‒ Hogy érzed magad ebben a munkakörben? Milyen itthon dolgozni, a szülőfaludban? ‒ Jól megtalálom a közös hangot az emberekkel. Ha idősek jönnek ide, ha gyerekek, tudok velük beszélgetni. Idevalósi vagyok, ismernek az emberek. Amikor meghallották az itteniek, hogy én leszek a könyvtáros, sokan mondták, hogy mennyire örülnek annak, hogy itt vagyok. A megoldások embere vagyok, nem a kifogásoké, és ahhoz, hogy mindenki használni tudja a könyvtárat, meg kell tanulnunk egymással együttműködni. Sok pozitív visszajelzést kaptam, ami megerősíti bennem a reményt, hogy jól fogom végezni a munkát. Még mindig azt érzem néha, hogy kevés vagyok én mindehhez, de sokan biztatnak. Egy biztos: a könyvtár a legfontosabb.

Péter Ágnes