enyhe eső
Újra élet költözik a Gyárfás-kúriába
A székelykeresztúri Gyárfás-kúriában – amely hosszú évtizedek után új életet kapott – stukkós mennyezetek, restaurált freskók, korhű bútorok és egy majd háromszáz éves zongora idézi fel a régi világot. Ez az épület azonban nem egyszerű műemlék: Erdély egyik legismertebb történelmi helyszíne, ahol a hagyomány szerint utolsó estéjét töltötte Petőfi Sándor 1849 júliusában, mielőtt végleg eltűnt a segesvári csatában.
A felújítás mögött évek munkája, pályázatok, régészeti feltárások és egy város makacs ragaszkodása áll.
Bálint Kinga, a székelykeresztúri polgármesteri hivatal kommunikációs munkatársa szerint, amikor Koncz Hunor-János polgármester vezetésével lehetőségük nyílt pályázni, nem volt kérdés számukra, hogy megpróbálják megmenteni az épületet. Úgy fogalmazott: mindannyiuk számára fontosak a kulturális értékek, és úgy gondolják, hogy Székelyföldön a magyarságot támogatni kell, különösen most, amikor erre egyre nagyobb szükség van.
A pályázati szöveg megírásában a hivatal munkatársai vállaltak nagy szerepet: Sebestyén Zsolt szakértelme, Sándor Zsigmond Ibolya helytörténeti információi, illetve a Bálint Kinga által fogalmazott pályázati szövegek mind hozzájárultak a pályázat sikerességéhez, Koncz Hunor-János vezetésével. A projekt végül bekerült a Kúriák útja nevű európai uniós programba, amely országosan hét történelmi kúria felújítását támogatta.
A város számára ez jóval több volt egyszerű épületmentésnél. Bálint Kinga szerint a Gyárfás-kúria mindannyiuk lelkének része, a helyi kultúra kiemelt eleme, ezért különösen büszke arra, hogy sikerült megvalósítaniuk a felújítást.
Versenyfutás az idővel
A munkálatokat azonban nem kezdhették el azonnal. Az épületben halmozottan sérült gyermekek intézete működött, akik csak hónapokkal később tudtak átköltözni az új helyükre.
Koncz Hunor-János polgármester elmondta, hogy a pályázat megnyerése után emiatt nem tudtak azonnal nekifogni a felújításnak. A sérült gyermekek csak fél évvel később költözhettek ki, ezért a kivitelezőknek rendkívül gyors ütemben kellett dolgozniuk, hogy tartani tudják a határidőt. A munkálatok végül rekordidő alatt zajlottak le.
A polgármester elmondása szerint 2024 végén kezdtek neki a felújításnak, és sikerült az egész épületet a pincétől a tetőtérig korszerűen helyreállítani. A kúria most már csak arra vár, hogy élet költözzön bele, fogalmazott.
A munka sokszor egészen személyes elköteleződést kívánt. A kivitelezők mellett a polgármester és az akkori alpolgármester, a jelenlegi városmenedzser Sebestyén Zsolt is folyamatosan jelen volt a munkálatoknál. Nem jelentett akadályt, ha kétkezi segítségre volt szükség, bármelyikük önként vállalta akár az aknába ereszkedést, akár egyéb fizikai munkát.
A kivitelező cégek részéről a szintén keresztúri Gábor János vezette a projekt megvalósulását. Szakértelme mellett talán lokálpatriotizmusának köszönhető, hogy ennyire lelkén viselte a munkálatokat és mindenben a tökéletességre törekedett, a helyi értékek megmentése és fenntartása érdekében. Az olívazöld színben pompázó nyílászárókat készítő cég képviselője Bálint Barna, míg a nemesi kúria felújítási munkálatainak tervezője Csíki Barna építész volt.
Wesselényiek, Bethlenek, Kemények
A Gyárfás-kúria története jóval régebbi Petőfinél. A régészeti feltárások során egy 15–16. századi udvarház maradványait is megtalálták, sőt kemencecsempék is előkerültek.
A mai épület alapjait a Wesselényi család rakta le a 18. század elején, három építési szakaszban. Később a Bethlen család, majd a Kemények birtokolták. Csak Kemény Polixénia révén került a Gyárfás család tulajdonába, innen maradt fenn mai neve.
