Tömött pénztárca
Nemrégiben nagyobbacska összeget kellett kifizetnem, és a bankautomatának csak aprója volt, így aztán lett egy marék pénzem. Amikor el akartam süllyeszteni a „buxába”, hát egyszerűen nem fér el benne a frissen kivett pénz. Mire belegondoltam volna, hogy milyen jó nekem ilyen vastag pénztárcával élni ebben az anyagias világban, rádöbbentem, hogy kétféle gyógyszertár és egy üzemanyag-töltőállomás hűségkártyája, bizonyos orvosságok kiváltásakor további kedvezményt kínáló kártyák, jogosítvány, lakcímkártya, egészségbiztosítási kártya, néhány névjegykártya és két bankkártya is degeszti a pénztárcámat. Így könnyű!
Gondolom, mindenkinek, így nekem is van egy „régi”, immár több mint 15 éves folyószámlám, amire még a gyermekpénzt is kaptam. Ez a régi már a szívemhez nőtt, annyi kedvezményem van, hogy jóformán semmiféle költséggel nem jár ennek a kártyának a használata. Félévente felhívnak kedves hölgyek és megpróbálnak meggyőzni, hogy jobb a bankban tartani a pénzt, mint a ruhák mögött borkánban – ezeket a hölgyeket is egyre nagyobb sikerrel rázom le, így erre a bankra tényleg nincs panaszom. Ha rajtam múlna, ezzel az egy bankkártyával leélném az életemet.
De nem rajtam múlik. Egy ideje újabb banknál voltam kénytelen folyószámlát nyitnom, egyik munkaadóm ezt követelte. Ha erről a kártyáról vásárolok akár csak egyetlen doboz gyufát 50 baniért, kapok egy SMS-t a pénzmozgásról. És mivel szinte mindig kártyával fizetek, naponta több SMS is érkezik. Érdeklődtem a bankban, hogyan lehet megszüntetni ezt a buzgóságot. Hát úgy, hogy a jelenlegi csomagomat lemondom, így a mostani 3 helyett 5 lejt fizetek havonta kezelési költségként. Köpni, nyelni nem tudtam – ez rengeteg!
Ráadásul nemsokára újabb bankkártyám lesz, mert a fizetésemet nem a régire fogom kapni. A cégnek jó lesz, számomra pedig eddig ismeretlen macerákat rejt. De ha ez a feltétele annak, hogy a pénz megjöjjön, hát ez van. Macera ide vagy oda, a fizetésért vállaljuk.
Még jó, hogy a pénzintézetek nem válogatósak, és egy ilyen csóró ország is képes fenntartani megszámlálhatatlan mennyiségű bankot! Így legalább a látszat megvan: élhetünk vastag pénztárcával.
Kovács Hont Imre