A kommunikációs szakember szerint az elkövetkezendő kiállításokban is szeretnék hangsúlyozni, hogy bár az épületet mindenki Gyárfás-kúriaként ismeri, a Kemény család öröksége legalább annyira fontos, hiszen a Gyárfások csak rövid ideig birtokolták a kúriát.
Ahol Petőfi az utolsó vacsoráját fogyasztotta el
A kúria legismertebb története 1849. július 30-ához kötődik. Petőfi Sándor Bem seregével érkezett Székelykeresztúrra, és vendégeként itt töltötte az éjszakát.
Székelykeresztúron folyamatosan próbálják fenntartani a Petőfi-kultuszt, amely évente több ezer turistát vonz a városba. A látogatók ma már nem csupán egy oltott körtefát láthatnak, hanem az ikonikus épületet is teljes pompájában.
A híres körtefa ma már nem az eredeti, hanem annak oltványa, de a hely szimbolikus ereje semmit sem változott.
A helyiek egy kevésbé ismert legendát is őriznek. Bálint Kinga elmesélte, hogy a Gyárfás-kúriában, a költő látogatásakor élt egy fiatal hölgy, Varga Rozália, aki állítólag megtetszett Petőfinek. Persze ez lehet, hogy csak illendőség volt a házigazda lánya irányába. A legenda szerint az utolsó estén a költő három versszakot írt a család vendégkönyvébe, ám a kézirat később tűzben megsemmisült. A felújítás során ezért versíró pályázatot hirdettek a diákoknak, akiknek ezt az elveszett verset kellett „rekonstruálniuk”. Az épületben időkapszulát is elhelyeztek, amelybe Bálint Kinga Petőfiről írt díjnyertes novellája, valamint a diákok legjobb munkái is bekerültek.
Barokk freskók, stukkók és korhű enteriőrök
A restaurálás egyik legnagyobb meglepetését a falak rejtették. Az épület külső és belső falain díszítőfestések kerültek elő, amelyek a restaurátorok szerint a 18–19. század fordulóján készülhettek. A minták bajor és osztrák vidéki épületeket idéznek, ami arra utal, hogy az akkori arisztokrácia Bécsből hozta haza az építészeti divatot. Az eredeti freskók maradványai ma kívül és belül egyaránt láthatók, a restaurátorok pedig tudatosan döntöttek úgy, hogy bizonyos részeket nem fednek el teljesen.
Koncz János-Hunor úgy látja, a belső tér helyreállítása különösen fontos része volt a munkának. Elmondása szerint sikerült megmenteni és helyreállítani a stukkós mennyezeteket, és mindent igyekeztek eredeti állapotába visszaállítani, illetve olyan állapotban megőrizni, hogy a későbbi restaurátori technikák számára is maradjon lehetőség a további munkára.
A kúria belső tereinek kialakításában a múzeum szakemberei is részt vettek. Az épületben helyet kapott egy Márkos András által készített Petőfi-szobor is, amelyet Orbán Lívia Borbála, a múzeum munkatársa restaurált, miközben a termekbe korhű bútorok kerültek, szintén múzeumi gyűjteményből. A cél az volt, hogy a látogatók ne egyszerű kiállítótereket lássanak, hanem valóban beléphessenek egy egykori erdélyi nemesi kúria világába. A család eredeti bútorai közül további darabok is visszakerülnek majd az épületbe, többek közt egy háromajtós szekrényt is.
Egy háromszáz éves zongora új hangja
A felújított termek egyik legkülönlegesebb darabja a Gyárfás család eredeti zongorája. A nagyjából háromszáz éves zongorát Kiss László, a székelyudvarhelyi művészeti iskola munkatársa hangolta újra, az ünnepélyes megnyitón pedig Tóth Norbert helyi zongoraművész keltette életre.
A városvezetés célja az volt, hogy a kúria ne csupán múzeumként működjön, hanem életet vigyenek bele. Az alagsorban borospince kapott helyet, ahol akár kávézót is ki lehet alakítani, a tetőtérben konferenciaterem és vendégszobák várják majd a látogatókat és művészeket. Főként művészeti tevékenységek zajlanak majd az épületben, a vendégszobák pedig lehetőséget biztosítanak az alkotók elszállásolására is.
A polgármester szerint a cél egy önfenntartó kulturális központ létrehozása volt. Úgy fogalmazott: összességében egy olyan komplex intézmény jött létre, amely nemcsak Székelykeresztúr, hanem az egész térség számára jelképpé válhat.
